Péntek - az első nagy nap

Reggel 09.00-ra volt időpontunk az Egyetemen Szentgáli doktor úrnál (még egyszer nagyon szépen köszönjük minden segítséged, Györgyi!!). Dana velünk ellentétben cseppet sem volt ideges, az autóban is csak bújt, a rendelőben pedig lelkesen szimatolt, az sem zavarta, mikor az asszisztens elvezette tőlünk, kíváncsian ment vele. Persze, anyáék meg ott aggódnak, nem érdekes..:) 14.00-ra kellett visszamennünk a kis drágáért - az nagyon hosszú idő ám ilyenkor! Édes volt, kábán feküdt a földön, de időnként egészen energikusan megindult, meg is lepődtünk. Kb 10 nap múlva megyünk vissza varratszedésre, addigra ki is derül a szövettan eredménye, megtudjuk, hogy jó- vagy rosszindulatú-e a daganata, illetve, hogy mikor lesz a következő, ivartalanítással is egybekötött műtét.  

Dana kapott kölcsönbe pulcsit Györgyiéktől, és csinos gallért, amire érthető módon nagyon haragudott, próbálta leszedni magáról, és nyüsszögött és remegett. Nem régen nyugodott meg, pihenget félálomban, remélem hamarosan beletörődik, hogy egy ideig galléros kutyaként kell élnie.

Nyugodt, pihenős itthonmaradós hétvégénk lesz, aztán lassanként, Dana tempójában visszatérünk az életbe. Igyekszünk Tamarával mindent kideríteni arról, hogy mivel erősíthetjük a szervezetét és mi a legjobb táplálék ilyenkor és megveszünk mindent, ami csak segíthet, hogy Dana gyorsan felépüljön és, hogy a műtétek után is még sok-sok évig élhessen egészségesen.

Szombat

Dana újra elemében, én nem is tudom, hogy csinálja ilyen megterhelő műtét után! Voltunk sétálni, újra sokat csóvál és pattog és futkos, senki meg nem mondaná róla, hogy mi történt tegnap. Itthon azért kényeztetjük (és nem elkényeztetjük), amit persze nagyon élvez, biztos ez is segít neki a gyógyulásban. Kiwi megint összezavarodott kicsit, most a gallér miatt, de már kezd rájönni, hogy az nem bánt:) Danát szerencsére már egyáltalán nem zavarja, teljesen jól elvan benne.

És akik nélkül ez a műtét nem jöhetett volna létre:

Köszönjük ezt a példátlan összefogást, Nélkületek ez a műtét ilyen gyorsan nem valósulhatott volna meg!

Köszönjük szépen a jólelkű adományokat, szerencsére az orvosi költségek mellett jut belőlük a gyógyszerekre és immunerősítőkre is, úgyhogy tényleg minden rendben lesz!

Korán lefeküdtünk aludni, már mindenki fáradt volt, én is hamar kidőltem

Utána kint voltunk még kicsit az udvaron. Nándi gazdi és Emma játszottak egy műcsonttal, el akarták venni egymástól. Kíváncsi voltam, mit csinálnak, oda is mentem hozzájuk. Nándi próbálta nekem odaadni a csontot, de mikor elkaptam volna, mindig elvette, végül csak sikerült megszereznem! Ekkor Emma is ráharapott, és csak húztuk-húztuk... amíg Emma el nem vette tőlem. Azután már nem igazán érdekelt a dolog, inkább mentem szaglászni – Emma mutatott az udvarban egy tuti kis dió-lelőhelyet. :)

Üdvözlettel: Dior, alias Bóni

Tibor 8 év körüli angol cocker spániel kanocska

Elegáns, kedves, alkalmazkodó és gyönyörű. Hát mi mást keresnénk még egy férfiben?

Szigeti Zsuzsi 

1. hét Hétfő Este

Beköltözött be hozzánk ideiglenesen Dana, másfél héttel azután, hogy Drazsit örökbeadtuk szuper-szuper helyre. Dana gyorsabban érkezett, mint terveztük, de sürgősen segítségre volt szüksége, mi pedig nagyon lelkesek voltunk, hát jöjjön persze:) Vidéken élt, a gazdája meghalt, ő pedig szegénykém néhány hetet egyedül töltött el decemberben a kertben, a szomszédok etetgették. Kimentette a "Láthatatlan Kötelék" Alapítvány, Kristóf Adrienn-nél lakott egy hétig, aztán, hogy legyen hely a többi árvának, Dana jött is hozzánk.

Mintha nem érte volna eddig elég megpróbáltatás, az orvosnál kiderült, van két hatalmas emlődaganata, annyira nagyok, hogy rendszerint fiúnak nézik miatta, és komoly esély van rá, hogy esetleg áttétes is szegényke. Péntekre van megbeszélve időpont az egyetemen egy nagyon jó orvossal, szóval drukkolunk, bár Danáról sugárzik, hogy nem hagyja magát, akar és szeret élni, úgyhogy én nagyon bizakodó vagyok.

Egyébként jellemében, viselkedésében nagyon emlékeztet Drazsira, csak Dana nem olyan kis gyámoltalan, akiről sugárzik, hogy meg kell menteni, ő nagyon belevaló csajszi:) Ismét szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen tündérrel oszthatjuk meg az életünket! Kiderült, hogy tényleg tökéletesen szobatiszta, és a nagyvárosi környezet sem ijesztette meg, kíváncsian vizsgált mindent, teljesen oldott volt első perctől kezdve. Belépett a lakásba, körbevezettem, leültem a földre, ő pedig mellém bújt és megölelt. Nagyon szép pillanat volt. Akkor lettünk barátok. Megtisztelő tényleg, hogy azonnal így a bizalmába avatott!

Kedd

Teljesen beleszerettem ebbe a kis tündérlányba (Tamara megállapította, hogy pont olyan, mint Micimackó, és tényleg!),  számomra a tökéletes kutya kategóriáját ostromolja, és bár nem számítottam rá, de teljesen a magaménak érzem. Ha tehetném, lehet, hogy elgondolkodnék rajta, hogy megtartom, de nem tehetem, meg aztán jó ideiglenes szeretnék lenni, márpedig a jó ideiglenes fontos jellemzője, hogy valóban IDEIGLENES befogadó:) És ott a rengeteg többi kutyus, akinek szüksége van a segítségünkre, nem engedhetjük meg magunknak, hogy önzők legyünk.

Szerda

Ma itthon hagytam Danát kicsit egyedül, és minden rendben volt. Semmi szeparációs stressz. Milyen könnyű így az élet!:) Danával egyébként is álom, elsőre-másodikra mindent megtanul, vagyis csak azt a keveset, amit magától nem tud, egyébként szinte teljesen készen van. Hihetetlen tényleg. Bár eredetileg nem így terveztük, de két nap után bátran elengedtük a téren, mert persze szépen behívható. A séta nála úgy működik, hogy menet közben puha léptekkel körbeszökdécsel-körbetáncol minket és figyel és örül:) Annyira aranyos és boldog, teljesen a pillanatnak él és hálás kimondhatatlanul. Itthon persze rögtön kifekszik a sok mozgástól és kedvesen horkol:) Egyébként rájöttem, hogy Balatonszelet illatú a szája, komolyan! Ha Drazsé gumicukorból volt, akkor Dana csokiból?:D

Csütörtök

Kiwi, a saját beagle-öm borzasztó féltékeny. Ha magamhoz hívom szeretgetni, és Dana is odajön, Kiwi inkább durcásan visszafordul, olyan "áá, akkor mindegy"-fejjel. Érzi persze, hogy milyen nagyon szeretem Danát, hogy jobban kötődöm hozzá, mint eddig bármelyik másik kutyához, és ez nehéz neki. Persze Kiwi helyét senki sem foglalhatja el a szívemben, de megértem, a kis hercegnőnek osztoznia kell anya szeretetén. Nekem viszont remek lecke megtanulni az összeszoktatást, falkasorrend beállítását és elfogadtatni Kiwivel a saját döntéseimet, plusz segít visszaterelni a Danával való kapcsolatomat a kutya-gazdi viszonyból a kutya-ideiglenes befogadó viszonyba.

Péntek

Ma orvosnál voltunk, és szerencsére az előzetes félelmeink ellenére kiderült, hogy nincs áttét Dana tüdejében, tehát a nagy és borzasztó drága műtét után költözhet is gazdihoz, és egészségesen élhet tovább a kis drága:) Megint rájöttem, milyen erős, mert a viselkedésén nem látszik, hogy baj lenne, viszont amikor az orvos megnyomkodta a daganatait, bánatosan nyüszített. Most erre gyűjtünk, muszáj minél hamarabb megoperálni, nehogy még nagyobb baj legyen.

Egyébként Kiwi végleg megsértődött Danára, érezhető volt a feszültség, és este minden ok nélkül megmorogta Danát a rágócsontosztásnál, majd mikor rászóltam, engem, pedig ilyet soha életében nem csinált, aztán meg Dana morgott rá a barátnőnk kutyájára. Ez egy ilyen morgós este volt. Egyik manókából sem néztem ki a kajaféltést, de dolgozunk rajta és az összeszoktatáson is, mert ez így nem jó. Bár Dana kisebb bűnös, de azért nevelési célzattal kapnak mindketten egy kommunikációmentes szombatot, plusz az előszobában kell aludniuk. Ennek hatására el kell, hogy gondolkozzanak azon, hogy mit lehet és mit nem az én falkámban, mert eddig is mindig harmónia volt, most is az lesz.

Szombat

Nem könnyű meggyőzően nem venni tudomást róluk, de tudom, hogy kicsit kell kibírni és megéri. Ma mindhárman sokat gondolkodtunk szerintem, én is helyretettem magamban a dolgokat, de alig várom, hogy visszazökkenjünk a normális kerékvágásba és béke legyen.

Vasárnap

A tegnapi nap teljes siker, a két gyerek csóválva jön és bújik, ha hívom őket, már Kiwi sem húzódik el fintorogva, ha Dana is ott van, bújik tovább!:) Sokat játszottunk, egyik kezem Danával bírkózott, a másik Kiwinek hajigált játékot, nagyon élveztük mindannyian. Azt hiszem, Kiwi megbékélt végre:) Lehet, hogy megbeszélték a nézeteltéréseket az egyedül töltött éjszaka?:) Büszke vagyok magunkra!

