Örökbe adni egy-egy árvát, hihetetlen boldogság. Látni, ahogy beilleszkedik az új családjába, boldogan éli kicsiny mindennapjait immáron gazdis kutyaként, az valami hihetetlenül csodálatos érzés. Ilyenkor jobb esetben azt mondjuk, hátradőlünk egy kicsit, hiszen egy árvát sikerült elindítani végre a boldogság útján.

Így volt ez Mary és Pepi esetében is, Akiket 1 év különbséggel ugyanaz a család fogadott örökbe. Eljöttek, meglátogatták mindegyiküket, szerelem volt első látásra, mi pedig – ahogy azt mindig tesszük – személyesen vittük házhoz Őket, hogy még egyszer megbizonyosodhassunk róla, helyesen döntöttünk, Őket egymásnak teremtette a sors. 1 kisfiú és egy kislány végre boldog. Vagy mégsem?

Mary

Hibáztunk, bizony nagyot hibáztunk!

Sajnos az embernek időnként rá kell jönnie, hogy nincs helyes döntés. Nincs olyan, hogy hátradőlhetünk, nincs olyan, hogy megveregethetjük a saját vállunkat: „ügyes voltál, jól csináltad!” Egyszerűen NINCS ilyen! Mert még 3-4 év távlatából is képesek az emberek olyasmit csinálni, amitől nekem személy szerint a gyomrom kifordul, a szívem pedig egészen apró darabokra törik.

Mary és Pepi egy légynek nem tudna ártani soha. Egyetlen rossz gondolatuk nem volt még az életben, ám az emberi gyarlóság határtalan. Ők voltak az áldozatai annak, hogy „gazdái” új vállalkozásba kezdtek. Hogy mi is történt valójában? Elmesélem…

Pepi

Egy rövidke email, 2 sors

Néhány nappal ezelőtt emailt kaptunk. Rövidke levél volt, melynek egyetlen lényege volt: Mary és Pepi nem kell többet! Nem kell, mert a „gazdik” éttermet nyitottak, a kutyák pedig útban voltak, folyamatosan belógtak a konyhára, a vendégek pedig etették őket, és ez által „az összes kiképzési elmélet megbukik az első lehulló ételnél” – idézve az örökbe fogadó „gazdik” szavait. Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy mi lett Mary és Pepi sorsa… Egyetlen bejelentkező telefon nélkül toppantak be a „gazdik” a két kis szomorúsággal, kezünkbe nyomva az oltási könyvet, és a pórázukat (azt is csak azért, mert Rajtuk maradt)…

És hogy az oltási könyvre egy kicsit visszatérjek… Kombinált oltást mindketten nálunk kaptak utoljára, azaz Mary 2011-ben, Pepi pedig 2012-ben, mert abban az évben fogadták Őket örökbe. Azóta 2013 és 2015 szeptemberében kaptak veszettségi oltást (igen, jól látjátok, a 2014 kimaradt), minden bizonnyal azért, mert az kötelező. Még annyit sem érdemeltek meg, hogy évente megkapják azt a kombinált oltást, ami komoly betegségektől védi meg Őket.

És most?

Mary és Pepi nem érti, mi történik velük. Tegnap még a megszokott kis otthonukban ébredtek, ma pedig már egy zord elkülönítő kennel lakói lettek. Hogy miért kennel? Természetesen azért, mert 3, illetve 4 éves kombinált oltással nem mertük megkockáztatni, hogy karantén nélkül vágjanak neki új életüknek. Csak ülnek egymás mellett a kis kosarukban, nézik, hogy a többi kutyus játszik, Ők pedig be vannak zárva. Nem értik, mi történik! Nem fogják fel ésszel, hova lett a „gazdi”, miért kerültek ide, miért lettek magukra hagyva… Szemükben csak a csalódottság, a szomorúság látszik, és a kérdés: MIÉRT????

Vajon sikeres lehet valaha az a vállalkozás, ami 2 árva sorsát pecsételte meg?

NEM!!! Nem lehet sikeres! Az Univerzum törvényei szerint a dolgok mindig egyensúlyba kerülnek – ha akarjuk, ha nem! Ha tehát rosszat teszel, azt bizony egyszer vissza is kapod. Ne értsetek félre, nem én és nem mi fogjuk visszaadni, hanem a Sors. Mert a Sors mindig mindent elrendez! Lehet, hogy egy jól menő étterem lesz a volt „gazdik” tulajdonában, lehet, hogy vendégek százai özönlenek majd oda, és az is lehet, hogy ezáltal egy magasabb életszínvonalat érnek el a tulajdonosok. DE! Megpecsételték ezáltal 2 ártatlan lélek sorsát, könnyűszerrel megválva Tőlük. Mi ez, ha nem lelki szegénység???

Mary és Pepi már akkor is középkorúak voltak. Ugye, nem nehéz kiszámolni, hogy – mivel az idő azóta nem állt meg -, mostanra 10 év körüliek lettek. Tudjuk, hisszük, hogy igenis kapnak még egy esélyt az élettől! De valljuk be, sokkal, kisebb eséllyel indulnak újra a gazdikeresés rögös útján, mint fiatalabb társaik!

Várnak! De nem tudják, mire!

Marynek és Pepinek nincs más választása, várnak! Azt ugyan nem tudják, mire… Ők csak egy valamit tudnak: elkerültek szeretett otthonukból, és egy zárt kennelt kaptak osztályrészül. Ők jelen pillanatban csak ennyit látnak, ennyit éreznek! Vajon mi játszódhat most le a kis lelkükben? Talán jobb is, ha nem tudjuk…

Nekik nem lehetett önálló akaratuk, a sorsukról mások döntöttek! Ők nem mondhatták el a „gazdiknak”, hogy nem szeretnének soha, de soha elválni tőlük. Ők nem hozhattak döntéseket, a tények azok tények maradnak. Várnak… Talán arra, hogy egyszer csak letelik az a bizonyos 4 hét karanténidő, és akkor majd kiszabadulnak a kenneljükből… Talán arra, hogy a „gazdi” egyszer visszajön, és ott folytathatják kis életüket, ahol most abba hagyták… Talán arra, hogy egyszer csak felébrednek, és kiderül, mindez csak egy rossz álom volt… Nem tudhatjuk! Egy azonban biztos: ez nem álom! Mindez megtörténhet ma Magyarországon, és ennek okozója kizárólag az ember!

A privát véleményem

Nem, egyáltalán nem érdekel, hogy valakit milyen okok és élethelyzetek juttatnak el odáig, hogy megváljanak a családtagjuktól. Egyáltalán nem tudom megérteni a "gyerek született", "elköltözünk", "külföldön találtunk munkát", "elváltunk", "nem jól viselkedik", "éttermet nyitottunk", és az ehhez hasonló mondva csinált indokok! Mi emberek vagyunk csak képesek ilyen gaztettre... Mi emberek tudjuk csak kidobni azt, Aki évekig mellettünk élt, és Akinek az életet, a biztonságot jelentjük. Mi emberek tudunk csak elmenni 2 (jelen esetben 4) szomorú szempár mellett, és ott folytatni az életünket, ahol néhány órával még együtt éltünk az adott kutyával! Erre más lény nem képes, csak az ember! És ahogy már írtam, nem érdekelnek az indokok, a kifogások! Ha egyszer megígérjük egy magára hagyott állatnak, hogy élete végéig a gondját viseljük, akkor kutyakötelességünk azt megtenni. És ennek egyetlen oka van csupán: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél" Antoine de Saint Exupéry

Szigeti Zsuzsi

Azt hinnéd, egyértelmű a válasz arra a kérdésre, miért jó az neked, ha van kutyád. Mert van, akivel játszhatsz és visszahozza az eldobott botot. Időnként meg jobb a semminél, hiszen jó társ. A dolog azonban koránt sem ennyinél merül ki.

