Igen, pontosan így szeretném kezdeni ezt a blog bejegyzést... Még el sem kezdődött a november, és mi már két kutyussal vagyunk gazdagabbak.

"Nem lehet boldogságot venni, a szegény néha gazdagabb"

Boldogságot persze, hogy nem lehet pénzért venni, de olcsón kutyát sajnos igen. Nem állítom, hogy Ámort - ezt a gyönyörű kis cavallier spánielt - olcsón, valamelyik piacon, vagy autó csomagtartójából vette a "gazdája". De az tény, hogy könnyű szívvel mondott le Róla, és adta le az egyik gyepmesteri telepre. Vajon miért? Vajon mit vétett ez az ártatlan tekintetű kisállat, hogy ez lett a sorsa? A történtek nagyon megtörték Őt, szomorú, és nem igazán érti, mi is történik Vele... Most már azonban jó helyen van, hiszen ideiglenes befogadója - a többi ideiglenes spani mellett - tiszta szívéből szereti Őt, és igyekszik feledtetni vele mindazt, amin keresztül ment az utóbbi időben.

Valaha Lisa is kiskedvenc lehetett...

De csak valaha... Egy ideje ugyanis az utcán kóborolt, egészen addig, amíg jólelkű állatvédők Rá nem találtak. Most már Ő is a spánielmentés kutyáinak táborát gazdagítja.

Elmondhatjuk tehát bátran, hogy a "szegény néha gazdagabb". Mi ugyanis már megint csak nagyon gazdagok vagyunk! Már ami a kutya létszámot illeti.