Amiért elkezdődött

2011 szeptemberében tizennégy boldogságban eltöltött év után elindult a kutyamennyországba az én drága hosszúfülűm... borzasztó űrt hagyott maga után. Az ebtelenség homályában találtam rá a Spániel Fajtamentésre a neten. „Dana élni akar." - szólt az első blogbejegyzés. Pénz kellett. Gyorsan, mert beteg volt. Rekordidő alatt összegyűlt, aminek össze kellett gyűlnie, és indulhatott az első műtétjére... innentől kezdve követtem törékeny kis életének minden történését.

Az első találkozás

Követtem a honlapon, figyeltem a Facebookon, mindent tudni szerettem volna a Spánielmentésről, és arról, hogyan is segíthetnék. Egyszer csak eljött az első lehetőség, az első rendezvény a Lurdy Házban, melyre egymagamban elindultam, hogy megismerkedjek a csapat tagjaival és a kutyákkal. Ahogyan bandukoltam nagykabátban, havas csizmával a pláza aljában, egy apró arany manóra lettem figyelmes, aki pattogva, örömködve haladt a folyosón. Közelebb érve láttam, hogy Ő bizony Dana, a beteg kis spániel, Akinek a pénzt gyűjtöttük. Megszólítottam Juhász Enikőt, az ideiglenes gazdiját, és beszédbe elegyedtünk... Amikor leguggoltam Danához, azonnal a hátára feküdt és pocaksimiért koldult.

Sétálj velünk

Attól a naptól kezdve rendszeresen látogattam őt Enikőnél. Nagyokat sétáltunk a Duna parton, vittem neki finom falatokat, hogy mielőbb felgyógyuljon, és közben megismertem Tamarát is. Majd jött a második műtét... Szétizgultam magam, mire megkaptam a híreket, Dana jól van és másnap már pattogott a Bakáts téren, mint egy gumilabda.

6 hónap telt el így. Minden találkozás alkalmával azt vettem észre, hogy mikor Vele vagyok, állandóan mosolygok... De hát ez általában a kutyáknál így van, hiszen imádom őket (gondoltam akkor). Majd jött a harmadik műtét, az ivartalanítás... Az esti nagyséta után a gangon ülve Enikő rám nézett, és azt mondta meg kell írnia Dana gazdikereső hirdetését, hiszen meggyógyult, készen áll arra, hogy megkeresse magának az igazit, akivel leélheti az egész életét...

Hogy érted azt, hogy Dana gazdikereső?

Teljesen lefagytam... addig bele sem gondoltam abba, hogy lesz olyan, amikor Dana nem Enikőnél lakik majd, hanem valaki másnál. Lehet, hogy vidékre fogadják majd örökbe, és én soha többé nem láthatom. Kétségbe estem... azonnal leszerveztem egy találkozót Dana és a párom között, hogy adjak egy esélyt magunknak. Nos, a találkozó olyan jól sikerült, hogy megkértem Enikőt, eszébe se jusson megírni azt a hirdetést.

2012. május 31-én hozzánk költözött drága Dana, aki állandó mosolyt, boldogságot, szeretetet hozott az életünkbe... azóta is ragyog, pattog és mindenki kedvence.

Gazdis, vagyis a miénk!

Köszönjük Kristóf Adriennek a Láthatatlan Kötelék Alapítványtól, hogy megmentette Őt.
Aztán köszönjük a Spánielmentésnek, hogy befogadta - Judit, és az ő arany szíve.
És végül köszönjük Enikőnek és Tamarának, hogy ideiglenesen vigyáztak Rá!

A változás képekben: