Elborzasztó hír és képsorozat járja körbe mostanában a netet. 300-400 csivavát találtak egy helvéciai ingatlan melléképületében. Már a számok alapján sejthetjük a körülményeket, érezhetjük az ott terjengő szagokat és elképzelhetjük, mennyi törődést kaphattak azok a pici életek. Nincsenek kétségeink, miért él ott annyi kutya, ugye? Ráadásul a szemfülesek egyből ki is szúrták, bizony nem csak csivavák, de yorkiknak és cavalier spánieleknek is kijutott a sorsból, "méhkirálynőként" tengetni az életet.
A mai napon még nem tudjuk, vajon a hatóságok szemében ez állatkínzás-e, de nekünk, akik a kutyá(i)nkat családtagként szeretjük, semmiképp nem tűnik elfogadhatónak ez a helyzet. És egy kicsit gondolkodjunk, hogyan alakulhatott ott ki ez a helyzet, mit tehetünk mi, "egyszerű emberek", hogy ez ne fordulhasson elő soha többé.
Ez az ember sem úgy kezdte, hogy az égből bepottyant hozzá 400 kutya. Vett egyet-kettőt, és megálmodta, amit oly sokan: egyszer szülnie kell a szukának. Na persze ne gondoljuk, hogy előtte ellenőrizte, vannak-e örökletes/örökíthető betegségei a "tenyészpárnak", nem vitte kiállításokra. Így aztán a kölyköket sem olyan emberek vették meg, akiknek fontos volt, hogy a jövendő családtag egészséges és kiegyensúlyozott legyen. Nem! Olyan emberek vették meg az első almot, akik szerettek volna egy csivavát, mert az olyan édi/trendi/... És "emberünk" rájött, nem is rossz "biznisz" ez a szaporítósdi. Jött a következő alom. És a következő. És megtartott egy párat, hogy még több alom legyen, mert az még több pénzt jelent. És aztán arra is rájött, vannak vállalkozások, amik a kiskutyákat nagy mennyiségben veszik át, és így még többet lehet eladni belőlük. És ezért még több kölyköt tartott meg, mert hosszútávon az több pénzt hozott, mintha egyszer fialtatta volna a kutyáját, és a kölyköket eladta volna.
Aztán emberünk szétnézett a piacon, és rájött, nem csak csivavákat lehet kis helyen, "alacsony rezsivel" tartani, van még rajtuk kívül más "gazdaságos" fajta, így aztán bekerültek a yorkik, cavalierek és még ki tudja milyen, jó pénzért eladható fajták.
És hogy miért született ez az írás?
Azért, hogy elgondolkodtasson. Nem arról az "emberről", aki így tartja a kutyáit, hanem arról, amiért ezt tette. Arról, hogy a szaporítótelepek igenis a mi pénzünkből épülnek!!! Azok pénzéből, akik a kutya vásárlásakor nem azt nézik, hogy minőségi, egészséges, jó idegrendszerű kutyát vegyenek, csak azt, hogy hozzájussanak egy éppen divatos fajtához megfizethető áron. Azok pénzéből épül, akik a piacokon/parkolókban/vasútállomásokon veszik meg/át a kutyájukat, mert akkor még azon is spórolhatnak, hogy megnézzék, milyen körülmények közül érkezik az új családtag. Most én leszek az, aki közutálatot fog kiváltani, de lehet, ez kell ahhoz, hogy történjen végre valami!
Nézz rá a kutyádra!
Ha Tenyésztőtől (így, nagybetűvel) vásároltad, a fiókodban lapul a származási lapja, ha kaptál papírokat arról, hogy a szülők bizonyos genetikai betegségektől nem szenvednek/nem örökítenek, megnézted honnan vetted, ha láttad a szülőket, akik boldogan köszöntöttek, ha a mai napig - ha gondban vagy -, eléred azt az embert, akinek a vételárat kifizetted, hátradőlhetsz, nem a te pénzedből épült ez a telep.