Jácint megmondja a tutit...

Miért jó, hogy vagyok neked?

Mert szeretlek. Szerintem néha jobban szeretlek más embertársaidnál is...

Mert megbecsüllek. Hálás vagyok minden velem töltött percért és azért, hogy enni adsz nekem, beoltatsz, elviszel az orvoshoz, ha beteg vagyok és gondoskodsz rólam. Bár nem tudom felajánlani cserébe, hogy mikor Te leszel rosszul, kocsiba raklak és elviszlek a háziorvoshoz, de olyankor is, és mint mindig, szeretni foglak, törődök veled, ahogyan csak tudok. Éreztetem, hogy veled vagyok, nem vagy egyedül és mindenben számíthatsz rám.

Mert hűséges vagyok hozzád. Te fogadtál be, te tartasz életben. Kire nézzek fel, ha nem rád? Nekem Te vagy az isten(nő) és a legjobb barát. Sosem hagylak cserben, mert te sem hagysz el engem.

Mert felvidítalak. Magányos, üres, depressziós, szomorú napjaidat bearanyozom. Megnevettetlek, játszom veled, megcsikizem a talpadat, felébresztelek, eldugom a papucsodat, ha kell. Fényt és örömet próbálok csempészni az életedbe.

Mert sportolok veled. Eljárok veled sétálni, futni, játszani. Ez mindkettőnknek jót tesz, nemde?

Mert vigyázok rád, az otthonodra és családodra. Bár lehet, nem mindannyian vagyunk tipikus vérebek, még csak a szánk sem egyformán nagy, de megóvom, ami a tied. Nem csak fizikai értelemben vigyázhatok rátok, hanem lelkiekben is. Hiszen, ha ápolom a lelketeket, hogy boldogok és vidámak legyetek, akkor már vigyázok rátok, ugye, ugye?

Mit kérek mindezért cserébe?

Nem kérek fizetést... csak...

Leginkább szeretetet.

Törődést. Testemmel és lelkemmel egyaránt. Etess meg kérlek, oltass be, viseld gondomat, ha rosszul lennék. Ó, és ha nem akarod, hogy kis porontyokkal áldjalak meg, akkor ivartalaníts  is kérlek, hogy ne kelljen egyikőnknek sem szenvednie.

Otthont. 

És csak annyit, hadd legyek a barátod... én már attól is boldog vagyok!

Engem személy szerint itt érhetsz el!

És a telefonszámom: 06 30 998 39 47

Ajajaj... Zsuzsi képe éjszaka elsötétült. Felhúzta a gyászzászlóját. Mert tegnap is vesztett. Nem mintha Ő tehetne róla, mégis kudarcként éli meg. Azt hiszem, ha tehetné, vaskézzel bánna a Halállal és boxolná ki a ringből, amelyben minden egyes nap megvívja a maga harcát a spánielekért. Csakhogy Zsuzsi tudja, hogy van az a pont, mikor a Halált nem lehet egy jobb horoggal kiütni...

Még nem tudom ki ment el, de hamarosan megtudom. 

Ám amíg megtudom eltöprenghetek azon, miért is kell folyton valakinek meghalnia. Honnan indul a probléma. Keresem a gyökerét...

Mert egy felelőtlen ember megunta és kidobta a kutyáját?

Mert egy felelőtlen ember nem ivartalanította a kutyáját?

Mert egy felelőtlen ember nem oltotta be a kutyáját?

Mert egy felelőtlen ember nem várta meg amíg segítenek?

Mert egy felelőtlen ember kutyatenyésztősdit játszott?

Mert egy szemét ember bántalmazta a kutyáját?

Nagyjából ilyen és ezekhez hasonló emberek, helyzetek végett kerülnek a kutyák a menhelyre. A spánielek a Spánielmentéshez. Vagy rosszabb esetben el sem jutnak odáig...

De hány olyan eset van, hogy betegen, félholtan, szerencsétlenen, megverve kapja meg, szerzi meg a menhely a kutyákat? Hiába van 10 ujj a kezemen, nem elegendőek ahhoz, hogy megszámolhassam velük. 

Talán... ha kevesebb felelőtlen és szemét ember lenne a világban, akkor nem lennének ezek a kérdések. Nem jutnának el a spánielek a menhelyre. Nem kellene meghalniuk. Ezek az emberek sokszor gyilkosok. Nem mindegy, ugyanis tett a romlásért puszta kézzel. Néha annyi is elég, hogy nem tesz semmit. Ők a mi névtelen gyilkosaink, akik miatt egy-egy kutyának meg kell halnia.

De a Spánielmentő hősök pedig sietnek, rohannak, megmentenek, felszámolnak, befogadnak, ápolnak, gazdit keresnek. Mindeközben nagyjából olyan háborút vívnak tőlük független, sokszor nem befolyásolható erőkkel, mint az Idő, Élni akarás kérdése, Betegség, Törött Szív, Lelki sebek.

Judit, Zsuzsi, Panettone és a többiek fáradhatatlanul küzdenek és kiteszik a lelküket azért, hogy a spánielek élhessenek. De vajon mit éreznek, amikor vesíztettek a harcban?

Csalódottságot?

Bánatot?

Reménytelenséget? Hogy az emberek sosem javulnak meg?

Dühöt?

Lelkiismeret furdalást?

Bármelyiket is érezzék, sosem elegendő érzés ahhoz, hogy feladják. Ha kell mindennap a padlóra taszítja őket a Sors, de mindig felállnak. Mindennap egy újabb harcra alkalmas. A holnap számukra a remény, hogy újabb életeket menthetnek és az, hogy védenceik gazdit találhatnak. Szerető, felelősségteljes gazdit. Sosem adják fel.

Boldog vagyok, hogy vannak ilyen emberek, akik harcolnak a névtelen gyilkosok ellen. Hogy képesek a Halállal mérkőzni meg, akár minden áldott nap.

Ha nem akarjátok, akarjuk, hogy Karob, Gertrúd és Csini (felülről lefelé) is erre a sorsra jusson, akkor bizony nektek is segítenek kell! Aki kicsit is támogatja ügyünket, legalább egy megosztással, az már segített! 

Ennyi a mai elmélkedésem... amit Zsuzsi ékes jele, rossz híreket közlő fekete négyzete ihletett.

Vidám beszélgetésnek indult, de nem majdnem vérfürdőt rendeztem belőle.

A probléma, amit menten meg is osztok mindenkivel, nálam macska ügyben merült fel.

Beszélgetés a rokonokkal. Köztudottan éle-halok a macskámért, megkérdezik, mi van vele. Mire azt válaszoltam, jól van, csak most jobban oda kell figyelni arra, mit eszik, mert étel-allergiája van.