2. hét Hétfő

Tökéletes béke költözött be az életünkbe. Falka lettünk. Szinte egész nap sétáltunk, a babák nagyon élvezték:) Lehet, hogy Dana kedvenc időtöltése az összebújás, és szerintem minden nap egész nap ezt csinálná, ha lehetne, de azért ha akció van, belendül és élvezi és szaladgál és felfedez, de szigorúan legalább 10 másodpercenként ellenőrzi, hogy megvan-e még mindenki a falkából:) A nap csúcspontja az volt, mikor izgatottan, de már sokkal tudatosabban újabb kísérletet tettem a rágócsontosztásra. Rájöttem, hogy ennek is megvan a technikája, nem lehet ám csak úgy odaadni, plusz akkor nem is örülnek annyira neki. Először kézből rágcsáltak, szorosan egymás mellett ülve, majd volt, hogy ketten rágtak egyet, és közben mindenki teljesen nyugodt volt! Aztán odaadtam Danának és Kiwinek is egyet-egyet, szépen elvonultak vele a helyükre, én meg felváltva melléjük telepedtem és simogattam őket, hogy szokják, hogy nincs baj olyankor sem, ha a közelben van egy ember vagy egy kutya. Nagyon jól sikerült az akció, büszkék lehetnek magukra a lányok!

Kedd

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy Kiwi szeparációs stressze Dana mellett a múlté, nagyon sokat segít neki, hogy egy ennyire nyugodt kutyával van együtt bármennyit. Szóval Dana terápiás kutya lett:) Egyébként kezdjük rávezetni, hogy játsszon játékokkal is, bár persze inkább az összebújást, dögönyözést és simogatást preferálja, de már nagyon jól szórakozott egy bot farigcsálásával is, szóval még gyakorlunk:)

Szerda: Este a séta és a vacsi után nagy összebújás volt a program közösen hárman. Még mindig nem hiszek a szememnek, mikor Kiwi is szívesen ott marad velünk, és egyáltalán nem bánja, hogy osztozni kell rajtam. Dana igyekezett teljes testfelületével hozzám simulni, órákon át szuszogott a nyakamba, bűbájos volt! Szerintem 1 nap alatt örökbe fogjuk tudni adni, olyan csodálatos kiskutya!
 

 
Csütörtök

Úgy számoltam, hogy az első műtétre nagyjából megvan a pénz, és mind adományokból! Egészen elképesztő, mindez kevesebb, mint 1 hét alatt! Csodálatos emberek vesznek körbe minket, segítenek Danának ismeretlenül is, sokan olyanok is, akikkel eddig még sosem beszéltem. Legtöbben csak keveset tudnak beleadni, de a lényeg, hogy adnak, és itt a tökéletes példa, hogy nem kell nagy áldozatot hozni, ha elegen vagyunk hozzá! Nagyon sok jó ember van, sosem fogom elfelejteni, hogy milyen nagy dolgot tettünk Danáért mi mindannyian. A gyűjtést folytatjuk, hiszen a holnapi első műtétet követi majd még egy kb 2 hét múlva, amikor a másik daganatot is eltávolítják, illetve ivartalanítják Danát. Ismételten kérem, aki tud, segítsen, és ha úgy érzi, az a pár száz forint, amit adna, nem segítség, legyen ott bíztató példaként, amit eddig elértük: igenis rengeteget számít! Gondoljatok majd ránk holnap, sietni fogok a hírekkel, bár biztosan minden rendben lesz:)

Dana műtétjére szép lassan gyűlik a pénz, tényleg nagyon meghatódtam, hogy mennyi jószándékú ember van, akik ismeretlenül is segítenek, ahogy csak tudnak. Nagyon szépen köszönjük!! Reméljük, hamar összegyűlik, mert nagyon aggódom. Aki tud, tényleg segítsen!

3. hét

Nagyon sűrű hét volt. Dana rekordsebességgel gyógyul a műtétből, én sem fogtam fel, hogy min megy keresztül, amíg le nem vettük a kötést a sebéről, és láttuk, hogy szó szerint hosszában végig fel van vágva ez a pici kutya! Vajon melyikünk lenne ennyire erős és pozitív?

De Danát ez persze nem érdekli, ő csak csóvál, pattog, szaladgál, és mosolyt varázsol mindenki arcára, és még mindig fennakad az ajtófélfákon a gallérral:) Kezdem azt hinni, hogy az életről úgy gondolkozik, mint Buzz Lightyear a Toy Storyból: "A végtelenbe, és tovább!" Szóval mi sem sajnáljuk felcsóválva, inkább segítünk neki és együtt örülünk vele. 31-én varratszedés, kiderül a szövettan eredménye, illetve talán  következő műtét időpontja is. Addig pedig erősítjük a szervezetét a száraztáphoz adagolt brokkolival, répával, sütőtökkel és immunerősítővel, amit annyira boldogan fal fel, hogy volt, hogy a feje búbjáról szedegettem a tököt:)

Nagyon jó, hogy Dana ilyen szépen gyógyul, mert ennek köszönhettük, hogy kedden ideiglenesen igent mondtunk egy kutyákkal barátságos, szobatiszta, 1 éves s.o.s. beagle babára, aki már az Illatos felé tartó autóban ült. A "gazdái" rájöttek, hogy túl sok kutyájuk van, hát menjen az, amelyiket annyira nem szeretik. Beköltözött tehát hozzánk Pihe, igazi hálás kis bűbájcsomag, akiről hamar kiderült, hogy kutyákkal elsőre nem barátságos, egyáltalán nem szobatiszta, nem volt s.o.s. eset, és majdnem biztos, hogy nem is fajtatiszta beagle, viszont fiatal kora ellenére sok rossz érte már, és mindenképpen fogyókúráznia kell. Gyorsan feldolgoztuk, hog nem azt kaptuk, amire vállalkoztunk, és alkalmazkodtunk a helyzethez és az extra kihívásokhoz. Az elmúlt 1 hét tehát főleg Pihéről szólt, közben a kislány ivartalanítódott is (így már ketten lábadoztak Danával gallérban összebújva) Dana és Kiwi pedig borzasztóan megkönnyítették a dolgunkat azzal, hogy tökéletesen viselkedtek, illetve, hogy segítették Pihét a szocializálódásban. Mindennek köszönhetően Pihe már pár nap után látványosan kiegyensúlyozottabb és boldogabb kutyus lett, új barátokat szerzett, és ha minden jól megy, szombaton már költözik is egy csodálatos családhoz! A látogatásra pedig természetesen a többiek is elkísérnek majd, így eseményekben teli hétvégéjük lesz a babáknak.

Dana pedig mostanra szépen megtanult ülni, pórázon a járda szélén megállni, vacsiosztás előtt a küszöb mögött ülve várni, idegen kutyákhoz engedély nélkül nem odarohanni. Pórázon is csak azért nem tud szépen közlekedni, mert örömében szökdécselve jár, és olyan, mintha bármelyik percben dalra fakadna a boldogságtól, szóval ezt azt hiszem, meg lehet neki bocsátani:)

Egyébként egész nap puszikat oszt, és ha arra van kedve, bájos, cseppet sem tolakodó természetességgel hirtelen belerogy bárkinek ölébe, és a pociját mutatja, hogy simogass ott, ott! De nem szabad ám abbahagyni egy pillanara sem, akkor sem, ha már elaludt, mert azonnal mocorogni kezd és elégedetlenkedve kér még. Tökéletes kutya tényleg, egyszerűen nem lehet róla rosszat mondani!

 Enikő

Vannak szabályaink

E szabályokat lehet jónak tartani, lehet mondani, hogy kissé körülményesek, sőt, lehet szidni és emiatt elfordulni tőlünk. DE. Mi megtanultuk, hogy ezek azok a szabályok, amik alól a kivételek nem erősítik azt. Már csak azért sem, mert életekkel "dolgozunk".

Az örökbefogadás menete Egyesületünknél:

1. A gondolat

Megfogalmazódik örökbefogadó-jelöltünk fejében a gondolat, hogy szeretne egy kutyát. A "miért" ebből a szempontból lényegtelen, a fontos az, hogy szeretne egy Családtagot. Így, nagy betűvel. Nem házőrzőt, nem kerti díszt, hanem egy olyan Családtagot, aki részt vesz a mindennapjaiban, akivel együtt lehet nagyokat sétálni, labdázni, kertészkedni, majd este fáradtan TV-t nézni. Igen, az első lépés, hogy csak akkor lépj tovább, ha számodra nem minősül elrugaszkodott gondolatnak az, hogy a kutya a lakásban éljen.

2. Valahol meglátni és megszeretni egy kutyánkat

Ez bizony nem nehéz, mert mind, egytől egyig gyönyörű, a maga nemében kedves és főnyeremény. Mégsem való mindenkihez minden kutya. Ezért írunk rövid jellemzést, és ezért írjuk le azt is, hogy milyen családot tartunk ideálisnak.

3. Ha meg van a nagy Ő

Ha megvan a kiválasztott spániel, esetleg 2, akkor fel kell hívni a kutyá(k)hoz tartozó telefonszámot. SMS-ekre, emailekre és főleg visszahívást kérő SMS-ekre nem fogunk reagálni. Ugyanis levélben nem lehet beszélgetni. Márpedig mi szeretnénk elbeszélgetni a gazdijelöltekkel, mielőtt bármiben megegyeznénk. Lehet, sokat foglalt
a telefon, de hétvégén, ünnepnap, munkanapokon késő estig elérhető, tehát nem reménytelen. (És a visszahívás nekünk is pénzbe kerül, így bármennyire sajnálatos, ha valakinek nincs egység a telefonján, nekünk sincs korlátlan ingyen telefonálási lehetőségünk. Azt a kevés pénzt pedig, amit megkeresünk, a kutyákra fordítjuk, nem a visszahívásokra).

4. Ha sikeresen vette örökbefogadónk az akadályt

Ha túl vagyunk a sikeres telefonbeszélgetésen, megegyezünk egy személyes találkozóban. Mindenkivel, aki a kutyával együtt fog élni. Nem a szülőkkel, mert ajándék lesz a gyereknek, nem a gyerekkel, mert ajándék lesz az anyukának. Ugyanis kutyáink nem ajándékok. Legalábbis nem olyan ajándékok, akivel a megajándékozott nem találkozik, mielőtt megkapná. Kutyáink érző, gondolkodó lények. Van egy előéletük és van egy elképzelésük a világról. Nem tudhatjuk sosem, mit éltek meg, mielőtt hozzánk
kerültek. Lehet rossz emlékük egy hang, egy illat kapcsán, melyet mi csak akkor veszünk észre, amikor az örökbefogadó eljön és találkoznak, a kutya pedig félelemmel reagál. Kutyáinknak személyiségük van, és célunk, hogy az ehhez legmegfelelőbb családot válasszuk ki.

