1. hét Hétfő Este

Beköltözött be hozzánk ideiglenesen Dana, másfél héttel azután, hogy Drazsit örökbeadtuk szuper-szuper helyre. Dana gyorsabban érkezett, mint terveztük, de sürgősen segítségre volt szüksége, mi pedig nagyon lelkesek voltunk, hát jöjjön persze:) Vidéken élt, a gazdája meghalt, ő pedig szegénykém néhány hetet egyedül töltött el decemberben a kertben, a szomszédok etetgették. Kimentette a "Láthatatlan Kötelék" Alapítvány, Kristóf Adrienn-nél lakott egy hétig, aztán, hogy legyen hely a többi árvának, Dana jött is hozzánk.

Mintha nem érte volna eddig elég megpróbáltatás, az orvosnál kiderült, van két hatalmas emlődaganata, annyira nagyok, hogy rendszerint fiúnak nézik miatta, és komoly esély van rá, hogy esetleg áttétes is szegényke. Péntekre van megbeszélve időpont az egyetemen egy nagyon jó orvossal, szóval drukkolunk, bár Danáról sugárzik, hogy nem hagyja magát, akar és szeret élni, úgyhogy én nagyon bizakodó vagyok.

Egyébként jellemében, viselkedésében nagyon emlékeztet Drazsira, csak Dana nem olyan kis gyámoltalan, akiről sugárzik, hogy meg kell menteni, ő nagyon belevaló csajszi:) Ismét szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen tündérrel oszthatjuk meg az életünket! Kiderült, hogy tényleg tökéletesen szobatiszta, és a nagyvárosi környezet sem ijesztette meg, kíváncsian vizsgált mindent, teljesen oldott volt első perctől kezdve. Belépett a lakásba, körbevezettem, leültem a földre, ő pedig mellém bújt és megölelt. Nagyon szép pillanat volt. Akkor lettünk barátok. Megtisztelő tényleg, hogy azonnal így a bizalmába avatott!

Kedd

Teljesen beleszerettem ebbe a kis tündérlányba (Tamara megállapította, hogy pont olyan, mint Micimackó, és tényleg!),  számomra a tökéletes kutya kategóriáját ostromolja, és bár nem számítottam rá, de teljesen a magaménak érzem. Ha tehetném, lehet, hogy elgondolkodnék rajta, hogy megtartom, de nem tehetem, meg aztán jó ideiglenes szeretnék lenni, márpedig a jó ideiglenes fontos jellemzője, hogy valóban IDEIGLENES befogadó:) És ott a rengeteg többi kutyus, akinek szüksége van a segítségünkre, nem engedhetjük meg magunknak, hogy önzők legyünk.

Szerda

Ma itthon hagytam Danát kicsit egyedül, és minden rendben volt. Semmi szeparációs stressz. Milyen könnyű így az élet!:) Danával egyébként is álom, elsőre-másodikra mindent megtanul, vagyis csak azt a keveset, amit magától nem tud, egyébként szinte teljesen készen van. Hihetetlen tényleg. Bár eredetileg nem így terveztük, de két nap után bátran elengedtük a téren, mert persze szépen behívható. A séta nála úgy működik, hogy menet közben puha léptekkel körbeszökdécsel-körbetáncol minket és figyel és örül:) Annyira aranyos és boldog, teljesen a pillanatnak él és hálás kimondhatatlanul. Itthon persze rögtön kifekszik a sok mozgástól és kedvesen horkol:) Egyébként rájöttem, hogy Balatonszelet illatú a szája, komolyan! Ha Drazsé gumicukorból volt, akkor Dana csokiból?:D

Csütörtök

Kiwi, a saját beagle-öm borzasztó féltékeny. Ha magamhoz hívom szeretgetni, és Dana is odajön, Kiwi inkább durcásan visszafordul, olyan "áá, akkor mindegy"-fejjel. Érzi persze, hogy milyen nagyon szeretem Danát, hogy jobban kötődöm hozzá, mint eddig bármelyik másik kutyához, és ez nehéz neki. Persze Kiwi helyét senki sem foglalhatja el a szívemben, de megértem, a kis hercegnőnek osztoznia kell anya szeretetén. Nekem viszont remek lecke megtanulni az összeszoktatást, falkasorrend beállítását és elfogadtatni Kiwivel a saját döntéseimet, plusz segít visszaterelni a Danával való kapcsolatomat a kutya-gazdi viszonyból a kutya-ideiglenes befogadó viszonyba.

Péntek

Ma orvosnál voltunk, és szerencsére az előzetes félelmeink ellenére kiderült, hogy nincs áttét Dana tüdejében, tehát a nagy és borzasztó drága műtét után költözhet is gazdihoz, és egészségesen élhet tovább a kis drága:) Megint rájöttem, milyen erős, mert a viselkedésén nem látszik, hogy baj lenne, viszont amikor az orvos megnyomkodta a daganatait, bánatosan nyüszített. Most erre gyűjtünk, muszáj minél hamarabb megoperálni, nehogy még nagyobb baj legyen.

Egyébként Kiwi végleg megsértődött Danára, érezhető volt a feszültség, és este minden ok nélkül megmorogta Danát a rágócsontosztásnál, majd mikor rászóltam, engem, pedig ilyet soha életében nem csinált, aztán meg Dana morgott rá a barátnőnk kutyájára. Ez egy ilyen morgós este volt. Egyik manókából sem néztem ki a kajaféltést, de dolgozunk rajta és az összeszoktatáson is, mert ez így nem jó. Bár Dana kisebb bűnös, de azért nevelési célzattal kapnak mindketten egy kommunikációmentes szombatot, plusz az előszobában kell aludniuk. Ennek hatására el kell, hogy gondolkozzanak azon, hogy mit lehet és mit nem az én falkámban, mert eddig is mindig harmónia volt, most is az lesz.

Szombat

Nem könnyű meggyőzően nem venni tudomást róluk, de tudom, hogy kicsit kell kibírni és megéri. Ma mindhárman sokat gondolkodtunk szerintem, én is helyretettem magamban a dolgokat, de alig várom, hogy visszazökkenjünk a normális kerékvágásba és béke legyen.

Vasárnap

A tegnapi nap teljes siker, a két gyerek csóválva jön és bújik, ha hívom őket, már Kiwi sem húzódik el fintorogva, ha Dana is ott van, bújik tovább!:) Sokat játszottunk, egyik kezem Danával bírkózott, a másik Kiwinek hajigált játékot, nagyon élveztük mindannyian. Azt hiszem, Kiwi megbékélt végre:) Lehet, hogy megbeszélték a nézeteltéréseket az egyedül töltött éjszaka?:) Büszke vagyok magunkra!

2. hét Hétfő

Tökéletes béke költözött be az életünkbe. Falka lettünk. Szinte egész nap sétáltunk, a babák nagyon élvezték:) Lehet, hogy Dana kedvenc időtöltése az összebújás, és szerintem minden nap egész nap ezt csinálná, ha lehetne, de azért ha akció van, belendül és élvezi és szaladgál és felfedez, de szigorúan legalább 10 másodpercenként ellenőrzi, hogy megvan-e még mindenki a falkából:) A nap csúcspontja az volt, mikor izgatottan, de már sokkal tudatosabban újabb kísérletet tettem a rágócsontosztásra. Rájöttem, hogy ennek is megvan a technikája, nem lehet ám csak úgy odaadni, plusz akkor nem is örülnek annyira neki. Először kézből rágcsáltak, szorosan egymás mellett ülve, majd volt, hogy ketten rágtak egyet, és közben mindenki teljesen nyugodt volt! Aztán odaadtam Danának és Kiwinek is egyet-egyet, szépen elvonultak vele a helyükre, én meg felváltva melléjük telepedtem és simogattam őket, hogy szokják, hogy nincs baj olyankor sem, ha a közelben van egy ember vagy egy kutya. Nagyon jól sikerült az akció, büszkék lehetnek magukra a lányok!

Kedd

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy Kiwi szeparációs stressze Dana mellett a múlté, nagyon sokat segít neki, hogy egy ennyire nyugodt kutyával van együtt bármennyit. Szóval Dana terápiás kutya lett:) Egyébként kezdjük rávezetni, hogy játsszon játékokkal is, bár persze inkább az összebújást, dögönyözést és simogatást preferálja, de már nagyon jól szórakozott egy bot farigcsálásával is, szóval még gyakorlunk:)

Szerda: Este a séta és a vacsi után nagy összebújás volt a program közösen hárman. Még mindig nem hiszek a szememnek, mikor Kiwi is szívesen ott marad velünk, és egyáltalán nem bánja, hogy osztozni kell rajtam. Dana igyekezett teljes testfelületével hozzám simulni, órákon át szuszogott a nyakamba, bűbájos volt! Szerintem 1 nap alatt örökbe fogjuk tudni adni, olyan csodálatos kiskutya!
 