Csend. Bárgyú vigyor. Félröhögés. Gúnyos felszólalás. „Jaj, már ilyen is van?! Már egy macska is lehet allergiás?”

Persze kioktattam, hogy igen, nem csak ez embernek, az állatoknak is lehet ételallergiájuk. Hát az illető nem tudta… nem csoda, mivel nem is egy állatfan. Aztán jön egy kis horgolás, kötögetés… „És akkor mivel eteted?”

Válasz: „Minőségi ételekkel, mert sokszor az olcsó, Tesco gazdaságos ételek csak rontanak a helyzeten, mivel azok a jó minőségű kaják melléktermékeiből származnak.”

Erre: „Vagyis csak Whiksasszal lehet etetni a macskát? Akkor nem inkább válogatós?”

Magamban erre válaszoltam, hogy válogatós az anyukája, csak durvábban kifejezve. Persze jeleztem, hogy nem, nem válogatós, mivel a Whiskast meg sem eszi.

Ismét horgolunk, kötünk és kifordítunk… „Mert a Whiskast nem elég jó neki?” És közben vigyorog, röhög, mint aki stand-up comedy-n ül és mintha az állatok allergiája annyira hahotáznivaló lenne.

Nem vágtam ketté egy katanával, de megfordult a fejemben.

Szóval íme, a „nevetnivaló” tények

A macskáknál és kutyáknál megfigyelt allergiák körülbelül 10%-a ételallergia. 

A macskák viszketéséért és vakarózásáért 57%-ban az ételallergiák felelősek. 

 Az ételallergia érinti a hímeket és nőstényeket, az ivaros és ivartalanított állatokat. 5 hónapos kortól 12 éves korig bármikor előjöhet, bár általában 2 és 6 év között jelenik meg.

Ételallergia vagy intolerancia?

Az ételallergia igazi allergia, viszketéssel és a macska- és kutyaallergiákra jellemző bőrproblémákkal jelentkezik.

Az ételintoleranciát hasmenés vagy hányás kíséri, és nem okoz tipikus allergiás reakciókat.

Mik okozzák?

Számos kutatás kimutatta, hogy egyes összetevők nagyobb valószínűséggel okoznak ételallergiát, mint mások. Macskák esetében a leggyakrabban vétkes a marha- és birkahús, a tenger gyümölcsei, a kukorica, szója, tejtermékek és búzasikér. A legáltalánosabb bűnösök egyben a kutya- és macskatápok legáltalánosabb összetevői is. Az allergiás reakciók valószínűleg a bevitt mennyiséggel vannak összefüggésben.

Tünetek

Viszkető bőr, esetleg szőrhullás, intenzív vakaródzás és varral fedett kis.

Fizikai tünetek alapján nehéz megállapítani, hogy az állat milyen allergiában szenved. Vannak azonban kifejezetten ételallergiára utaló jelek, például, ha az állat egész évben allergiától szenved, vagy a tünetek télen kezdődnek. Az ételallergia okozta bőrviszketés szteroidos kezelés ellenére sem javul.

Diagnózis

Az ételallergia diagnózisa nagyon lényegre törő. Mivel azonban számos más probléma is okozhat hasonló tüneteket, és az állatok sokszor párhuzamosan más betegségektől is szenvednek, nagyon fontos, hogy az ételallergia diagnosztizálása előtt minden egyéb problémát pontosan azonosítsunk és kezeljünk. Ha ez megtörtént, jöhet a táplálékpróba.

Táplálékpróba és eliminációs diéta

A táplálékpróba során az állatot 12 héten át új fehérje- és szénhidrátforrással tápláljuk. Olyan táplálékról van itt szó, amelyet korábban még nem fogyasztott. Adhatunk például kacsát és burgonyát, vagy vadhúst és burgonyát. A másik módszer, ha az állatot fehérjét és szénhidrátot csak molekuláris mennyiségben tartalmazó, úgynevezett hipoallergiás táppal tápláljuk. A lényeg, hogy 12 héten át csak ezzel etessük az állatot. Csak és kizárólag a speciális táplálékot és vizet fogyaszthat. Ügyeljünk rá, hogy a macska ne kószáljon el, hiszen akkor bármilyen táplálékhoz hozzáférhet. Ügyeljünk, hogy a beteg állat ne férjen hozzá a többi háziállat eledeléhez.

Étkezési időben zárjuk ki az ebédlőből, nehogy elcsenjen egy lehullott falatot. Evés után mossuk meg a gyerekek kezét és arcát, töröljünk le róluk minden ételmaradékot.

Ha a beteg kutya vagy macska a 12 hét elteltével a tünetek látható csökkenését produkálja, állítsuk vissza az eredeti táplálékára. Ezt hívják provokatív tesztnek. Ha a tünetek visszatérnek, megállapítható az ételallergia. Ha a tünetekben nincs változás, de továbbra is ételallergiára gyanakszunk, akkor egy új táplálékforrással kell táplálékpróbát végezni.

Kezelés

Az ételallergiák kezelése az elkerülés. Ha sikerült meghatározni az allergiát okozó összetevőket, mellőzni kell őket az ételből. Ez az egyetlen hosszú távú megoldás. Választhatunk a kereskedelmi forgalomban kapható táplálékok és a házilag összeállított étrend között. Ha ez utóbbi mellett döntünk, akkor időről időre megkínálhatjuk az állatot valamilyen új összetevővel, és megfigyelhetjük, melyik összetevő okoz allergiás tünetet.

Úgyhogy ne viccelődjünk, mert ilyen is van!

Ne dugjuk a fejünket a homokba, mert veszélyes lehet!

Ne akarjunk mindenáron az állat kajájával spórolni, ha közben az életével játszunk!

Cikkhez felhasznált forrás: Natúrsziget

Igen,, örökbe lehet fogadni Tapsit, de nem a Hapsit!

Ezt a Tapsit fogadhatod örökbe! :-)

Tapsi 2014. júliusi születésű, ivartalanított fiúcska. Egy eleven, játékos, imádnivaló és mindig jókedvre derítő kutyus. Mindenhol ott van, hiszen minden érdekli. Ráadásul egy igazi zsivány, aki begyűjtögeti a "kincseit" majd alaposan megcsócsálja őket. Tudja mikor csinál rosszat, hallgat a szidásra, de szereti feszegetni a határait.

Ha megérezted szívedben a kalapálást Tapsiért vagy szeretnél a Virtuális Gazdája lenni, akkor ezen a számon keresd:A 30/99 83 947

További részletek Tapsiról itt!

Figyelem, figyelem, figyelem szigorúan nyilvános dolog következik!

HŐSÖKET TOBORZUNK!

Egy szigorúan nyilvános projekt céljából...

Panettone, Wabao, Zsuzsi és Spanci a Spániel Farm első hősei és a Spánielmentés szervezetnek elkötelezett, hűséges harcosai, akik szívvel-lélekkel támogatják szent küldetésüket!

Szuper képességeik egyedülállóak! Panettone, az önkéntes blogguru. Ő hozta létre ezt a blogot 2010-ben, szerkesztette, fejlesztette, hősiesen posztolt, írásaiban szónokolt és részletesen tájékoztatta a világot a Spániel Farm lakóiról. Illetve most is és mindig is ideiglenes befogadó volt, így teendői igencsak megsokszorozódtak.