Sokszor megkapjuk, hogy akkor nem is kell a kutya a családnak, "dögöljön meg nálunk". Köszönjük ezeket a kívánságokat, de nem célunk kutyáink pórázát az első jelentkező kezébe nyomni, ugyanis mi nem szabadulni szeretnénk a kutyáinktól, hanem biztonságban, szeretetben tudni. És azt is kérjük, ha van másik kutya a családban, Ő is jöjjön el, hogy láthassuk, hogyan reagálnak egymásra. Mert lehet, hogy jó ötletnek tűnik
egy társ a meglévő kutyus mellé, de lehet, a meglévő kutyádnak erről más a véleménye.

5. A találkozó után üres kézzel, azaz kutya nélkül megy haza a család

Otthon átgondolja a látottakat, átbeszélhetik újra, valóban felkészültek-e egy kutya befogadására. Ha igen, ha tudják-e, ki fog reggel felkelni megsétáltatni, ki fogja este, az utolsó sétára levinni, ha megvan, melyik állatorvoshoz fognak járni, hova mennek nyaralni, ahova a Kiválasztottat is vihetik. És ha minden adott az érkezésre (azaz, tálak, ágy, táp, póráz, nyakörv, kefe, fésű, játékok és még sorolhatnánk...), készen várják az új családtagot, akkor mi házhoz fogjuk szállítani a Kiválasztottat. Hisz a gyerek érkezésére is felkészülünk, nem akkor kezdünk el rohangálni, mikor megszületett, és jut eszünkbe gyerekágyat venni. Ugyanilyen felkészülten kell várni egy kutyát! Hogy amikor megérkezik, már minden készen várja, hogy érezhesse: hazaért!

6. Az időpont

A házhozszállítás időpontját úgy egyeztetjük, hogy pár napig minden a Kiválasztott körül foroghasson, hisz nagy változás ez mind az Ő, mind a család életében. Fontos, hogy ez nyugalomban történhessen, ne rohanó hétköznapokon, amikor másnap már rá is zárják az ajtót, mert menni kell dolgozni/iskolába... Ez alkalommal megnézzük, a Kiválasztott mennyire érzi otthonosan magát, valóban van-e biztonságos kerítés, ha van másik Élőlény, akkor ŐK kölcsönösen elfogadják-e egymást, vagy legalábbis van-e remény az összeszoktatásra nagyobb lelki sérülések nélkül. Átadjuk a Kiválasztott spániel egészségügyi kiskönyvét és aláírunk egy szerződést.

Sajnos az utóbbi hetekben próbáltunk lazítani a szabályokon, egy-egy pontot átugrottunk, és bizony ennek a Kutya látta kárát. Így újra elővesszük a drákói szigort, újra vaskalaposan ragaszkodunk ezekhez a pontokhoz, mégha ezzel lassítjuk is az örökbeadás menetét, mégha ezzel akár az Örökbefogadóknak, akár magunknak szerzünk plusz munkát, plusz költséget. És akinek tényleg fontos a Kutya, az meg fogja érteni ezt!

SpanciManci

 Dana, a fajtamentés új spanikája, túl van ez első nagy orvosi viziten!

Szomorúan és kicsit beletörődve vártuk Őt, hiszen már érkezésekor tudtuk, nagyon beteg. Féltünk, mi leszünk neki az utolsó állomás....DE! Az élet ismét nagy próbatétel elé állított minket, és velünk együtt Benneteket is!

Vagyunk elegen ahhoz, hogy Dana megmeneküljön?

Az esélytelennek hitt kiskutya nem is annyira öreg, és nem is annyira halálosan beteg - MÉG! Sajnos emlői daganatoktól telten, a földig lógnak! De két műtéttel, amiből az egyiket összekötik egy ivartalanítással, megmenekülhet!

Dana igenis Élhet még!

Élhet, és lehet még boldog, gazdis kutya, pedig az élet nem volt túl bőkezű vele! Dana elveszítette a gazdáját, és meggyászolta elvesztését, egyedül állta a sarat míg a  "Láthatatlan Kötelék" Alapítvány, és Kristóf Adrienn  felkarolták, és eljuttatták hozzánk.

Innen a mi feladatunk össze dobni a kezelése árát, Enikő és Tamara feladata átsegíteni őt a lábadozás nehézségein, de tavaszra hirdethető és nyáron akár már gazdis lehet. Mert ha hiszed, ha nem, Dana boldog! Imád élni, boldogan szökdécsel körülöttünk, séták alatt előreszalad, és vissza, és árad belőle a boldogság! Aki látja Őt, azonnal boldogság tölti el a szívét, és azonnal észreveszi: nincs semmilyen fájdalma. Ám amikor az orvos megnyomkodta emlőit, és kitapintotta a daganatokat, az nagyon fájt szegénynek! 

DE DANA ÉLNI AKAR!

Te tudsz segíteni Danán?

Nem kérünk sokat, csak egy vagy két kávé árát! Megteszed, hogy lemondasz róla? Mert ha igen, akkor Dana tovább élhet!

Számlaszám: Unicredit Bank 10918001 - 00000098 - 44870000,

A jogosult neve: Cocker Rocker Egyesület.

A közleménybe kérlek tüntesd fel: Dana műtétjére

NEKED EGY KÁVÉ ÁRA, NEKI VISZONT AZ ÉLETE!

Köszönjük szépen!

Történt, hogy Bubunk ideiglenesbe költözött

Ennyit a rossz hírekről, szárnyaljunk jobbakra

Gonosz vagyok, szeretem, ha az ideigleneseim sírnak:)

Volt sok látogatónk és ebeink rengeteg mindent kaptak

 Frézia 6 év körüli ivartalanított kislány

Szigeti Zsuzsi 

Vannak kutyák akik nagyon rossz esélyekkel érkeznek hozzánk, de hála ideiglenes befogadóinknak akinek csak tudunk igyekszünk a nálunk töltött időt gondtalanná tenni!

Báró nem könnyű eset, szív problémái miatt még hosszú ideig Saci vendégszeretetét élvezi majd , de közben is tartalmasan telik az idő.

Egyenlőre ezzel a rövidke, de annál szívmelengetőbb képregénnyel ismekdehettek Báróval és a ciccel Szösszel.

Természetesen Báró és Szössz cica kalandjai itt nem értek véget, a folytatásért Sacinál kell kilincselni :-)

Élet ideiglenes kutyussal: Drazsé

Hónapok óta vívódtam az ideiglenesezésen. Befogadni egy árva kutyust, esélyt adni neki a jobb életre, visszanyerni az emberekbe vetett hitét, kibontani és megmutatni a világnak belőle azt, ami addig rejtve volt - igen, persze, hogy ezt akartam, ki ne akarná? Nagyon szerettem volna segíteni és kutyázni, ez egyértelmű volt, de aztán ahogy szoktak, mindig jöttek az ellenérvek: még nem állok rá készen; a saját kutyám sem áll rá készen; most nincs időm; sokat dolgozom és egész nap egyedül lenne otthon a kutyus; nem tudok majd eleget foglalkozni vele; nem tudok a sajátommal eleget foglalkozni miatta; mi lesz ha, mi lesz ha... Órákon át beszélgettem erről Tamarával és másokkal, akiknek már volt ideiglenes állatuk. Igen, körülményeskedtem na, de fel akartam készülni az új lakótársra amennyire csak lehet.

Aztán kezdtem megérni rá, lelkileg felkészülni erre az igen, ne becsüljük le: nagy feladatra. Valahogy tényleg kezdtek úgy alakulni a dolgok, hogy éreztem, belefér még egy kutty az életembe. Tamarával megbeszéltük, hogy bár nem együtt lakunk, de nagyon közel egymáshoz, és ezt kihasználva közösen vállaljuk a kutyát, mindent ketten csinálunk majd. Olyan kutyust szerettünk volna, akit valamiért a gazdijelöltek valószínűleg nem vennének észre a többiek között a menhelyen, és akinek nagy segítséget jelentene, ha egy otthonban esélyt kapna a kibontakozásra. 3 fontos szempont volt, amihez viszont mindenképpen ragaszkodnom kellett: 1. a kutya tudjon egyedül lenni napközben, míg én dolgozom 2. legyen szobatiszta 3. ne legyen különösebben problémás, mert Kiwi, a saját beagle-öm nagyon sok figyelmet és energiát igényel.

Terveztünk és beszélgettünk, ki lenne a jó, kit válasszunk. Egyszer csak egyik vasárnap azzal hívott Tamara Tökölről, hogy nincs szíve ott hagyni Drazsét, az egyik kedvencét és egyben jelöltünket, akiről nagyon már sokat mesélt, és nem tudja, mit csináljon. Tudtam, hogy itt az idő, itt a kutyus, biztosan éreztem, hogy jó lesz ez, úgyhogy izgatottan rávágtam, hogy akkor csináljuk, hozza el. Nem felejtem el, mikor Drazsi belépett az ajtón ijedten, egyáltalán nem értve, mi történik. Pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, igazi kis gyámoltalan tündér. Elmúlt minden kétségem, én is azt gondoltam, hogy minden esetlegesen felmerülő gondot meg fogunk oldani, és tudtam, hogy minden rendben lesz, csak az a fontos, hogy ő jól legyen.

És Drazsi tényleg imádnivaló volt!

Annyira meg volt szeppenve a hirtelen jött nagyvárosi élettől, hogy az első pár alkalommal csak a lakásban mert pisilni, mert csak ott érezte magát biztonságban. Természetesen a szőnyegre. Megijedtem, mi lesz majd, ha hetekig próbálkozunk, míg szobatisztává váik, de másfél nap után Drazsi feloldódott annyira, hogy többé nem volt gond ezzel. Nagyon igyekezett! Aztán nem tudtuk másképp megoldani, el kellett mennem dolgozni rögtön az érkezése utáni nap. Rohantam haza, hogy vajon mi fog otthon várni - persze semmi, egy csóváló fekete manóka, aki épp alvásból kelt fel:) Huh, akkor az otthon hagyással sem lesz gond! Másnap viszont sajnos nem mentek már ilyen simán dolgok, Drazsi ugyanis az egész háznak szóló sírás és ugatás kíséretében lebontotta az ajtó egy részét. A kikötéseim 1. és 2. pontjai tehát úgy, ahogy voltak, sorban megbuktak:D Persze eszembe sem jutott rá haragudni, csak rájöttem, hogy mindig, mindig van olyan, amire az ember nem számított. Nem estünk pánikba, de rájöttünk, hogy mindenképp taktikát kell változtatnunk és dolgozni kezdünk ezen a problémán. Drazsét ezentúl nem hagytuk egyedül, csak 1-1 órára, kifárasztás után, általában másik kutyával együtt, ő pedig rengeteget fejlődött ebben is. Fantasztikus úgy hazamenni hozzá, hogy minden gond nélkül egyedül tudott lenni, nem félt, nem esett kétségbe, és ezt mi értük el vele közös munkával!

