Már régóta noszogatnak az Egyesület tagjai, hogy írjam le, miért is szeretek Tökölre járni. Judittól nem egyszer hallottam, hogy ha le kell írnom, miért járok ki szívesen, akkor egy roppant rövidke blogbejegyzés fog születni: FÜGE miatt. A dolog azonban ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb. Jó, jó, valóban van egy kis igazság a fentiekben, de nem  CSAK Füge az oka. Én úgy gondolom, hogy Minden önkéntesnek van egy legeslegesleges.... legkedvesebb spanija Tökölön. Igen, az én kedvencem Füge! Mint ahogy Enikőnek Tomi, Ritának Zsálya, és még sorolhatnám a többiek zsánereivel is... Füge számomra a nagy Ő, ez így van!

Gyönyörű, különleges, egy kicsit gyagyás, egy kicsit öntörvényű, és egy kicsit elérhetetlen. Hogy miért elérhetetlen? Azért mert itthon van 3 spánielem, és egy yorkim - ugye nem nehéz kikövetkeztetni, hogy több kutyát már nem hozhatok haza??? Sajnos...

De, hogy visszatérjek a lényegre: miért szeretek Tökölre járni?

14 évvel ezelőtt megleptem magam egy fekete spániel kislánnyal, Szindikével. A mindenem volt! Szó szerint! Mindenhova jött velem, egymás árnyékai voltunk... 13 évig elválaszthatatlanok voltunk egymástól. Aztán itt hagyott... elment. Egy hét leforgása alatt történt minden... Üres lett az életem, azt hittem, soha nem állok fel a gyászból. De felálltam. És tudjátok, hogy miért? Azért, mert elhatároztam: az életemet teszem fel arra, hogy segítek az árva spánieleknek! Én ezzel adózok Szindikének! És - ne nevessetek ki - amikor egy fáradt, tököli nap után haza érek, valami azt súgja: jól cselekedtél. Szindike üzeni ezt nekem fentről!

Spániel-etetés

Szoktam főzni a spaniknak. Hát a főttkaja-osztás a világ legviccesebb dolga. Ott állok egy hatalmas adag főtt rizs+főtt répa+főtt brokkoli+főtt malachús kompozícióval, és körülöttem 40 éhes spániel tobzódik. Judit - akinek vajmi tapasztalata azért már van abban, hogyan kell a bandát végigetetni - a hasát fogja a nevetéstől, amikor azt látja, hogy van, aki már harmadszor jön repetáért, én meg azt sem tudom, hol áll a fejem, ki evett, ki nem... Na jó, az elején még valóban követtem el hibákat, mostanra azonban már tudom, hogy etetéskor egy pillanatra sem szabad megállni a kéznek, a szemnek pedig éberen figyelni kell a csapatot, mert ha nem, akkor átvernek...

Amikor a spaniknak főzök, csak az Övéké a konyha...

A kajaosztás után jó, mert sokkal nyugodtabbak a spanik, jobban lehet Őket dögönyözni. Na azért ez sem olyan egyszerű... Ugyanis, ha egyet el kezdek simogatni, szeretgetni, akkor azonnal ott terem körülöttem legalább 10. És ez még hagyján. Mind a 10 a nyakamba ugrál, és követeli magának, hogy simogassam. Ilyenkor olyan kár, hogy csak két kezem van...

Alapszabály: soha, de soha ne akarjatok kézből etetni jutalomfalatokat, mert úgy jártok, mint én.

Az idő nagyon repül

Tökölön nincs időérzék. Megszűnik az óra, a perc, csak az adott pillanat van! Sokszor érzem úgy, hogy "még csak most jöttem", és mire feleszmélek, már sötét van, és mennem kell. Ez valószínűleg a spaniknak köszönhető, akik teljes egészében követelnek engem, és általában azt, Aki éppen ott van.

Egy darab a szívemből...

Akármennyire is élvezem az ott töltött időt, akármennyire is szeretek visszajárni, akármennyire is lefoglalnak, egyszer el kell jönnöm, ott kell hagynom Őket. És tudd: ilyenkor mindig ott marad egy darab a szívemből... Főleg akkor, amikor visszanézek, és ezek a szemek néznek vissza szomorúan:

 Szigeti Zsuzsi