Wabao a legifjabb önkéntes tag, aki ez előbb említett temérdek küldetés okán, átvette Panettonétól a blogot, így idén március óta ő kezeli.

A harmadik, kiemelkedő teljesítménnyel és hatalommal bíró, a Spániel Mentés oszlopos tagja és a Facebook oldaluk kezelője, Zsuzsi. Neki magának is van 4 spánielje, éjjel-nappal, fáradhatatlanul küzd a szaporítótelepek felszámolásával, fuvarozza a spánieleket, kitartóan ül mellettük mikor betegek és mindent megtesz testi és lelki épségükért vagyis életeket ment.

És a negyedik, Spanci, a Spánielek Anyja. Ő gondozza nap, mint nap a kedves kis négylábúakat, jóban-rosszban, sülve-főve, szinte folyamatosan mellettük van és értük él a nap 24 órájában.

A három harcos most arra hívja fel a figyelmedet, hogy csatlakozz Te is! Légy te is Cocker Spánielek Hőse!

Miért jó Cocker Spánielek Hősének lenni?

• Mert életeket menthetsz. Néha már egyetlen megosztással, kattintással is.
• Mert valami jót tehetsz a mindennapokban.
• Hozzájárulhatsz mások boldogságához, nem csak a kutyáéhoz, de a leendő gazdájáéhoz is.
• Mert nem jó csak úgy nemesen, önzetlenül cselekedni, anélkül, hogy feltétlenül oka lenne?

Hogyan lehetsz hős?

• Fogadj Tőlünk örökbe egy kis kedvencet!
• Támogass bennünket ahogyan csak tudsz!
• Bánj jól a saját ebeddel!
• Figyeld a híreinket és ha teheted oszd meg posztjainkat, segítségkéréseinket, heti gazdikeresőnket!
• És egy új lehetőség kereteiben már VIRTUÁLIS GAZDA is lehetsz!

Mit jelent virtuális gazdának lenni?

Ha nem tudsz örökbe vagy ideglenesen befogadni egy kutyust, de mégis szeretnél neki segíteni, akkor virtuálisan is örökbe fogadhatod. Vagyis nem kell elvinned őt sehova, hanem a távolból támogathatod őt.

• Etetheted, beoltathatod, hozzájárulhatsz az esetleges műtéti költségeihez.
• Annyit költesz rá havi szinten, amennyit tudsz és akarsz, nincsenek elvárások.
• Természetesen meg is látogathatod őt.
• Ha úgy kívánod, példamutatásra hívva fel másokat és ismerőseidet, fel is tüntetjük az oldalon a nevedet.

Mit kell tenned ahhoz, hogy virtuális gazda lehess?

• Válassz ki a Spánielmentés oldaláról egy szimpatikus kutyust, aki első látásra a szívedhez nőtt!
• Írj nekünk a  spanielmentes@gmail.com-ra és megbeszéljük a részleteket, hogyan tovább!

Várjuk azok jelentkezését, akik szívesen csatlakoznánk és lennének a mindennapok, de különösen a spánielek hősei!

 Aki csatlakozni  szeretne a hősökhöz, az írjon a wabao333@gmail.com címre!

Emlékszel még a Dzsungel könyve című mesére? Mikor szebb napokat látott, ő is ilyen bohókás, kedves, virgonc Maugli volt, aki mindig nevetésre bírta a körülötte levőket!

De mi változott meg?

Maugli 2007-ben született, ivartalanított kan. Egyáltalán nem a farkasok nevelték, hanem szerető gazdi mellett élt 6 évig, akit sajnos utána elveszített.

Az már biztos, hogy a gyász, a veszteség és ki tudja még mi miatt, de a falka nem neki való. Nem barátokra, hanem újra egy szerető gazdira vágyik. Nagyon nyugodt természete van, de jelenleg kissé szomorkás és félős. Szeretnénk neki újra megtalálni azt, aki fényt és reményt visz az életébe és akivel kölcsönös szeretetben élhetnek.

Ha úgy gondolod, hogy ez a személy Te vagy, aki vigaszt nyújthat a 6 éves kis cocker fiúnak, akkor keresd Őt a 30/9983947-es telefonszámon.

Mint minden védencünk, Maugli is oltva, chipezve, külső-belső paraziták ellen kezelve és ivartalanítva várja a Gazdit.

További részletek: itt!

Bodáncs megmondja...

Honnan tudjuk, mikor van tenyésztővel és mikor van szaporítóval dolgunk?

A recept egyszerű és nagyszerű: beszélgessünk vele! Egy beszélgetés során hamar kiderül az illetőről, mennyire ismeri a fajtát, szereti és ért hozzá és mindez egyáltalán mennyire érdekli. Nem kell hozzá túl sok emberismeret, hogy rájöjjünk, a személy megbízható-e vagy sem és hogy ezek alapján milyen „árura” számítsunk tőle. Mert az igazi tenyésztő bizony egyfajta garanciát nyújt.

Mikor nem tenyésztő a tenyésztő? 

Ha szaporító. Csakhogy ezt egyik szaporító sem vállalja fel, nem így hirdeti magát a neten, szóval nekünk kell ügyesnek és szemfülesnek lennünk, hogy kiszúrjuk őket. Ráadásul hirdetések tömkelege van, szebbnél szebb és jobbnál jobb kutyákról. A bőségzavarában nem is olyan egyszerű jól választani. Ezért kell rendkívül körültekintően megválasztani a tenyésztőt!

Ő a tenyésztő:

Minden részletbe beavat bennünket, töviről hegyire adja át nekünk a tudását a fajtáról, annak tulajdonságairól, hogyan kell azt tartani. Sőt, ha komolyan időt szánunk egy kiadós beszélgetésre, közben ő is megismerhet minket, amiből kiderülhet számára az, hogy egyáltalán mennyire ideális számunkra az adott fajta. Tegyük fel, rohanó életvitelünkhöz vagy bizonyos személyi jegyeinkhez nem passzol az adott kutya. Tehát őszinteséget is várhatunk tőle.

Továbbá a jó tenyésztők összetartanak, ezért ha nála éppen nincs a „készleten” a megfelelő kölyök, akkor nyugodt szívvel fog javasolni egy másikat. Hiszen neki az a faj, a kutya érdekeit tartja szem előtt, hogy minél több nemes faj jó helyre kerüljön. Nem a rivalizálás és a saját pénztárcájának gyarapítása a fontos. De végül, ha nála vásárolunk, akkor meg is tudja mutatni a szülőket, a saját szemünkkel láthatjuk, milyen alomból is vásárolunk és mesélni is tud róluk. De még a törzskönyvüket, szűrési és oltási papírjaikat is meg tudja mutatni. Ergo nincs titok, nincs zsákbamacska. Mindeközben pedig látni fogjuk, hogy süt belőle a törődés és a szeretet az állatai iránt.

Mikor pedig nyélbe jön az üzlet, ő tutira az lesz, aki azt fogja mondani, hogy csak is törzskönyvvel együtt vihetjük el a kutyát, mert az igazolja, hogy egészséges és megbízható helyről van. Tehát eleve beoltott kölyköt fog átadni, mert anélkül oda se adná őket. Legalábbis, mikor eljön az ideje, mert nyolc hetes kor előtt nem fogja átadni, hiszen ilyenkor még az anyjuk mellett a helyük. Ez még nem minden, a legtöbb tenyésztő szerződéssel együtt adja a kutyát, mert ne

ki az is fontos, hogy tudja, jó helyen vagy a kutya és akár le is tudja ellenőrizni.