Ő Drazsé, az első ideiglenes kutyusunk :)

Azt hiszem, nem is kívánhattunk volna nála jobbat:)

Figyelt, igyekezett, és semmi mást sem kért, csak szeretetet. Kimondhatatlanul hálás kutyus, és mindig minden percben kimutatja. Drazséval szerencsére nagyon könnyű az élet - mégis, az első hét borzasztó fárasztó volt a sok új élmény miatt, és persze alig aludtunk, csak rá koncentráltunk. Volt, hogy később is elfáradtunk, mert nehéz volt összeegyeztetni a különböző munkarendeket a kutyák innen-onnan begyűjtésével és sétáltatásával, azzal, hogy a 3 kutyából 2 szeparációs stresszes volt, na meg a saját kutyáink kutyasuliztatásával és vizsgájával. Pedig Drazsi persze nagyon vigyázott, nehogy bármi gondot okozzon nekünk:)

Az együtt töltött több, mint 2 hónap alatt naponta voltunk nem is olyan apró csodák tanújai.  Drazsi egyre boldogabb és kiegyensúlyozottabb lett, élvezte, hogy nem 30 másik spanival kell versengenie a figyelemért és a simiért, és élvezte, hogy saját falkája és emberbarátai vannak, akiket nagyon szeret. Csodálatos volt látni, hogy az a kutya, amelyik nemrég még mindentől rettegett, úgy szaglázik a Dunaparton, hogy nem is veszi észre, hogy közben elmegy mellette a HÉV. Hogy folyamatosan csóválva, büszkén jött pórázon a nagykörúton. Vagy amikor séta közben boldogságában egyszer csak teljes erejéből elkezdett rohanni körülöttünk, vagy játszani hívta az egyik kutyánkat, vagy hogy szokássá vált, hogy a velük való találkozásokkor csóválva bújt oda, vagy hogy egyre gyakrabban csak úgy ok nélkül, csóválva hempergett a szőnyegen, és ha mellé feküdtünk, bújt és bökdösött és együtt hempergett velünk:) Drazsi apránként "kibontódott":)

Mondanom sem kell, az egész környék ismerte és szerette, hiszen mindenki szívét azonnal elrabolta már az első találkozáskor:) Minden kutyás tudta a történetét, és együtt szorítottak Drazsinak az egyesület tagjaival, valamint a barátainkkal, hogy minél előbb igazi, saját családra találjon.

Eljött a karácsony, én pedig családot kértem neki ajándéknak

Végignéztük, ahogy sorban találtak gazdira a spanik - csak Drazsiért nem volt komoly érdeklődő. Vegyes érzéseim voltak, mert nagyon szerettem Drazsit, de eszembe jutottak azok a kutyusok, akik örök ideigenesekké váltak, és úgy éreztem, ideje erre is fekészülnünk lelkileg, hátha tényleg nálunk marad. Végül, mivel Drazsi még Szenteste is nálunk volt, megbeszéltem vele, hogy ha esetleg nem, vagy csak sokára jön A Gazdi, akkor se aggódjon, maradhat velünk, amíg csak akar, örülünk neki. Aztán kiderült, hogy (az egyik barátunkat idézve) "a Jézuska csak késett és nem tévedt el", mert 26-án este hívott egy kedves hölgy, hogy szeretnék minél előbb megismerni Drazsit, akibe egyébként már képről beleszerettek!:) Ebbe a fekete komolyarcú kis keverékbe, akit eddig nem vett észre senki a sok szép színes fajtatiszta kutyus között! Csak nem A Gazdi hívott? Megvolt a közös séta, ami persze csak megerősítette bennük, hogy igen, Drazsiban megtalálták kutyájukat, rá vágynak, ő lesz az új családtag!

Gyorsan történt minden, ahogy ez lenni szokott

Néhány nap múlva költöztettük is Drazsit új otthonába. Megsirattuk, összegyűjtöttük a falkáját egy kis búcsúbulira, és kihasználva a maradék időt, simogattuk-puszilgattuk szüntelen. Ő pedig pontosan tudta, hogy mi történik, csak nem tudott mit kezdeni a vibráló izgatott-boldog-szomorú energiáinkkal, és csak remegett szegényke:) Aztán ahogy találkoztunk Dóriékkal, A Gazdiékkal, Drazsi szárnyalni kezdett, a lakásban kifulladva-vigyorogva rohangált és felfedezett mindent, és nagyon-nagyon boldog volt, hogy végre ő is igazi, saját családot kapott, annyira örült neki! És vele együtt mi is, és mindenki, aki ismerte őt és szerette. A kicsilány hazaért!

Nézz a szíved legmélyére!

És most nézzen mindenki a szívébe, és mondja meg: hol van ehhez a határtalan boldogsághoz képest 1-1 pisifolt, vagy adott esetben szétrágott dolog, esetleg odamorranás? Komolyan többet számít, mint élettel megajándékozni egy ilyen tündért? Sokszor gondolok rá, hogy ha mi nem vagyunk, Drazsi talán még mindig Tökölön, a sok szépséges spániel között várná csendben bújva, hogy valaki észrevegye végre és lehetőséget adjon neki a kibontakozásra... Szégyellném magam, ha az óvatoskodásom miatt nem hoztuk volna el.

Boldog vagyok, hogy megismerhettem őt, boldog vagyok, hogy része lehettem az életének, és segíthettem neki. Hogy nálunk ez a 4 éves kívül-belül gyönyörű fekete keverék cukorkutya lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa, ő is ugyanúgy ér annyit, mint egy 1 éves arany cocker spániel. Drazsi mindig különleges marad számunkra, tiszteletbeli falkatag. És persze már alig várjuk a következő ideiglenest, a következő csodát, a következő kalandot:)

A BABA-BLOG FOLYAMATOSAN FRISSÜL - KÉRJÜK, AKI MÉG EGYSZER SEM OLVASTA A BABABLOGOT, ALULRÓL KEZDJE AZ OLVASÁST, MERT A TETEJÉRE MINDIG A FRISS, ÚJ BEJEGYZÉSEK KERÜLNEK!

 2012 január 12 csütörtök

(Hetedik bejegyzés, ismét gyertyát gyújtottunk ezúttal Benikének)

Egy hetet kell most összefoglalnom, amikor utoljára írtam még két babáért aggódtunk. Péntek reggel Tamás az egyesület doktora jó hírekkel hívott minket Benike jó étvággyal eszik és szűnni látszik a hasmenése, ha így folytatja akkor szombat délelőtt útilaput köt a talpára és irány haza: megerősödni!
Estére megfordult velünk a világ, amikor egy telefonhívással szerte foszlott minden reményünk:

Benike itt hagyott  minket, este hét óra után ugyanúgy mint Babszi összeomlott és mintegy félóra küzdelem után Tamás kezében meghalt. Újra gyertyát gyújtottunk, hát…
Azóta Benci egy csepp, picinyke urnában hazatért. Ilyenkor az ember nem gyászol!
A tehetetlenség, a fájdalom és az elkeseredettség addig hömpölyög a lelkében, míg szétválaszthatatlanná válik és gyilkos dühvé, és bosszúvággyá válik benne! Míg elsimul és mintha a végtelen óceánon, a reménytelenség tutaján ülve, beletörődne a sorsába…minden, tiltakozása ellenére elfogadja a meg másíthatatlan valóságot: újjászülettem, helyettük!

Tudni akarom miért történtek így a dolgok! Miért halt meg egymás után ez a hét pici angyal!

Maradt tehát egy!

Gyors egymás utánban teltek vele a napok, gyorsan át kereszteltük! Történt ugyanis hogy a szilveszteri mulatságokban kannak hitt babócáról kiderült, hogy kicsilány! Így lett Bubunk a keresztségeben Jucus és méltó is névrokonához: hiperaktív, akaratos túlfejlett igazságérzete szerint csak is neki és neki lehet igaza és szerencsére pont olyan szívós is! Természetesen semmi nem történhet nélküle, neki mindig mindenről tudnia kell és mindig mindent kommentál is!

Elérte a 2018 grammot és hivatalosan is túlélőnek nyilvánítottuk így a nemesebbik felét meg is szúrta Tamás Doki bácsi vagyis elkezdte az oltási programját!    

Így telnek a napjaink

Január 05.csütörtök (Hatodik bejegyzés,Drukkoljatok Beninek!)

Beni hírek: teljes a bizonytalanság! hol jobban van, hol rosszabbul.

Hálótársa lett egy nagy, dundus cica és egy infra lámpa. Napközben pörög, ugat mondja a magáét majd egyik pillanatról a másikra leesik a lábáról ami délelőtt egy görcsos kimerevedésben nyilvánult meg délután pedig levert és szokatlanul csendes lett.

A hasmenése nem múlik, szerencsére nem hányt de aggasztó hogy felváltva víz és nyálkás zselé állagú hasmenéssel kűzd.

Kéretik nagyon erősen és szakszerűen drukkolni a fiatalúrnak, nagyon hiányzik már! Nekem és Bubunak egyaránt.

Bubu köszöni szépen egyre otthonosabban érzi magát nálam egyre több időt tölt el a nagyok társaságában. Boldog lennék, ha Boscotól tanulna némi higgadt eleganciát:

 Pittytől ne tanuljon semmit, elég ha lefárasztják egymást, amiben lássuk be jól együtt működnek:

 Persze mire elfárad a lakás minden zegét zugát felderíti a csilláron kívül mindenhol járt...azt talán holnap

 Ötödik bejegyzés Spancitó aki a távolból aggódott értünk

Egy kis szösszenet a babázáshoz

És milyen az, mikor kedvenc társalkodónőd "babázik"? Iszonyat, borzasztó, utálod a telefonod, azt sem tudod, kikapcsold, vagy inkább lesd folyamatosan.

A babák ideiglenesével naponta többször beszélünk, őt hívom, ha mérges vagyok, csörgetem, ha valami mókás történik, vagy ha csak egyszerűen beszélgetni szeretnék. És ő is ugyanezt teszi. Mióta babái vannak, remeg a kezem, ha látom a nevét a kijelzőn.
Persze, mikor megérkeztek, alig vártam, hogy hívjon már, meséljen, milyenek, mekkorák, vagy csak halljam a háttérben a "babazajt".

