Ma Billy avat be a részletekbe...

Féleértésből vagy tájékozatlanságból, de sokan nem tudják megkülönböztetni mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között, a kettő márpedig nem egy és ugyanaz. Annyi bizonyos, a szaporító az, aki tenyésztősdit játszik.

Ugye, mi az alapja a tenyészésnek? Kell egy szuka és egy kan, nélkülük ugyanis nehezen indulna be a gépezet. Oké, beszereztük őket. Ettől máris tenyésztők lennénk? Az igazi tenyésztőnek fel kell készülnie a fajtával kapcsolatban, az alap és a genetikai ismeretekkel, szóval mindent kell tudnia az adott kutyafajtáról. Itt kezdődik meg a felelősségtudat. Már ha igazi tenyésztővel van dolgunk, aki lelkiismeretesen utánanézett ezeknek a dolgoknak, jobban mondva megtanulta.

Fontos, hogy a tenyésztő ismerje a kutyák rokonságát, felmenőit, testvéreit azok betegségeit, hibáit, szokásait hogy tudja, mire számítson, mit örökíthetnek majd a kölykök. Hogy mindezt honnan tudja? Kérem szépen, megszűreti mind a kant, mind a szukát - ergo: aláveti Őket a szükséges egészségügyi vizsgálatoknak, szűréseknek.  Ezek fényében dönti el, létrehozza-e a párosítást, vagy sem. Mit jelent mindez? Nem elég venni egy szép szukát és egy szép kant, mert az édeskevés a sikeres tenyésztéshez, amely egészséges és normál viselkedésű utódokat eredményez.

Hiszen mi van akkor, ha a két állat, amelyeket pároztatni kívánunk nem passzol? Nem lesznek szép, egészséges kölykök vagy egy alomban csak egy-egy kiskutya lesz megfelelő. Tehát gyengébb minőségű, beteg, vagy betegséget hordozó kölykeink vannak. Őket adjuk tovább másoknak? Szúrjunk ki a kutyákkal? Hogy aztán más is ilyen kutyákkal kezdjen el "tenyészteni" és akkor mindenütt csak beteges, selejtes kutya lesz? Mert persze, renomé ritkán számít ilyenkor, az ilyesfajta tenyésztő csak fel kívánja venni a pénzt, aztán eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Hosszútávon ez egy borzasztóan veszélyes és káros folyamat mind az emberre, mind a kutyára nézve.

Most játsszunk el azzal a gondolattal, hogy szerencsénk van, szuper párt szereztünk be, ám törzskönyvet egyik kutyához sem kaptunk? Mi történik abban az esetben, ha a két kutya valamilyen úton-módon rokonságban áll egymással? Mert ugye, azt nem tudhatjuk, Ők nem tudják nekünk megmondani, kik voltak a felmenőik. Lehetnek unokatestvérek, vagy, ha nem is egy alomból, de valamelyik szülő által testvérek is. Hol van ezzel a baj? Ez maga a beltenyészet, amikor rokon-rokon párosításból születnek kiskutyák. Mivel mi, emberek sem fekszünk össze az unokatestvérünkkel, ez a kutyákra nézve sem túl szerencsés dolog, egészségi, immunrendszeri károsodással is járhat.

Az alap tenyésztési ismeretek a fajtával kapcsolatban meghatározzák, milyen kritériumok szerint kell tenyészteni, továbbá az adott fajtának milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy megfelelő minőségű legyen a tenyésztéshez. Miért? Most jön a lényeg: A tenyésztő feladata az, hogy NEMESÍTSE a fajtát, nem pedig az, hogy szaporítsa. Óriási a különbség a kettő között.

Egy fajta nemesítése során, arra törekszenek, hogy egészségileg és viselkedésileg tekintve egy, a fajtához megfelelő, minőségi, még jobb kutyákat kapjanak, hiszen ettől nemesedik a fajta. A törekvéstől, hogy még szebb, még jobb, még egészségesebb legyen, mindezt a normális kereteken belül.

Mindez nagy körültekintést, odafigyelést igényel, mind a tenyésztés során, mind az utódnevelés kérdésében.