Ő a szaporító:

A jobbik esetben látszólag szereti a kutyát, a fajt és megpróbálhat megvezetni bennünket és fél- vagy vélttudását fitogtatja majd a beszélgetés során a fajtát illetően. Rosszabbik esetben nem lesz e tekintetben bőbeszédű és nem fog hosszas liturgiákat tartani a fajtáról vagy a tulajdonságairól. Mivel azzal se törődik, hogy hova kerül a kölyök, úgy is azt fogja mondani, hogy bárhol jól meg vannak, pont hozzánk passzolók az igényei, nem kell vele túl sokat foglalkozni és pont nekünk való. Nem szívesen ajánlana más tenyésztő, mert máshol úgy sincs ilyen jó… vagy olcsó…

A szülőket jobbik esetben megmutatja, de a papírjait éppen nem tudja vagy esetleg valami netről szedett nyomtatott koholmányt lobogtat. Ez bármilyen más papírra, oltási könyvre is érvényes ez. Rosszabbik esetben meg se tudja mutatni a szülőket. Ha úgy érzi, nagyon rezeg a léc alatta vagy ránk akarja erőltetni, akkor elsüti a „kell vagy sem?” szöveget, mert hogy ha nem döntünk hamar, odaadja másnak. Szóval sietetve, zsarolva próbál minket belehajszolni egy jó döntésbe. Ha pedig a törzskönyvről kérdezzük, akkor egészen biztosan közölni fogja, hogy olyanja nincs, de nem is fontos, csak a kutya. Különben meg úgy sokkal drágább lenne. Ami az oltásokat illeti, azt szépen áthárítja ránk, hogy arról gondoskodjunk mi. Persze az ő kutyái tutira egészségek… pont ezért lenne képes akár már hat hetesen odaadni a kölyköt. Ezek után már nem is kell meglepődni azon, hogy szerződést sem akar majd nyújtani, mert az is „felesleges”. Itt végül még hozzá is teszi majd, hogy hozzá kutyát nem lehet visszahozni.

Ki is az igazi tenyésztő?

Az, aki elvből, hivatásból, szeretetből, a fajta iránti rajongásból és a fajta nemesítési szándékával foglalkozik és nem puszta haszonszerzésből "szaporítja" a kutyákat, mindenféle hozzáértés nélkül!

A tenyésztő nem csak szép, hanem egészséges kutyákkal foglalkozik, szintén egészséges felmenőkkel. Akinél a szuka van, az fogja világra segíteni a kölyköket és nevelni őket. Az ő felelőssége a vonal nemesítése és a kutyák sorsa. Ezért rendkívül fontos, hogy a megfelelő kant válassza a szukájának párjául, ami akár rengeteg időbe is beletelhet, mire megtalálja a legmegfelelőbbet. Lelkiismeretesen kutatja a lehetőségeket és megismerkedik az alanyok felmenőivel, hogy kizárhassa a beteg vagy abnormális utódok születését.

Tehát lássuk be, a kan tulajdonosok nem a szó legszorosabb értelmében tenyésztők (kivéve persze ha szukája is van), hiszen nekik nem feladatuk, kötelességük egy minőségi alom felnevelése. Az felelősségük odáig terjed, hogy a kan genetikailag kiváló és feddhetetlen legyen, ne hordozzon magában betegséget vagy más rendellenességet.

Így az is már a szuka tulajdonos felelőssége, ha esetleg nem szűrt, papírok nélküli, ellenőrizhetetlen minőségű kannal fedeztet - természetesen ez esetben NEM beszélhetünk tenyésztésről, sokkal inkább szaporításról!

Nos, innen is jól kitűnik a tenyésztő és szaporító közötti különbség. A motiváció. A tenyésztő a kutya, a fajta érdekeit tartja szem előtt. A szaporító a pénztárcájáét, mert neki csak az anyagi bevétel a lényeg. Őt bizony nem is érdekli, mi lesz az eladott kutyával 1 hónap, vagy netán 10 év múlva, sem az, hová kerültek a kölykök. Rengeteg fajta pont ennek az alantas és felelőtlen tevékenységnek köszönheti minőségének romlását.

Hogyan lesz valakiből tenyésztő?

Először is, és ami egyben az alap, van egy törzskönyves, mindenféle genetikai betegségre szűrt, minőségi kutyája. Imádja magát az állatot és annak a fajtáját. Meg van a rózsaszínköd, neki az a példány és a fajta a mindene.

Egyre többet olvas a kutyafajtáról, érdeklődik iránta, elmegy kiállításokra, találkozókra, ahol még több fajtabelit lát. Ekkor sokan gondolnak arra - akárcsak a nők egy másik szebb nőt látva az utcán –, hogy másoknak sokkal szebb és jobb kutyája van. Ő is ilyen szép és okos példányt akar. Annak pedig az a módja, hogy még jobban képzi (magát is!), gondozza a saját kutyáját, és ha jobban átgondolta és kellően kitartónak, elszántnak, türelmesnek, odaadónak és elhivatottnak érzi magát, neki áll keresni egy olyan kant, aki szintén törzskönyves, mindenféle genetikai betegségre szűrt, egészséges, jó idegrendszerű. Egy olyan kant, akiről úgy gondolja, hogy a saját szukájával "összerakva" egy csodálatos egyedet képes majd "alkotni".

Még többet olvas, tanul a fajtáról. Töviről-hegyire tudja a fajtára jellemzőket, a betegségeket, a neveléssel, etetéssel, tanítással, fedeztetéssel kapcsolatos szabályokat, szóval mindent tud, amit tudnia kell.

Ekkor érkezik a vágy, a tetterő, hogy majd ő tökéletesíti az egyedet, még szebb, még jobb példányt fog „alkotni”. Nem csak magának vagy másoknak – ez nem a magamutogatásról vagy az egoizmusról szól –, egyszerűen azért, hogy elérje, hogy még szebb, még jobb kutyafajta kerüljön a világra.

Ha megtörtént a párzás, akkor a vemhesség minden egyes pillanatáról egyeztet az állatorvossal - ergo a szuka folyamatos orvosi ellenőrzés alatt áll. Eddig is minőségi táppal etette a kutyáját, de innentől fogva még jobban utána olvas annak, mi a jó a vemhes szukának, és persze a benne fejlődő kicsinyeknek.

Ha megszületik az alom, akkor továbbra is a legjobb minőségű eledellel eteti a szukáját, hogy a kicsik minél tovább szophassanak. És ha már nem szopnak, akkor a babakutyák is a lehető legminőségibb tápot kapják attól a perctől fogva, hogy képesek önállóan étkezni. Két hetente féreghajtja a kölyköket, gondoskodik a koruknak megfelelő oltási sorozatról, ami bizony nem egy kombinált oltást jelent, hanem sok-sok szúrást, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbiekben életerős, egészséges felnőtt váljék belőlük. Egyenként bechipezi Őket - nemcsak azért, mert jogilag kötelező, és nem cserélhet gazdát egyetlen egyed sem egyedi azonosító nélkül, hanem azért is, mert az általa eladott kölyök sorsát annak egész életén át követni akarja.