De nem sokáig élvezhettem

A harmadik hívás már arról szólt, Babett nem eszik, hívjam a dokit. A negyediknél már hallottam az összetéveszthetetlen "valami nagyon fáj" nyöszörgést. Az ötödik sokkoló volt. A hatodik ugyan megint jó, ahogy a hetedik is. De jött a nyolcadik: Beni nem eszik, hívd az orvost.

Utálom a telefonom, utálom, ha csörög. Annál jobban csak azt utálom, ha eltelik egy óra és nem csörgött, mert akkor most tuti baj van és nem tud hívni. És most utálja az orvosunk is, mert fél óránként valamelyikünk megcsörgeti. Pedig megígérte, azonnal hív, ha baj lenne (és tudjuk, hogy megtenné), de nem bírjuk ki, hogy ne kérdezzünk rá: de ugye
minden rendben? 

Ha nem hallom a háttérben "sivítani", már kerülget a hányinger, pedig többnyire kiderül, jóllakottan szunyókál.

Nem jó babázni

Még innen távolból sem. Hát akkor még ott lenni Velük, lesni minden apró rezdülésüket, nem aludni nyugodtan, ha csendben vannak, de tépni a hajat, ha mondják a magukét. És nem tudni, mi lesz a vége, mindeközben imádni Őket és élvezni minden pillanatot.

Köszönöm Marcsi, hogy ezt felvállaltad, hogy szívedet, lelkedet
összetörve, fogat összeszorítva küzdesz. Hidd el, nem sokan mernénk
ezt bevállalni.

Spanci Manci

Január 04, szerda (Negyedik bejegyzés, drukkoljatok beniért)

Úgy látszik minden napra jut izgulni való! Tegnap reggel a fiúk hajnalban már éhesen és jókedvűen ébredtek, mire a spanisok a géphez ültek fiúk már túl voltak két reggelin és békésen szunyókáltak.

Aztán ebédkor Beni elvonult és úgy döntött sztrájkolni fog. Na ezt nem! Mérlegre tettem és fogyott úgyhogy Tamás doktor bácsi SOS jött és vitte is magával. Így a fiatal úr másodiik napja tombol a rendelőben, kicsit ciki de úgy gondolom jelen helyzetben ez a legjobb ami történhetett vele.

Így maradt Bubu aki ennek örömére túl nőtt önmagán! Amint mozgást lát azonnal el kezd magyarázni, hogy : hahó itt vagyok! Törődésre vágyom, és enni kérek és mindegy is csak NYISD KI A KARATÉNT!

És ami ezután jön! Bubu képes úgy rohangálni a nagyok után, hogy futás közben   ha megcsúszik és felborul azt se tudja honnan indult...miért...és hova akart eljutni! De nem adja fel a másodperc tört része alatt újra tervez és neki ront a hozzá legközelebb állóhoz!

Mivel ma esedékes volt a féreghajtás, mindenki össznépileg megkapta a ráeső adag féreghajtót majd kicsivel később egy kiadós ebédet.

Nagyon várjuk visza Bencust! Hiszen a két kölyök talán képes lesz majd egymást lefárasztani ahelytt hogy Bubu engem tartana udvari bolondnak akinek kötelező a Őbubuságának a popsiját fényezni és szórakoztatni Őt.

Psssszt! Ez egy nagyon ritka és fontos pillanat, most növekszik a kisded :-) mikor felébred rögtön kibújik belőle a RÉM!

 Január 02. hétfő (Harmadik bejegyzés. Az első gyertya Babettért)

Szomorú hírrel kezdem, reggelre itt hagyott minket Pápa! Elment Tököl talán legidősebb kis vendége. Itt hagyott minket szívünkben a fájdalommal, az értetlenséggel és mérhetetlen dühvel!

A nap csendesen indult, kicsit szomorkodtam, de bíztam benne: nálunk rendben lesz minden. BenciJenci és BubusMumu nyöszörgésére keltem, követelték a reggelit KicsSzívem PiciLány nem igazán, ahogy a fiúk randalírozni kezdtek mindig elvonult. Sajnos nem sikerült megetetni, így reggel
korán hívtuk doki bácsit aki a délelőtti rendelés végére ígérte is magát.  Nagyon vártuk. . . közben gyakran itattam, és ígértem neki zöldfüves udvart tavaszra, és elszaladtam finomságokért a sarki
kisközértbe hátha délután már próbálkozhatunk valami falatkákkal!

Hazug ígéretek voltak!

Babett három negyed tizenegy körül kezdett picit nyöszörögni, mivel nem érezte jól magát a fiúk között, így Pittyel feküdt a nagykosárban, felvettem itattam, picit pihent és mire újra itatni akartam már nem nyelt, és mire a telefonba belesírtam, hogy az előbb még ivott, addigra már nem is vert a csepp icipici szíve, addigra már nem vett levegőt, addigra már nem fájt neki semmi, vagyis nem tudom...
Nekem viszont ott megállt az idő egy pillanatra, még törölközőbe csavarva szorítottam, és próbáltam felfogni, még próbáltam dörzsölgetni, még próbáltam volna csak tíz percet kiimádkozni...de nem
segített volna!
 

Akinek tudni kellett róla, annak szóltam és egyszerre négyen sírtunk négy helyen, és egyszerre négyen vígasztaltuk egymást...aztán került egy dobozka...és meggyúlt egy mécses és elátkoztam még magát a Teremtőt is. Szó volt róla nem egyszer, hogy a babák nem voltak hat hetesek, amikor lefoglalták őket. A fiúkat a doki ma mondta hat hetesnek, akkor a KicsiLányt úgy három-három és fél hetesen adhatták el....talán azért, mert karácsonyra már  oda kerülhetett volna a fa alá
valahol . . . 

Bár megpróbáltam, nem tudok elköszönni tőle... talán majd egyszer

Itt maradt hát kettő, égedelem rossz fiú, akikre vár szerdán egy féreghajtás, és most egy finom vacsora. Szerencsére nekik jó az étvágyuk, versenyeznek a tálka mellett.

Benike kicsit még bealvósban nyomja, de Bubus a kutyapelusba csavarja magát, ha nagyon belejön a játékba, és ha rászólok, mintha ott se lenne, rágcsálja a szájához legközelebbi játékot. Talán, ahogy telik az idő , ez már nem sovány vigasz lesz, hanem igazi öröm, most még fura érzéseket vált ki belőlem. Szerdáig hasmenés mentesnek kell lenniük, és akkor kihajtjuk ami parazita maradhatott a
bélésükben, és utána aggódhattok majd azon, kit mennyire viselnek meg az oltások. Én már előre tudom milyen lesz, ugyanis jó cavi szokás, hogy az asztalon feszítenek és jajj de jó kiskutyák, aztán ha földet ér a kis lábuk, visítanak mint a szopós malac, és jajj de nagyon tudnak panaszkodni...szóval el kell majd itt egy kutya-pszichologus aznap.

Január 01. Vasárnap (Második bejegyzés)

Folyamatosan frissülő posztot tervezek, hiszen sokan szerettek volna kapni a kamionról lefoglalt babákból. Így működik az ideiglenesezés, ha babócáid vannak.

2011 december utolsó napján megérkezett a félve várt szállítmány. Titkon a háttérben Márti már készítette a kis pakkjukat, Spanci már megrendelte a tápjukat, elkészült a sebtiben felállított karantén és a családom is leparkoltatott nálam egy kisebb kórháznak elég fertőtlenítőszert.

Zsuzsi már napok óta félte és várta a percet, hogy az adományaitokból összemazsolázott pokrócokra betehesse a boxba a cseppségeket.

Már előtte nap megtudtuk a Picúrkák négyen maradtak, néhányuk gazdihoz költözött sajnos egy arany angol babóca és egy cavika sok más kölyökkel együtt elpusztult, boncolási eredményük folyamatban van.

Reggelre négy cavira készültünk, de a gondozók délelőtt már érezték egyikük nem élné túl az utat hozzánk...sajnos igazuk lett a Nevenincs Kis Ismeretlen angyalka nem kísérhette el a többieket.

R.I.P.

N.K.I. és a többi kis Átutazó! Kinek-kinek: 4-5-6 hét jutott ebből a mocsok fertőből, aminek mi a legcivilizáltabbjai vagyunk.

És ahogyan a Fajtamentők buliznak....2011 December 31 Megérkezett a B-alom

Igazi kis hölgy egy blenheim szukácska

Babett Kabbala by Wuscher Márti

Indulási súlya: 1268 gramm

Első nap még vidám, érdeklődő babácska hajnalra produkált egy fura görcs rohamot az eszméletét nem veszítette el, de egy percre a hátsó lábait a földhöz szegezte valami, ami annyira megijesztette, hogy próbált volna rohanni aminek következtében a fejét mindenbe beleverte és visított, visított hogy, zengett a ház tőle.

Mivel etetni nem sikerült őket így telefonos segítségkérés és megnyugtatás után mézes víz és calopet ment bele ami megy ma is 2-3 óránként. Felvetődik a kérdés ez meddig adható illetve ilyen helyzetben meddig normális. Kicsi lány az infra lámpa alatt jókat szunyókál, ha kézbe veszem néz a boci szemeivel és felváltva sóhajt és nyújtózkodik. Per pillanat érte aggódom  (még, de nem tervezem sokáig ezt tenni, mert mindennek rendben kell lenni, itt van Pitty az élő példa)

Jajj Istenem hova kerültem tekintetű blenheim kisfiú

Benni Kabbala by Szigeti Zsuzsi

Ő az, akit a legjobban megviselt az utazás és a változás. Megszeppenve várta mi történik vele, mindent kihányt még a gyógyszert is. Jelenleg várakozó állásponton van, vár és ha látja hogy a kis trikolor csinál valamit akkor, ha épp ébren van utána csinálja. Így sikerült ma önállóan enni pár falatot.

És a Pokol fajzat, aki a mérce a többiekhez...

Bubus Kabbala by Spanci Manci

Talán, talán ő tényleg van 8 hetes, ami reményt ad arra hogy néhány nap, hét elteltével a blenik is ilyen érdklődőek, virgoncok lesznek. Neki is kell némi segítség ahhoz, hogy elkezdjen falatozni, de a játékokat megtalálja magától, sőt a többieket is hívná játszani.

Így telt az első napunk, délután felmértük a helyzetet. Méricskéltünk, fürdettünk, chipet ellenőriztünk amiben PapaMaci, Zsuzsi, Cimó és Julcsi volt a segítségemre, akik innen indították a szilveszteri túrájukat.

Aztán éjszaka Babett visítása és aggódás és telefonos segítség és megnyugatás kérés után hajnal háromkor újra etetés. 5:55-kor újra és ez így a nap folyamán. Minden etetés előtt reménykedem Babett kedvet kap és enni kezd, de erre még várni kell egy picit. Aztán árgus szemekkel figyelem kinek, milyen végtermék távozik és ennek megfelelően jöhetnek a csoda és patika szerek.

