2011. október 22-én 4 Babácska és 6 felnőtt spániel útnak indult ama bizonyos boldogság felé, ami elvileg minden kutyát megillet. De csak elvileg. Sajnos ez a gyakorlatban másként működik. Sokukat kidobnak, elhagynak, elzavarnak, leadnak, vagy éppen el kell kobozni gondatlan "gazdájától". Sokan ezek közül nálunk kötnek ki, és sokan el is érik a hőn áhított célt: gazdit találnak. Van, akit mi magunk adunk örökbe itt, Magyarországon. De bizony nem győzzük, több a kutya, mint amit magyar viszonylatban örökbe lehet adni - legyen szó spánielről, vagy bármilyen más fajtáról.

De szerencsére van német segítségünk!

 
Nekik már valóban sok kutyánk menekülését köszönhettük. És köszönhettük azt, hogy az általuk örökbeadott kutyák helyére fogadhattuk a következő várólistás spanikat. Így történt ez most is. Útnak indultunk 4 Babácskával, és 5 felnőtt spániellel. A teljesség igényével:

Az Xalom: Xerxes, Xantia, Xyló, Xantho

Tücsike, Nutella, Jonathan és Zuzuka:

Belami, aki szerencsére nem sok időt töltött nálunk:

 És végül, de nem utolsósorban: Albácska

Igen, ennek örülni kell. Hogy  10 gyönyörű spániel rátalált a boldogság útjára, de minden ilyen transzport alkalmával könnyeket hullatok. Pedig - sajnos - a mi kis hazánk nem igazán nyújtott volna nekik biztonságos, meleg otthon. És valahol ez szomorít el. Hogy miért kell ahhoz ilyen messzire utazniuk, hogy biztonságban, boldogságban élhessenek?

 Viszlát Drága kutyuskák!
Csak remélni tudom, hogy rögös utatok végére értetek!

Szigeti Zsuzsi