 
Csütörtök

Úgy számoltam, hogy az első műtétre nagyjából megvan a pénz, és mind adományokból! Egészen elképesztő, mindez kevesebb, mint 1 hét alatt! Csodálatos emberek vesznek körbe minket, segítenek Danának ismeretlenül is, sokan olyanok is, akikkel eddig még sosem beszéltem. Legtöbben csak keveset tudnak beleadni, de a lényeg, hogy adnak, és itt a tökéletes példa, hogy nem kell nagy áldozatot hozni, ha elegen vagyunk hozzá! Nagyon sok jó ember van, sosem fogom elfelejteni, hogy milyen nagy dolgot tettünk Danáért mi mindannyian. A gyűjtést folytatjuk, hiszen a holnapi első műtétet követi majd még egy kb 2 hét múlva, amikor a másik daganatot is eltávolítják, illetve ivartalanítják Danát. Ismételten kérem, aki tud, segítsen, és ha úgy érzi, az a pár száz forint, amit adna, nem segítség, legyen ott bíztató példaként, amit eddig elértük: igenis rengeteget számít! Gondoljatok majd ránk holnap, sietni fogok a hírekkel, bár biztosan minden rendben lesz:)

Dana műtétjére szép lassan gyűlik a pénz, tényleg nagyon meghatódtam, hogy mennyi jószándékú ember van, akik ismeretlenül is segítenek, ahogy csak tudnak. Nagyon szépen köszönjük!! Reméljük, hamar összegyűlik, mert nagyon aggódom. Aki tud, tényleg segítsen!

3. hét

Nagyon sűrű hét volt. Dana rekordsebességgel gyógyul a műtétből, én sem fogtam fel, hogy min megy keresztül, amíg le nem vettük a kötést a sebéről, és láttuk, hogy szó szerint hosszában végig fel van vágva ez a pici kutya! Vajon melyikünk lenne ennyire erős és pozitív?

De Danát ez persze nem érdekli, ő csak csóvál, pattog, szaladgál, és mosolyt varázsol mindenki arcára, és még mindig fennakad az ajtófélfákon a gallérral:) Kezdem azt hinni, hogy az életről úgy gondolkozik, mint Buzz Lightyear a Toy Storyból: "A végtelenbe, és tovább!" Szóval mi sem sajnáljuk felcsóválva, inkább segítünk neki és együtt örülünk vele. 31-én varratszedés, kiderül a szövettan eredménye, illetve talán  következő műtét időpontja is. Addig pedig erősítjük a szervezetét a száraztáphoz adagolt brokkolival, répával, sütőtökkel és immunerősítővel, amit annyira boldogan fal fel, hogy volt, hogy a feje búbjáról szedegettem a tököt:)

Nagyon jó, hogy Dana ilyen szépen gyógyul, mert ennek köszönhettük, hogy kedden ideiglenesen igent mondtunk egy kutyákkal barátságos, szobatiszta, 1 éves s.o.s. beagle babára, aki már az Illatos felé tartó autóban ült. A "gazdái" rájöttek, hogy túl sok kutyájuk van, hát menjen az, amelyiket annyira nem szeretik. Beköltözött tehát hozzánk Pihe, igazi hálás kis bűbájcsomag, akiről hamar kiderült, hogy kutyákkal elsőre nem barátságos, egyáltalán nem szobatiszta, nem volt s.o.s. eset, és majdnem biztos, hogy nem is fajtatiszta beagle, viszont fiatal kora ellenére sok rossz érte már, és mindenképpen fogyókúráznia kell. Gyorsan feldolgoztuk, hog nem azt kaptuk, amire vállalkoztunk, és alkalmazkodtunk a helyzethez és az extra kihívásokhoz. Az elmúlt 1 hét tehát főleg Pihéről szólt, közben a kislány ivartalanítódott is (így már ketten lábadoztak Danával gallérban összebújva) Dana és Kiwi pedig borzasztóan megkönnyítették a dolgunkat azzal, hogy tökéletesen viselkedtek, illetve, hogy segítették Pihét a szocializálódásban. Mindennek köszönhetően Pihe már pár nap után látványosan kiegyensúlyozottabb és boldogabb kutyus lett, új barátokat szerzett, és ha minden jól megy, szombaton már költözik is egy csodálatos családhoz! A látogatásra pedig természetesen a többiek is elkísérnek majd, így eseményekben teli hétvégéjük lesz a babáknak.

Dana pedig mostanra szépen megtanult ülni, pórázon a járda szélén megállni, vacsiosztás előtt a küszöb mögött ülve várni, idegen kutyákhoz engedély nélkül nem odarohanni. Pórázon is csak azért nem tud szépen közlekedni, mert örömében szökdécselve jár, és olyan, mintha bármelyik percben dalra fakadna a boldogságtól, szóval ezt azt hiszem, meg lehet neki bocsátani:)

Egyébként egész nap puszikat oszt, és ha arra van kedve, bájos, cseppet sem tolakodó természetességgel hirtelen belerogy bárkinek ölébe, és a pociját mutatja, hogy simogass ott, ott! De nem szabad ám abbahagyni egy pillanara sem, akkor sem, ha már elaludt, mert azonnal mocorogni kezd és elégedetlenkedve kér még. Tökéletes kutya tényleg, egyszerűen nem lehet róla rosszat mondani!

 Enikő