Bizonytalanság, reménykedés, düh, elkeseredettség, öröm és aggódás váltakozik az emberben...

2012 január 01 képekben (Első bejegyzés, megérkeztek)

Bubus jól érzi magát mint valószínűleg rangidős, felfedezte a karantén minden négyzetcentiméterét és ha tehetné ezt tenné a lakással is. Benni figyelgeti, ha ébren van akkor ő is járkál, de hamar vissza alszik. Babett változatlanul gyenge, kicsit el esett. Csak calopet pasztát tudok belenyomni és vizet, kiderült neki volt a csúnya hasmenése, így erre vízben feloldott gyógyszert és a többiekkel együtt probiotikumokat kapnak.

Kaptunk kölcsön egy infra lámpát , nagyon jól esik nekik a plusz meleg.

Babett

Benni

...és Bubus a Mumus

Így várják most az éjféli misét

Holnap kicsit meredekebb napjuk lesz, találkozni fognak Tamás Doki bácsival és értekezünk a hogyan továbbról. Szép álmokat mindenkinek! 

Már régóta noszogatnak az Egyesület tagjai, hogy írjam le, miért is szeretek Tökölre járni. Judittól nem egyszer hallottam, hogy ha le kell írnom, miért járok ki szívesen, akkor egy roppant rövidke blogbejegyzés fog születni: FÜGE miatt. A dolog azonban ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb. Jó, jó, valóban van egy kis igazság a fentiekben, de nem  CSAK Füge az oka. Én úgy gondolom, hogy Minden önkéntesnek van egy legeslegesleges.... legkedvesebb spanija Tökölön. Igen, az én kedvencem Füge! Mint ahogy Enikőnek Tomi, Ritának Zsálya, és még sorolhatnám a többiek zsánereivel is... Füge számomra a nagy Ő, ez így van!

Gyönyörű, különleges, egy kicsit gyagyás, egy kicsit öntörvényű, és egy kicsit elérhetetlen. Hogy miért elérhetetlen? Azért mert itthon van 3 spánielem, és egy yorkim - ugye nem nehéz kikövetkeztetni, hogy több kutyát már nem hozhatok haza??? Sajnos...

De, hogy visszatérjek a lényegre: miért szeretek Tökölre járni?

14 évvel ezelőtt megleptem magam egy fekete spániel kislánnyal, Szindikével. A mindenem volt! Szó szerint! Mindenhova jött velem, egymás árnyékai voltunk... 13 évig elválaszthatatlanok voltunk egymástól. Aztán itt hagyott... elment. Egy hét leforgása alatt történt minden... Üres lett az életem, azt hittem, soha nem állok fel a gyászból. De felálltam. És tudjátok, hogy miért? Azért, mert elhatároztam: az életemet teszem fel arra, hogy segítek az árva spánieleknek! Én ezzel adózok Szindikének! És - ne nevessetek ki - amikor egy fáradt, tököli nap után haza érek, valami azt súgja: jól cselekedtél. Szindike üzeni ezt nekem fentről!

Spániel-etetés

Szoktam főzni a spaniknak. Hát a főttkaja-osztás a világ legviccesebb dolga. Ott állok egy hatalmas adag főtt rizs+főtt répa+főtt brokkoli+főtt malachús kompozícióval, és körülöttem 40 éhes spániel tobzódik. Judit - akinek vajmi tapasztalata azért már van abban, hogyan kell a bandát végigetetni - a hasát fogja a nevetéstől, amikor azt látja, hogy van, aki már harmadszor jön repetáért, én meg azt sem tudom, hol áll a fejem, ki evett, ki nem... Na jó, az elején még valóban követtem el hibákat, mostanra azonban már tudom, hogy etetéskor egy pillanatra sem szabad megállni a kéznek, a szemnek pedig éberen figyelni kell a csapatot, mert ha nem, akkor átvernek...

Amikor a spaniknak főzök, csak az Övéké a konyha...

A kajaosztás után jó, mert sokkal nyugodtabbak a spanik, jobban lehet Őket dögönyözni. Na azért ez sem olyan egyszerű... Ugyanis, ha egyet el kezdek simogatni, szeretgetni, akkor azonnal ott terem körülöttem legalább 10. És ez még hagyján. Mind a 10 a nyakamba ugrál, és követeli magának, hogy simogassam. Ilyenkor olyan kár, hogy csak két kezem van...

Alapszabály: soha, de soha ne akarjatok kézből etetni jutalomfalatokat, mert úgy jártok, mint én.

Az idő nagyon repül

Tökölön nincs időérzék. Megszűnik az óra, a perc, csak az adott pillanat van! Sokszor érzem úgy, hogy "még csak most jöttem", és mire feleszmélek, már sötét van, és mennem kell. Ez valószínűleg a spaniknak köszönhető, akik teljes egészében követelnek engem, és általában azt, Aki éppen ott van.

Egy darab a szívemből...

Akármennyire is élvezem az ott töltött időt, akármennyire is szeretek visszajárni, akármennyire is lefoglalnak, egyszer el kell jönnöm, ott kell hagynom Őket. És tudd: ilyenkor mindig ott marad egy darab a szívemből... Főleg akkor, amikor visszanézek, és ezek a szemek néznek vissza szomorúan:

 Szigeti Zsuzsi

Akiknek most a legnagyobb szükségük lenne a segítségnek eme formájára - Ők azok, akik a falkából soha nem mennek gazdihoz, mert nem jól viselik!!!

D-Monka

Füle

Gertrúd

HubiBubi Bácsi

Dollyka

Fifike

Pepperoni

Manapság divatos lett hangoztatni, "állatvédő vagyok". És manapság gyakran hallani a "habzó szájú állatvédőkről". De van egy középút. Bár lehet, nem arany. Mindenki lehet állatvédő a hétköznapokban, azonban tudni kell, ez bizony lemondással jár!

SOHA, DE SOHA ne vegyünk olyan kiskutyát, aki minden szakmai

tudás és hozzáértés nélkül jött a világra!

 Egy önkéntes tollából

 

Töpi idekerüléskor	Töpi most

   

A kutya kötelesség és nem ajándék! A kutya kiadás és nem ajándék!
 

A Cocker Rocker Spániel Fajtamentő Egyesület NEM AD KUTYÁT KARÁCSONYI AJÁNDÉKNAK!

Minden egyes spániel aki a Cocker Rocker Spániel Fajtamentő Egyesület ideiglenes befogadóinál lakik, mind egy-egy elhamarkodott vagy átgondolatlan kutya vásárlásának következményeként kerültek végül utcára, gyepmesteri telepre ahonnan aztán az egyesület gondozásba vette.

Nem tudni a gazdik hogyan élik meg azt amikor megvállnak kedvencektől, de azt a poklot nap mint nap látjuk, ahogyan a bekerült egykori kiskedvencek megpróbálnak alkamazkodni! 

Nem könnyű megbírkózni a gondolattal, ha egy kutya összetörik... de ennél is rosszabb, ha annyira rossz körülmények közül érkezik, hogy egyesületünknél lakik jól először vagy kap oltást féreghajtót először. Nem tudjuk mi rosszabb az éveken át tartó nélkülözést pótolni, vagy a szeretett gazdit feledtetni.

Ahogy Judit mami válla felett elnéztem a képeket kicsit irigy lettem.

Ugyan ez nem a mi fánk, de mégis...bár ne lennék ilyen butus, mehetnék én is wellnesselni a többiekkel! És láthatnék, karácsonyfát, táppal tömött sorokat a ZooDomban!
 

De Judit mami azt mondta tényleg butus vagyok, ha ilyeneken töröm a fejem ugyanis hagytak ott a Jézuskának egy bevásárló kocsit ahova bárki aki arra jár és jószívvel gondol ránk bedobhat mindenféle finomságot

Nekem és csak is kizárólag nekem! Na jó ha már nem korog a pocakom szívesen osztozom a többiekkel...
 

Legyetek jók! Gondoljatok rám és szóljatok mindenknek: aki a Lurdy házban gondoljon a világ leghontalanabb, karácsonytalanabb Brutusára és járuljon hozzá egy kis ajándék táppal , konzervvel  a Jézuska szekréhez, hogy ha ide gurul Szent Este had legyünk mi is boldogságosan büszkék és persze pukkadásig jól lakottak.
 

Üdv minden spani bolondnak
ButusBrutus a zseniális ötletgazda :-)

 

Megkéstünk a novemberi beszámolóval, mert nem lett volna túl szép

Ugyanis novemberben nem adtunk örökbe egy kutyát sem, viszont befelé jöttek.

Jöttek az utcáról, jött kutyánk gazdától olyan állapotban, hogy nem láttuk a kutyát a szőrétől, és jöttek gyepmesteri telepről.

De inkább vártunk a beszámolóval, hogy jó hírt hozhassunk. Sikerült "elintézni", hogy 8 kutyánk már szerető családban ünnepelhesse a Szeretet Ünnepét.

Így elköltözött Channel és Rocco, Stopli és Meggy, Ámor és Cupido. Valamint két régi motorosunk is a révbe érés határán áll.

Vagyis Buborék annyira nem, Ő már márciusban otthon volt, csak Saci, ideiglenes befogadója küzdött az ellen, amit mindenki tudott: Buborék már nem megy sehova. Bár papírunk még nincs arról, hogy Buborék végleges és nem ideiglenes, de végre Saci levette a hirdetéseket és erre kért minket is.

És Berci. Bizony, a mi kis Bertalanunk is próbaidős. Ehhez kellett egy idieiglenes befogadó (itt is köszönjük Krisztának, hogy nem hagyta Magát eltántorítani Bercinktől), kellett, hogy meglátogassa nagyikáját és a szomszédok végre észrevegyék ezt a gyönyörűséget. Patakparti séták, egész napos simogatás fogadta a mi Bubunkat, reméljük bírnak majd a hatalmas energiával, ami Berciből árad. Már csak néhány nap, és Sztereó is új otthonba költözik, de ezt még ne kiabáljuk el.

Szóval a december mindenképp jól indul, és bár a távozók helyére érkeztek újak, legalább csak feleannyira keseredünk el egy-egy újabb bajban lévő spániel miatt, mint novemberben.
 