És mivel maximálisan biztos, abban, hogy az égvilágon mindent megtett annak érdekében, hogy a kölykök egészségesek, genetikai betegségektől mentesek, remek idegrendszerűek, nyugodt szívvel vállal Rájuk garanciát is! Ezért kerül többe egy valódi tenyésztőtől vásárolt minőségi kölyök, mint egy szaporítónál született szerencsétlen egyed, Akinek lehet, hogy az anyja éppen az unokatestvérével párzott.

A TÖRZSKÖNYV TEHÁT NEM OPCIÓ! AZ JÁR MINDEN MEGVÁSÁROLT KÖLYÖKHÖZ, AKÁRCSAK EMBER ESETÉBEN A SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI KIVONAT!

Nem tudom, hogy a sors, a véletlen, vagy a tavasz újrakezdő és lezáró ereje okozza, hogy nem mindenki kíván a természet virágzásával együtt virágba borulni. Hanem vannak virágok, melyek még egyszer kinyílnak, de utána örökké becsukódnak. Ilyen virágok az emberek és az állatok is. És Lupilu és Maci, édesanyám kutyája, bár ő Shi - tzu volt. De ez nem számít, nemdebár?

Már a második haláleset az elmúlt hetekben. Ti is nevettek rajtam? Hogy az állatvilág kihunyó fényeire azt írom, „haláleset”? Nemrégiben szólt meg érte egy laikus, fele annyira állatbarát személy hogy „az állatok "megdögleni szoktak”. Jeleztem, hogy tudom, hogy a szakmai és a biológiai nyelv két különböző módon mondja ki az elmúlást. De egy olyan világban, ahol néha már az ember legjobb barátja nem a fajtársa, hanem a háziállata, és ahol időnként mát jobban tisztelik, szeretik és becsülik őket… nem célszerű és elfogadottabb már, hogy „meghalt”? Különben meg oly mindegy, elment és kész. Csak éppen nem szeretem azt a szót használni sem általában, sem részvétnyilvánításkor, mikor az illető zokog a fájdalmában, hogy „sajnálom, hogy megdöglött a kutyád/macskád, stb.”

De nem is a szó a lényeg, hanem az, amit olyankor érez az ember. Egy Igazi Gazdi, a jóravaló, hűséges, törődő társ a sötét órákban sem hagyja magára szenvedő barátját. Kitartóan ül mellette órák hosszát, anélkül, hogy arra gondolna, kárba megy az ideje, lenne jobb dolga is, vagy, hogy felesleges. Ül és vár. Figyeli. Mintha ez a hármas kombináció képes volna meggyógyítani. Időnként ételt és vizet próbál belé diktálni, de vagy nem kívánja, vagy kijön belőle. Órák telnek el és még mindig csak ül, vár és figyel. Persze az orvosi segítségen, a kezelésen túl vannak és ilyenkor mélyen remélik, hogy ér is valamit. Nem a pénz miatt, amit rászántak. Elárulom, még a legszegényebb állatvédő szervezet is erején felül próbál segíteni kis mentvényén, ha az bajba kerül... Hogy hú, de sok megy el a kutyára és mi lesz a többivel? Nem, nem kímélik a pénztárcát. Ahogy bármely Igaz Gazdira igaz, hogy nem a pénz számít, csak az egészség, és az, hogy éljen a szeretett kedvenc. Még a menhelyen is sincs olyan, hogy „felesleges” élet...

De aztán felmerül a gyanú… mi van, ha már nem akar élni? Mi van, ha már csak mi próbáljuk életben tartani, de neki eljött az ideje vagy menne már? Az a legnehezebb, mert bár tudjuk, mi lenne a jó, nem akarjuk elengedni, mert aki szeret, az ragaszkodik. Van, hogy napok is eltelnek ebben az állapotban, mikor az ideg, a bánat, az idő felőrli az embert. Aztán ha még sem jött el az idő, még élni akar, akkor felgyógyul, és mi leszünk a legboldogabbak, leghálásabbak a világon. Ám mi van, ha nem ez történik?

Azt vesszük észre, hogy lassul a légzése. Már alig nyitja ki a szemét. Azzal a tiszta tekintettel néz ránk, ami olyan szép, olyan őszinte, de ez a tekintet annyit sugall: „hagyj elmenni”. Egyre jobban félsz, hogy többé már nem fog lélegezni, nem emeli rád a tekintetét. Bánatosan néztek egymásra. Valahol már tudod, hiába félsz, nincs esélyed és eljött a búcsúzás pillanata. Most az utolsó percekben vagy ki tudja, már napok óta, de folyamatosan búcsúzkodsz tőle, nehogy az legyen, hogy nem tetted meg és ne kelljen ezzel a tudattal élned tovább. Végül elköszönsz tőle.

Mert most már magától hunyja le örökre a szemét... Még egy utolsó pillantás, egy amolyan „minden rendben lesz, ne aggódj értem” üzenet és nincs tovább...

Shake 2014 májusi születésű, breton spániel keverék kan.

Shake közepes méretű, 55cm magas és 17 kilós fiúcska. Gyermekkorát egy kb. 2×2 méteres fatákolmányban töltötte, amiből csak úgy látott ki, ha két lábra állt. Szerencséjére a “gazdái” költözésre hivatkozva váltak meg tőle december végén. A kutya teljesen szocializálatlanul került gondozásunkba, korához képest fejletlenül, oltások nélkül, soványan és félt az emberektől….De szerencsére ez már a múlt! 

Shake egy örökmozgó igazi rossz kölyök, játszik, ugrál, rágcsál, az emberekkel barátságos, érdeklődő. Mióta nálunk van, erőteljesen növésnek indult és elkezdett fejlődni, a szőre hihetetlen dús és csillogó lett, a szemei pedig élettel teltek és mosolygósak. Már megtanult pórázon sétálni, nagyon okos, fogékony, megfelelni vágyó, póráz nélkül is szépen szót fogad. Kutyákkal játékos, akár második kutyusnak is mehet. Nagyon mozgékony, ezért mindenképp kirándulós, aktív gazdit keres. Még kamasz, ezért rág rosszalkodik, ha unatkozik. Szobatiszta. Lakásba vagy kertesházba bejárással keres gazdit. Nem ugatós, de elég határozott, mély hangon jelzi, ha valami történés van. Szóval ha valaki szeretne egy kajla kamaszt, aki igen egyedi külsővel, hihetetlen aktivitással, de ugyanakkor hatalmas szerető szívvel rendelkezik, akkor ő Shake-re várt eddig.
Oltva, chippezve, ivartalanítva, örökbefogadási szerződéssel fogadható örökbe.

Érdeklődni: 0670/365-5276

Itt van nekünk egy 2014-es születésű Páleszünk. Nevével ellentétben nem iszik (alkoholt), hanem mindig józan, (kivéve mikor nagyon elveszíti a fejét és rád zúdítja szeretetét, jókedvét, játékosságát örömöt csalva a szívedbe). Szóval nem fogok hazudni, kicsi Pálesz függőséget okoz! De hát létezik ember, aki ellent tud állni ilyen cukiságnak?! Pálesz alkohol és nasi nélkül kínálja mindazt, amit más bódítószerek. Töméntelen boldogság és rózsaszínköd!

