Szeretnénk megosztani veletek egy sikertörténetet, amit egy Igazi Gazdi küldött be! A főszerepben:

"Kérlek olvasd el kedves Gazdi, aki örökbe akarsz fogadni!

 Két 14 év alatti gyerekkel élek a Balaton mellett egy kis városban. Kutyát szerettem volna a gyerekek mellé, de igazából magamnak, hogy újra 'kisgyerekem' legyen. Nem tudtam milyen fajtát szeretnék, csak kis termetűt akartam, lakásba. A környéken az összes menhelynek írtam, felhívtam telefonon, bemutatkoztam, elmondtam hogyan élek. Böngészgettem a honlapokat, keresgéltem. A közelben épp akkor nem találtam kis termetű kutyát, a főváros közeli menhelyek pedig már telefonon elutasítottak, mondván, hogy messze élek, így nekem a távolság miatt nem adnak kutyát. Teljesen véletlenül bukkantam a www.spanielmentes.hu oldalra. Ekkor már elkeseredett voltam, azt gondoltam: annyi, de annyi kidobott állat van és a végén vennem kell egy kutyát csak azért mert 100 km-nél messzebb élünk?! Rengeteg kutyus volt az oldalon, egyszerűen felhívtam azt a számot, amit a legtöbb megnézett kutyusnál láttam.

Nyugodtan elbeszélgettünk, bemutatkoztam, elmondtam hogyan élünk, miért szeretnék örökbe fogadni. Igen, kép alapján én is azonnal választottam volna, hiszen mindegyik cukker volt; de arra is kaptam választ, hogy miért nem ajánlják őt nekünk. Leegyeztettünk egy időpontot, úgy indultunk el; hogy nincs kinézett kutya, bemegyünk, és kölcsönös szerelem alapján választunk! 190 km-t utaztunk ezért az első alkalomért úgy, hogy először ideiglenes gazdihoz mentünk, ahol a cavalierek voltak. Minden oldalról kutyák ugráltak ránk, édesek voltak és nagyon-nagyon megható volt a szeretetéhségük! Fogalmam nem volt róla hogyan kell kinéznie egy egészséges cavaliernek. Vegyes állapotban voltak a kutyusok; elmondták, hogy legtöbbjük már idős és maradandóan beteg. Nem mentünk már a Farmra, mert a szerelem megesett, Korda volt az, aki belopta magát a gyerekeim szívébe.

Sovány kutyus volt, alig volt szőre. Emlékszem megkérdeztem, hogy helyre jön-e. Menta azt mondta, hogy igen; jó étel, gondoskodás és sok szeretet kell neki! Akkor és ott mi döntöttünk. Nem kértük hanem kaptuk a gondolkodási időt, de nem volt mit átgondolni. Két héttel a látogatásunk után vonattal hozták el Őt nekünk, azóta is a mindenünk!!! Hogy helyre jött-e? Igen! Áldozattal járt? Igen! Küzdöttünk? Igen! Kértünk tanácsot? Igen! Kaptunk tanácsot, segítséget? Igen! Ha újra örökbe fogadnánk ugyanígy tennénk? Igen!

Lemondanék róla? SOHA!!!"

Ha neked is van ilyen sikersztorid, oszd meg velünk! Várjuk szeretettel!