Új lakóink képei: http://gallery.site.hu/u/Cocker_Rocker/Gazditkeres/

Túl vagyunk két remek hangulatú rendezvényen

Ahol összeségében 267 ezer forint adományt gyűjtöttünk. Ebből most rendelhetünk annyi tápot, amivel az amúgy is szűkös januárt kihúzhatjuk - ez előreláthatólag 150 ezer forint körül lesz, a fennmaradó összeget természetesen átadjuk állatorvosunknak, így legalább a novemberi ivartalanítások, oltások árát rendezni tudjuk. De nem dőlhetünk hátra hiszen az állatorvosi számlánk ennek a sokszorosa, és a vásárolt táp se lesz elég olyan sokáig, hiszen jön a tél a hidegek beálltával emelni kell az adagot, így kérjük aki teheti gondoljon a spanikra és ha meengedheti magának továbbra is támogasson minket, hogy senki ne feküdjön le korgó gyomorral  a januári hideg éjszakákon.

Sajnos lassan végére érünk a tüzifa készletünknek is

Így az egyre hidegebb éjszakák átvészeléséhez tüzelőre: fára, szénre lenne szükségünk. Hiszen a bekerülő ebkék folyamatosan mennek ivartalanításra, előtte fürdenek és nyiratkoznak, ami a fagyos, hideg lakásban nem csak nem kellemes, de veszélyes mutatvány is.

Soha ilyen zsúfolt még nem volt a naptárunk

Segítőinknek itt szeretnénk köszönetet mondani, hiszen új "kollégák" és a régimotoros spani bolondok első szóra siettek a segítségünkre és oszlottak két csoportra, hogy helyt tudjunk állni szombaton a Lurdy ház- ZooDomjában szombaton, illetve szombat-vasárnap az Aréna plázában.

Külön köszönet a ZooDom-nak és az ott dolgozóknak akik egész évben hónapról hónapra fogadták kis védenceinket! És most is szorgalmasan gyűjtik az ott parkoló bevásárló kocsinkba az adományokat Brutinak és a többiekenk!

ZooDom-os képek a gallériánkban: http://gallery.site.hu/u/Cocker_Rocker/SpaniBulik/Zoodom1210/

És az idei évünket a NőiPortál és az Imix csapata tette színessé és érdekessé

Ugyanis a lányok megszerveztek és lezavartak egy nagysikerű, kétnapos Spánieles hétvégét és jótékonysági koncertet a mi kis gazdikeresőinkkel. Akik nevében ezúton szeretnénk kifejezni a hálánkat!

Rita fantasztikus képei szintén a galériában leshetők meg erről a fantasztikus rendezvényről: http://gallery.site.hu/u/Cocker_Rocker/SpaniBulik/Arena1211/       

Már csak alig néhány hét van hátra ebből az évből, de természetesen most sincs idő megállni

Kérjük, vigyétek hírét a Spániel Fajtamentés 2012-es Naptárának. Minden a naptárra kapott adomány forintból a kutyáink ellátását fedezzük, vagyis ennek függvénye, hogy hány kutya kerülhet a gondozásunkba és nem hiszem, hogy jövőre könnyebb dolgunk lesz. 

Így ért véget a november és így kezdődött el a december

Remélem mindenki, aki szívén viseli a gazdikereső spánielek sorsát, talált néhány szívmelengető pillanatot, amire érdemes lesz visszagondolni, amikor újabb kutya ellátásához kell erőt meríteni.

Köszönjük a segítőinknek, akik ebben a hónapban is helyt álltak Tökölön, vagy rendezvényeken és azoknak is akik gondozzák, óvják az ideiglenes gondozásukban lévőket.

 Nézz a szemembe, és mondd, hogy nekem nem lesz Karácsonyom!

Tudom, hogy azon kedves emberek, akik gondoskodnak rólam, nap mint nap megfeszített szélmalomharcot vívnak azért, hogy megmentsenek egy lelket. Egy lelket, aki ugyanolyan cipőben jár, mint én. Csak hálás lehetek a sorsnak azért, mert nem kell az utcán kóborolnom, éheznem, van fedél a fejem felett, és nem lóg felettem Damoklész kardjaként az altatás.

Nincs viszont egy kis vackom, ahova időnként félrevonulhatok, mert legalább 30-an osztozunk egy-egy kényelmes fekhelyen. Nincs egy olyan kéz, ami CSAK engem simogat. Nincsenek olyan szemek, amelyekbe CSAK én nézhetek bele, és kiolvashatom belőle: "Ne félj, vigyázok Rád!" Szóval nincs gazdám! És minden bizonnyal sem Karácsony fám, sem karácsonyi ajándékom nem lesz, és ami még ennél is fájóbb: nem lesz finom karácsonyi menű sem. 

DE! Te talán segíthetsz rajtam!

Te talán segíthetsz a saját korlátaidon belül. Példaként néhány ötlet tőlem:

1. Lehetnél például legalább az ideiglenes befogadóm! És akkor Nálad tölteném a Karácsonyt. Vigyáznék a Karácsonyfádra, őrizném az ajándékokat, nehogy ellopja őket valami betolakodó, és megkóstolnám, letesztelném a finom karácsonyi menüdet, mielőtt a vendégek elé teszed. Karácsony után pedig addig maradnék Nálad, amíg el nem jön értem az Igazi! Mert azok a kedves emberek, akik most is gondomat viselik, folyamatosan törekednének ám arra, hogy minél előbb megtaláljam az Álomgazdit. Istenem... De szép álom lenne: Veled tölteni a Szeretet Ünnepét...

 2. Megrendelhetnéd a Spánielmentés 2012 naptárát, amiben ÉN is benne vagyok. Ezzel nagyon sokat segítenél ám rajtam és a többi sorstársamon, és csak 1000 Ft adományba kerül. Gondold meg, és ha döntöttél, rendeld meg a spanielmentes@gmail.com címen!

3. Amikor a saját Kutyádnak vásárolsz élelmet, kérlek, gondolj rám is, akinek ez nem adatik meg! Budapesten, a Lurdy Házban, a Zoodom Állateledel üzletben találsz egy adománygyűjtő ládát. Ha abba beledobsz egy kis jutalomfalatot, vagy tápot, biztos lehetsz benne, hogy megkapom.

4. És nem utolsó sorban, ha a fentiek közül egyiket sem tudod teljesíteni, akkor kérlek, utald el nekem egy kávé árát... Hátha valaki vesz belőle nekem egy finom cupákos karácsonyi csontot.

Unicredit Bank 10918001 - 00000098 - 44870000,
A jogosult neve: Cocker Rocker Egyesület.
Közlemény: karácsony

Hálásan köszönöm Neked!

Többen érdeklődtek arról miként juthatnak hozzá, nekik infok a rendelés és postázás menetéről.
 

Természetesen akik küldtek képet és megérkezett az utalásuk, Ők a hamarosan megkapják a naptárakat, hiszen beindult a nagyüzemi postázás!
A naptárunkat azon kedves támogatóinknak adjuk, akik legalább 1000,- forinttal járulnak hozzá mentvényeink ellátásához.(Ha valaki több naptárt szeretne, akkor példányonként kérnénk 1000,- forintot)
Ennek legegyszerűbb módja budapestieknek, rendszeresen megrendezett spani napokon a Lurdy ZooDom üzletébe eljönni, ahol személyesen tudjuk átadni.
 

Amennyiben valakinek kényelmesebb, megteheti, hogy a támogatását átutalja az Unicredit Banknál vezetett alábbi számlaszámunkra:

1091 8001 - 0000 0098 - 4487 0000
és e-mailben a spanielmentes@gmail.com címen jelzi, ha ez megtörtént.
Kérjük aki ezt választja írja be, hogy mikor és mennyit utalt, hány darabot kér és a pontos címet ahova kéri a küldeményt.
 

A naptárakat borítékban, sima levélként fogom feladni ,aki kéri hogy ajánlottan menjen, jelezze ezt előre.  Utaláskor a közleménybe írjátok be: Naptár 2012
Kérjük, hogy a nevet és a postázási címet a fenti e-mail címre pontosan adjátok meg, hogy azok, akik december 15-ig utalnak, már karácsonyra a fa alatt tudhassák a saját példányukat. Idén is lesz néhány könyvesbolt gyűjtőpont ahol hozzájuthattok!

 

Vegyétek, vigyétek, kérjétek a Jézuskától...mi pedig köszönjük mentvényeink nevében az ebből befolyt támogatásokat!
 

 Boltok listája:

1.)     Tótágas Könyvesbolt
2120 Dunakeszi, Nádas u. 6. (AUCHAN)

2.)     Tótágas Könyvesbolt
1118 Budapest, Rétköz u. 7.
(Eleven Center)

3.)     Tótágas Könyvesbolt
1036 Budapest, Bécsi út 38-44.
(Új Udvar)

4.)     Tótágas Könyvesbolt
1025 Budapest,Törökvész út 87-91. (Rózsadomb Center)

5.)     Tótágas Könyvesbolt
2045 Törökbálint, Torbágy u. 1. (CORA)

6.)     Tótágas Könyvebolt
2151 Fót, Fehérkő u. 1. (CORA)

7.)     Studium Könyvesbolt
6000 Kecskemét, Arany J. u. 3.

8.)     Tótágas Könyvesbolt
6728 Szeged, Zápor u. 4. (CORA)

9.)     Studium Könyvesbolt
6600 Szentes, Kossuth tér 5.

10.)    Simon István Könyvesház
8900 Zalaegerszeg, Kossuth út 26.

11.)    Könyvesbolt
3400 Mezőkövesd, Mátyás király út 118.

12.)    Könyvesbolt
4024 Debrecen, Batthyány u. 20

13.)    Kazinczy Ferenc Könyvesbolt
3525 Miskolc, Széchenyi u. 33.

    14.)  Tótágas Könyvesbolt
6640. Csongrád, Iskola u. 2.

   15.)  Tótágas Könyvesbolt
9022. Győr, Aradi vértanúk útja 8

   16.)        Tótágas Könyvesbolt
5000. Szolnok, Baross u. 20.

  17.)  Tótágas Könyvesbolt
4031. Debrecen, Kishatár u. 7. (CORA)

  18.)  Tótágas Könyvesbolt
3516. Miskolc, Pesti út 9. (CORA)

  19.)  Tótágas Könyvesbolt
5000. Szolnok, Felső-Szandai rét 1. (CORA)

 valamint a Budagyöngye bevásárlóközpontban a Semiramis kávézóban.

Gazdit keres Rio a priuszos cavalier fiúcska

Nincs nagy bűne, éppen csak nem kapott megfelelő nevelést, nem tanították meg arra, hogyan kell viselkedni. Így a cavik rajongásával imádja a gazdit, viszont irigy
kutya, ha a kincsieről van szó.

Nem kell hozzá erős kéz, csak következetesség!