Ha úgy érzed, nyomban kialakult nálad ez a rózsaszín felhő és beleestél ebbe a tüneménynek álcázott alkoholmentes csokiba, akkor hívd a 30/99 83 947-es telefonszámot!

Itt nézheted meg Pálesz teljes portfólióját: http://spanielmentes.hu/gazdikeresok/palesz/

Gázt adott és balesetet okozott, de szerencsére sem a sofőr, sem más nem sérült meg. Apropó, a balesetet egy kutya okozta.

Tegnap Skóciában Don, a juhászkutya, fejébe vette, hogy kocsikázik egyet, de legalábbis egyedül aratja le a termést. Valószínűleg nekidőlt a műszerfalnak, sikeresen elindította a traktort és megtörtént a baj. Áttörte a kerítéseket és átvágott a mezőkön és balesetet okozott.

Kedves Olvasó, ha a kedvencedet a kocsiban hagyod, győződj meg arról, biztosan behúztad-e a kéziféket és leállítottad-e a motort, illetve hogy nincsen egy dugi Kinight Rider-es órája, amibe belebeszél és nem hajt végre szigorúan titkos manővereket, máskülönben a kocsid fogja bánni...

Forrás. index, BBC

Pocak egy 2008-as születésű ivartalanított fiú és sajnos neki is  meggyűlt a baja a világgal, mikor rá kellett döbbennie, nem minden gazdi az, akinek mutatja magát. Becsapták, cserben hagyták és valahol belül mélyen összetörték.

Nézz csak rá.. mégis mit véthetett? Kinek lehetettek a terhére ezek az érző, szerető szemek? Gondoljátok, hogy bárkinek is csalódást tud okozni?

Ha úgy érzed, Te vagy az, aki képes visszaadni egy kutya hitét, Pocak hitét az emberekben, a világban, a gadziban és eltudod érni, hogy újra reméljen és örüljön, akkor hívd a 30/99 83 947-es telefonszámot! Amennyiben nincsen terhedre a szeretet, a törődés, az odaadás, amit Pocaktól kaphatsz... mert ő csak ad.

Jolánka sokkot kapott, amikor megtudta, hogy ma napközben országszerte napsütés várható, 23-28 fokos csúcshőmérséklettel!

A hírekben tegnap bemondott szomorú híreket, ma Leona meséli el:

"Habzott a szája, vérzett az orra, fuldokolt, remegett egyik kutyája, majd több órás szenvedés után elpusztult. Néhány óra múlva a másik kutyájával ugyanez történt, ezt mondta egy füzesabonyi háromgyerekes anya a Tényeknek. Mérgezett kolbásszal ölték meg a család kutyáit és a városban több, hasonló eset is volt. Az embereket sokkolta a kutyagyilkosságok híre, van, aki szerint betöréseket készítenek elő a kutyák megölésével."

http://tv2.hu/musoraink/tenyek/172428_mergezett_kolbasszal_olnek_kutyakat.html

Ma Billy avat be a részletekbe...

Féleértésből vagy tájékozatlanságból, de sokan nem tudják megkülönböztetni mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között, a kettő márpedig nem egy és ugyanaz. Annyi bizonyos, a szaporító az, aki tenyésztősdit játszik.

Ugye, mi az alapja a tenyészésnek? Kell egy szuka és egy kan, nélkülük ugyanis nehezen indulna be a gépezet. Oké, beszereztük őket. Ettől máris tenyésztők lennénk? Az igazi tenyésztőnek fel kell készülnie a fajtával kapcsolatban, az alap és a genetikai ismeretekkel, szóval mindent kell tudnia az adott kutyafajtáról. Itt kezdődik meg a felelősségtudat. Már ha igazi tenyésztővel van dolgunk, aki lelkiismeretesen utánanézett ezeknek a dolgoknak, jobban mondva megtanulta.

Fontos, hogy a tenyésztő ismerje a kutyák rokonságát, felmenőit, testvéreit azok betegségeit, hibáit, szokásait hogy tudja, mire számítson, mit örökíthetnek majd a kölykök. Hogy mindezt honnan tudja? Kérem szépen, megszűreti mind a kant, mind a szukát - ergo: aláveti Őket a szükséges egészségügyi vizsgálatoknak, szűréseknek.  Ezek fényében dönti el, létrehozza-e a párosítást, vagy sem. Mit jelent mindez? Nem elég venni egy szép szukát és egy szép kant, mert az édeskevés a sikeres tenyésztéshez, amely egészséges és normál viselkedésű utódokat eredményez.

Hiszen mi van akkor, ha a két állat, amelyeket pároztatni kívánunk nem passzol? Nem lesznek szép, egészséges kölykök vagy egy alomban csak egy-egy kiskutya lesz megfelelő. Tehát gyengébb minőségű, beteg, vagy betegséget hordozó kölykeink vannak. Őket adjuk tovább másoknak? Szúrjunk ki a kutyákkal? Hogy aztán más is ilyen kutyákkal kezdjen el "tenyészteni" és akkor mindenütt csak beteges, selejtes kutya lesz? Mert persze, renomé ritkán számít ilyenkor, az ilyesfajta tenyésztő csak fel kívánja venni a pénzt, aztán eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Hosszútávon ez egy borzasztóan veszélyes és káros folyamat mind az emberre, mind a kutyára nézve.

Most játsszunk el azzal a gondolattal, hogy szerencsénk van, szuper párt szereztünk be, ám törzskönyvet egyik kutyához sem kaptunk? Mi történik abban az esetben, ha a két kutya valamilyen úton-módon rokonságban áll egymással? Mert ugye, azt nem tudhatjuk, Ők nem tudják nekünk megmondani, kik voltak a felmenőik. Lehetnek unokatestvérek, vagy, ha nem is egy alomból, de valamelyik szülő által testvérek is. Hol van ezzel a baj? Ez maga a beltenyészet, amikor rokon-rokon párosításból születnek kiskutyák. Mivel mi, emberek sem fekszünk össze az unokatestvérünkkel, ez a kutyákra nézve sem túl szerencsés dolog, egészségi, immunrendszeri károsodással is járhat.

Az alap tenyésztési ismeretek a fajtával kapcsolatban meghatározzák, milyen kritériumok szerint kell tenyészteni, továbbá az adott fajtának milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy megfelelő minőségű legyen a tenyésztéshez. Miért? Most jön a lényeg: A tenyésztő feladata az, hogy NEMESÍTSE a fajtát, nem pedig az, hogy szaporítsa. Óriási a különbség a kettő között.

Egy fajta nemesítése során, arra törekszenek, hogy egészségileg és viselkedésileg tekintve egy, a fajtához megfelelő, minőségi, még jobb kutyákat kapjanak, hiszen ettől nemesedik a fajta. A törekvéstől, hogy még szebb, még jobb, még egészségesebb legyen, mindezt a normális kereteken belül.

Mindez nagy körültekintést, odafigyelést igényel, mind a tenyésztés során, mind az utódnevelés kérdésében.

Szeretnénk megosztani veletek egy sikertörténetet, amit egy Igazi Gazdi küldött be! A főszerepben:

"Kérlek olvasd el kedves Gazdi, aki örökbe akarsz fogadni!