De ha lenézel a kutyádra, és nincs örökbefogadói szerződésed vagy származási lapod, ami igazolja, hogy a fajtát ismerő, szerető és elkötelezett tenyésztőtől vagy állatvédőtől került hozzád, akkor most kezdj el nyugtalankodni! Ha vásárláskor csak az volt a fontos, hogy csonkolt legyen a farka, arany színe legyen, elhozhasd a gyerek születésnapjára, ha nem ismered az anyját, ha már nem tudod, hogyan találtál rá a kiskutyádra (esetleg rémlik, hogy valamely ingyenes hirdetési/aukciós portálon), ha a vásárláskor csak annyit tartottál szem előtt, hogy ki tudd fizetni a kiskutyát, akkor bizony hátradőlhetsz és elmondhatod: bizony, te építetted fel ennek az embernek a házát. Te raktad le az alapkövét annak, hogy kutyák százai és ezrei kerüljenek ilyen körülmények közé.
És ne gondold, hogy azért, mert neked nem cavaliered/csivavád!yorkid van, akkor te nem vagy felelős az ilyen telepekért!
Minden fajtának meg vannak a telepei, csak talán még nem tudjuk, merre, vagy tudjuk ugyan, de nem vagyunk képesek felszámolni, mert nincs rá kapacitásunk. Vagy nincs értelme, mert amíg van vevője az olcsó kutyának, addig újra és újra épülni fognak az ilyen telepek.
Egy ilyen szaporítótelep létrejötte kizárólag úgy lehetséges, hogy az első alomnyi kölyköt a "kezdő szaporítónak" sikerült jól eladni. Amiből, ha valaki semmibe sem nézi a kutyáját, könnyen lesz második...harmadik...sőt, sok századik alom is. Az pedig sok száz "elégedett" vásárlót jelent.
| Ha csak egyszer is vettél - akár magadnak akár ajándékba - interneten, piacon, online aukciós portálon kiskutyát, akkor a helvéciai, vagy egy másik szaporító telepen sínylődő, agyon fialtatott szukának TE ástad meg a sírját és járultál hozzá ahhoz, hogy az élete napfénytől, jó szótól, simogatástól mentes legyen... |
Ha akár csak egyszer is született a kedvencednek kölyke úgy, hogy nem végeztetted el a szükséges egészségügyi szűréseket, és azt hasonló módon adtad el, akár a legnagyobb jóindulattal is, de chip nélkül akkor, lehet, hogy a kutyád egyik kölyke ugyanígy él most is egy hasonló helyen.
Kérdem én: mennyire nyugodt most a lelkiismereted?
Kétség nem fér hozzá, hogy mezőgazdaságunk tönkretétele után is sok száz családnak kell valahogy megkeresni a betevőre, a számlákra valót... DE! Ne mentsük fel ezt az embert azzal, hogy végül a kölykök csak-csak családba, esetleg külföldre jobb körülmények közzé kerülnek. Két okból.
Az egyik: amíg innen egy kutya kikerül két-három másik nyomorúságos tengődését vagy halálát jelenti, hiszen a külföldre szállításkor vagy szimplán itthon gazdihoz kerülés után oltatlanul hal meg a vevő, vagyis a jobb élet reményét kínáló gazdi kezei között. Az állatorvosaink soha ennyi életképtelen, gyenge idegrendszerű, beteg kutyát nem láttak még, mint az utóbbi években. Egy-egy ilyen helyről származó kölyök életben tartása sokszor egy díjnyertes vagy sporteredményekben kiemelkedő kutya kölykének árát is meghaladja!
A másik ok: a magyar kutyások, a magyar tenyésztők, a magyar mentő-, terápiás kutyások óriási erőfeszítéssel próbálják jó hírünket erősbíteni...ugyanakkor a magyar szaporítóknak köszönhetően a világsajtó a beteg, kizsákmányolt útközben elpusztult kölykeinkkel van tele. Igen a mi kölykeinkkel, ugyanis mi vagyunk, akik félrenézünk egy ilyen telep láttán, vagy támogatjuk ezt.
.jpg)