Mivel a gazdi elmondása szerint gyereket kapott meg, így leginkább egyke kutyának és legfeljebb kamaszok mellé adnánk őt szívesen, de meggyőződésünk, hogy Riocska nevelhető! Morgása inkáb vészjelzés mintsem agresszió.

Rio 5 éves oltott, chipezett és mint minden gazdikaresőnk IVARTALANÍTOTT kanocska aki, rajong a sétákért, és pontosan ezzel lehet a legjobban nevelni, motiválni Őt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aszfaltos járdán lefagy, de ha megismeri a környéket, azonnal felbátorodik, így neki egy valóban a fajtáért rajongó, türelmes gazdit keresünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha szeretnél megismerkedni ezzel a csiszolatlan gyémánttal, és egy igazi, ragaszkodó társat szeretnél, akkor érdeklődj Juditnál a 06309983947-es számon.

 

 

 

 

 

 

 

 Ha e sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy eljutottál írásom végére, tehát érdekel kicsi Rionk sorsa.:) Kérlek, nyomj egy "Megosztás", vagy egy "Tetszik" gombot, hátha valamelyik kedves Ismerősödnek megtetszik ez a Drágaság, és együtt tehetik boldoggá egymás további életét. Köszönöm szépen!

Szigeti Zsuzsi 

Elmondhatjuk magunkról, nemcsak a kutyáinknak, nekünk is vannak Angyalkáink. Angyalkáink, akik erőt adnak ahhoz, hogy csináljuk, csináljuk, és soha NE adjuk fel. Angyalkáink, akik megkönnyítik mindennapjainkat, akik egy kis mosolyt visznek az életünkbe akkor is, ha bokor alján vérző, beteg, altatásra váró, vagy éppen kidobott kutya sorsáról kell azonnal döntenünk, és legszívesebben sírnánk már a gondolattól is. Angyalaink most leírják Nektek, hogyan telik egy átlagos napjuk Tökölön:

Általában 8:40-kor indulunk Tökölre, busszal a csepeli Szent Imre tértől. Pontosan 1 óra az út, tehát 9:40-re érünk Tököl Alkotmány térre. Innen még egy fél óra séta vezet a szántóföldön át az Elek-Ágh Állatmenhely felé.

Érkezéskor kb. 40 kutya ugrál az ember nyakába, ki-ki az ember alkarját, kézfejét, térdkalácsát rágcsálva, persze nem házőrzés céjából, csak az öröm mámorától.
Körülbelül 10 perc kell ahhoz, hogy megnyugodjanak.

Mi általában az udvar rendberakásával szoktuk kezdeni az ottlétet, ami a legtöbb esetben a kutyakaki és a szétrágott szivacsdarabok összegereblyézését jelenti.

Ezután Spanci elmondja, hogy aznapra mik azok a sürgős tennivalók, amiben segítségre van szüksége. Ilyen például a spánielek kozmetikázása, nyírása, mancs rendberakás, fültisztítás, csepegtetés, szemmosás, esetleg valami extra kajaosztás - legutóbb joghurt volt, de azzal szerencsére kiszolgálták magukat a spanik.
 

Miután a legfontosabb dolgokkal végeztünk, akkor jöhet a fésülgetés, simogatás, sétáltatás és persze mindennemű kényeztetés, ill. azok a dolgok amiket mi látunk szükségesnek megcsinálni.
 
Késő délután-estefelé fájó szívvel, üres kézzel (kutya nélkül) szomorúan távozunk, miközben megbeszéljük hányat kell még aludni, hogy újra jöhessünk.

Tököl és Budapest között általában minden óra 40-kor jár a busz, így egészkor kell elindulni, hogy biztosan odaérjünk, ami nem mindig sikerül a kedvenceinktől való hosszúra nyúlt búcsúzkodás miatt.

Ki korán kel, spanikat lel

Mivel mostanság hamar sötétedik, aki busszal szeretne kijárni a spanikhoz, annak érdemes korán kimennie és sötétedés előtt indulnia visszafelé, mert elég félelmetes tud lenni a sötét, ködös szántóföld, hiába van csak délután 5 óra.

A buszjegy ára: - teljes árú, pesti bérlet nélkül 920Ft
- Teljes árú, bérlettel 730Ft
- Diák, bérlet nélkül 460Ft
- Diák, bérlettel 370Ft

Az árak oda-vissza jegyre értendők.

És végül, hogy miért érdemes kimenni, avagy, hogy mi miért járunk ki
 

Nos természetesen azok az "ártatlan", vagy annak tűnő szempárok csábítanak minket elsősorban. Az öröm a tekintetükben, amikor megérkezünk és a szomorúság, amikor elmegyünk. 

De ami még fontos számunkra: ez az egyetlen hely, ahol igazán ki tudunk kapcsolódni, ahol nem a saját problémáinkon gondolkodunk, hanem csak őket tartjuk szem előtt és semmi más nem számít. Sem a jövőheti vizsga, sem a sárga csekk, sem a tanár vagy a főnök piszkálódása.

Azért járunk ki, hogy Spancinak segítsünk jobbá tenni a kutyák helyzetét és, hogy szebbé tegyük a napjukat, úgy, hogy közben észre sem vesszük, hogy ez ránk is milyen jó hatással van.

Az ember rehabilitálhatja a saját lelkét és közben nem kell sok pénzt kiadnia vagy nem pazarolja az idejét valami értelmetlen dologra, SŐT, hasznosan töltheti el!!!

Amikor az ember fáradtan battyog otthona felé, felméri a történteket és büszkén elmondhatja magáról: IGEN, aznap tettem valamit a világért, hogy az jobb legyen! 
 

Szóval ezek azok a dolgok azok, amiért mi kijárunk Tökölre hóban-fagyban, szárazságban-nyárban, és szívből reméljük, hogy ezzel a kis beszámolóval sikerül másnak is meghoznunk a kedvét egy kis spánieles kalandhoz.

Rita és Tamara

 

Köszönet a világ két legszerényebb Angyalának, akik dacolva az idővel...a távolsággal...a hétköznapok egyhangúságát minden héten csütörtökön megtörik Tökölön. Nem csoda, hogy a kis mentvényeink számolják a napokat mikor elbúcsúznak Tőlük. Ők Rita és Tamara akik nélkül a képtárunk egy káosz lenne, akik nélkül a kutyáinkról nem születne jó fotó. És ők azok akik a többiekkel együtt a rendezvényeken is jönnek, és mesélnek a látogatóknak, illetve fogják az ebek pórázát.

Köszönjük a beszámolót és mindent amit eddig tettetek a kis gazdikeresőinkért.

Ha a válaszod igen, akkor kérlek, tedd meg! Tedd meg most! Nézz bele, és olvass belőle! Mert ezek a szemek egytől egyig azt akarják: "ments meg! Ments meg, mert gyepmesteri telepen vagyok, ments meg, mert bántalmaznak, ments meg, mert utcán élek..." - és még folytathatnám. Nekünk nap mint nap bele kell néznünk ezekbe a szemekbe, és nap mint nap meg kell hozni bizonyos döntéseket. Ám olykor-olykor meg kell húznunk  a határokat is. Hogy hol az a bizonyos határ? Igen... ez egy jó kérdés. A határ az, amikor azt mondjuk, nem vállalunk több kutyát, mert már a csilláron is kutya lóg, jó örökbe fogadó pedig hébe-hóba akad.

A határ az, amikor kiürül az éléskamránk, és azt mondjuk, nem vállalunk több kutyát, mert a meglévőket is etetni kell, és bizony, sokszor látjuk a táptartó vödrök alját.

Vagy a határ az, amikor már nem elég vastag a képünkön a bőr ahhoz, hogy odaálljunk az állatorvos elé: megint itt van egy kutya, akit ivartalanítani, ellátni kellene. Annak ellenére, hogy tudjuk, a felé való tartozásunk nagyon magas, 6 számjegyű, komoly összeg.

Nekünk tehát elég sokszor kell ezekbe a gyönyörű szemekbe belenéznünk!

És fel kell találnunk magunkat, amikor a vérzőfejű, csontra lesoványodott, beteg, altatásra váró, vagy utcán élő kutyára ÁMEN-t mondunk. 

Ám tudnod kell, mi sem tudunk minden kutyát megmenteni!

Legalábbis addig nem, amíg Magyarországon min. 1 millió kutya él az utcán, az erdőben, az út szélén, vagy láncon, embertelen körülmények között. Annyit tehetünk, hogy 5 kutyát szépen, csendesen elhelyezünk, majd a hatodiknál "telesírjuk" a netet, hogy segítsetek! Hát ezért! Ezért keressük folyton-folyvást az ideiglenes befogadókat! Mert borzasztó érzés belenézni egy utcán élő, vérzőfejű, csontra lesoványodott, beteg, altatásra ítélt kutya szemeibe, és döntést hozni!

Ha segítenél azzal, hogy befogadod ideiglenesen egy-egy mentvényünket, amíg meg nem találja az Álomgazdit, azzal TE is megmenthetsz egy kutyát, a fentebb felsoroltak közül. Ha így gondolkodsz, kérlek írj a spanielmentes@gmail.com email címre.

Köszönjük!

 Sztereó 3 éves angol cocker spániel kanocska

Szeteró 3 éves születésnapjára az Illatos úti Ebrendészeti Telepet kapta ajándékba, gazdái ugyanis oda adták le, mivel nem tudtak már mit kezdeni jellemével. Sztereó ugyanis teljesen tisztában van szépségével, és ezt kihasználva elérte: gazdái mindent ráhagyjanak, így hamar átvette a vezérséget a családban.

Jelenleg ideiglenes befogadójánál kezdi megérteni: bizony nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan Ő elképzeli, és ezt már akár morgás nélkül is elfogadja. 

Köszönhetően a kölyök társnak, megfiatalodott, újra játszik, bújik, kéri a figyelmet.

Sztereónak olyan gazdát keresünk, ahol nincs kisgyerek, ahol következetességgel kísérik tovább az úton, amelyen elindult, és ahol nem rettennek meg egy "neveletlen hercegtől". 

Ha úgy gondolod, Sztereó szépsége megéri a munkát, és megismerkednél Vele Sukorón, hívd a 30/99 83 947-es telefonszámot.

Ha e sorokat olvasod, az azt jelenti, hogy eljutottál írásom végére, tehát érdekel kicsi Sztereónk sorsa.:) Kérlek, nyomj egy "Megosztás", vagy egy "Tetszik" gombot, hátha valamelyik kedves Ismerősödnek megtetszik ez a Drágaság, és együtt tehetik boldoggá egymás további életét. Köszönöm szépen!

Szigeti Zsuzsi