 Két 14 év alatti gyerekkel élek a Balaton mellett egy kis városban. Kutyát szerettem volna a gyerekek mellé, de igazából magamnak, hogy újra 'kisgyerekem' legyen. Nem tudtam milyen fajtát szeretnék, csak kis termetűt akartam, lakásba. A környéken az összes menhelynek írtam, felhívtam telefonon, bemutatkoztam, elmondtam hogyan élek. Böngészgettem a honlapokat, keresgéltem. A közelben épp akkor nem találtam kis termetű kutyát, a főváros közeli menhelyek pedig már telefonon elutasítottak, mondván, hogy messze élek, így nekem a távolság miatt nem adnak kutyát. Teljesen véletlenül bukkantam a www.spanielmentes.hu oldalra. Ekkor már elkeseredett voltam, azt gondoltam: annyi, de annyi kidobott állat van és a végén vennem kell egy kutyát csak azért mert 100 km-nél messzebb élünk?! Rengeteg kutyus volt az oldalon, egyszerűen felhívtam azt a számot, amit a legtöbb megnézett kutyusnál láttam.

Nyugodtan elbeszélgettünk, bemutatkoztam, elmondtam hogyan élünk, miért szeretnék örökbe fogadni. Igen, kép alapján én is azonnal választottam volna, hiszen mindegyik cukker volt; de arra is kaptam választ, hogy miért nem ajánlják őt nekünk. Leegyeztettünk egy időpontot, úgy indultunk el; hogy nincs kinézett kutya, bemegyünk, és kölcsönös szerelem alapján választunk! 190 km-t utaztunk ezért az első alkalomért úgy, hogy először ideiglenes gazdihoz mentünk, ahol a cavalierek voltak. Minden oldalról kutyák ugráltak ránk, édesek voltak és nagyon-nagyon megható volt a szeretetéhségük! Fogalmam nem volt róla hogyan kell kinéznie egy egészséges cavaliernek. Vegyes állapotban voltak a kutyusok; elmondták, hogy legtöbbjük már idős és maradandóan beteg. Nem mentünk már a Farmra, mert a szerelem megesett, Korda volt az, aki belopta magát a gyerekeim szívébe.

Sovány kutyus volt, alig volt szőre. Emlékszem megkérdeztem, hogy helyre jön-e. Menta azt mondta, hogy igen; jó étel, gondoskodás és sok szeretet kell neki! Akkor és ott mi döntöttünk. Nem kértük hanem kaptuk a gondolkodási időt, de nem volt mit átgondolni. Két héttel a látogatásunk után vonattal hozták el Őt nekünk, azóta is a mindenünk!!! Hogy helyre jött-e? Igen! Áldozattal járt? Igen! Küzdöttünk? Igen! Kértünk tanácsot? Igen! Kaptunk tanácsot, segítséget? Igen! Ha újra örökbe fogadnánk ugyanígy tennénk? Igen!

Lemondanék róla? SOHA!!!"

Ha neked is van ilyen sikersztorid, oszd meg velünk! Várjuk szeretettel!

A nevem, Bátor és most 7 éves vagyok. Hogy mit követtem el, azt sajnos nem tudom, de előző gazdám kötélhez kötve tartott, hosszú-hosszú időn keresztül. Sokat éheztem és szomjaztam, fáztam vagy éppen majd megfőttem a napon. Aztán hozzám is eljött a Spánielmentés, és megmentettek.

Először azt hittem, újra kifognak kötni, és minden olyan lesz, mint régen. Képzeljétek, hogy meglepődtem, mikor nem így történt! Nem vertek sem kötélre sem láncra, a magam területén szabadon mozoghattam, és tehetem meg most is. Kaptam inni és enni rendesen, és nem kell fáznom vagy éppen megsülnöm. Gondoskodnak rólam.

Persze új barátokra is szert tettem. Az új név, amit megmentőimtől kaptam, bizony sokat segített abban, hogy hinni kezdjek magamban, és abban, hogy én is egy értékes kutya vagyok a Földön. Már van életcélom. Haza akarok menni. Egy olyan házba, egy olyan családhoz, akik szeretnek és megbecsülnek, hogy én is viszont szerethessek és megbecsüljek.

Nem panaszkodhatok, és bár jól érzem magamat a Farmon, még sem az igazi. Családra vágyom. Én, Bátor, aki bátran tűrte sorsát! Szeretnék, én is bátorságot önteni másokba! Ha úgy döntesz, hogy egy bátor, szerető és hűséges kutya hiányzik már csak az életedből, én itt vagyok! Hívd bátran a 30/99 83 947-es telefonszámot, és kérd Bátort!

Dorian megosztja velünk a titkot, hogy milyen is a…

Milyen a jó gazdi?

A jó kutya gazdi arról ismerszik meg elsősorban, hogy felelős gazdi is egyben. Azzal, hogy magához vesz egy kutyát, meghoz egy döntést, hogy felelősséggel tartozik azért az életért. Nem csak a kutyához mérten „rendeltetésszerűen” eteti és itatja, hanem foglalkozik is vele. Nem csak lét fenntartani kell, hanem éltetni is. Vagyis, beadatja neki a kötelező oltásokat, hogy ép és egészséges legyen. Ha beteg, orvoshoz viszi, és sosem hagyja szenvedni. Kullancs és bolhairtóval látja el, ezzel is elkerülve a bajt. És természetesen ivartalanít! Ivartalanít, hogy még véletlenül se következzen be a baj! A baj alatt természetesen nemcsak az értendő, hogy nem kívánt almok születnek, hanem egészségügyi problémák is megelőzhetők vele, mint például a gennyes méhgyulladás, emlőproblémák, vagy kanoknál a prosztatagondok. Amint megtette az óvintézkedéseket a fizikai épségéért, mindent megtesz a lelki épségéért is. Vagyis, rendszeresen játszik és foglalkozik vele. Mert a kutya nem díszmadár, igényli a mozgást, a sétát, a játékot, a figyelmet és a törődést. És nincs kifogás. Nincs, hogy jaj de fáradt vagyok, mert sokat dolgoztam, nincs kedvem, felhúztak ma, és a többi és a többi…

Azt gondolod, mindez magától értetődik? Hát nem! Mert sokan csak hiszik, hogy ők felelős emberek. Nagy hévben megveszik, beszerzik a kutyát, eleinte odavannak érte meg vissza. Ha kicsi, akkor azért imádják, mert cuki. Ha új, akkor azért, mert új. De amint megnő, amint elmúlik az újdonság varázsa, már nem foglalkoznak vele annyit, elég, ha kap, enni, inni és el van. A kutya nem egy játék baba, amit felrakhatunk a polcra, ha meguntuk. A kutya nem egy internetes játék, hogy elegendő belépni (vagyis etetni, itatni) és szinten tartani. Tehát a felelős gazdi ott mutatkozik meg igazán, amikor a kutya felnőtt, elmúlt az újdonság varázsa és ugyanúgy szereti és törődik vele minden területen.

De… senki ne próbálja ki élesben, hogy felelős gazda tud-e lenni. Ne játszunk életekkel. Ha kételkedik magában, akkor előtte a lehetőség, hogy önkéntes alapon ideiglenes befogadó legyen és akkor heteken belül kiderül, képes arra, amire hiszi.

Végül, természetesen a másik legfontosabb, szeretni kell a kutyust. Mert ezerszeresen meghálálja mindazt a szeretetet és törődést, amit adunk neki.