Buborék több hónapnyi „luxus szanatóriumi” ellátás után gazdit keres.
Valahonnan innen indultunk anno… úgy február környékén… 
Kezdődött valahogy úgy, hogy Buborék babéziás volt… Majd komoly felső légúti fertőzése is lett. Sőt lett nekije pozitív szopornyiva tesztje is, a szopornyica szinte majd minden tünetével. Emellett a laborja mutatott mindent, csak szépet nem. Konkrétan alig volt rajta érték, ami normális lett volna. Kapott egy antibiotikumot, majd egy másikat, egy harmadikat, végül kombinálva a különféléket nagyon- nagyon sokat. Szteroidot, erősítőket, vitaminokat és ezeregy dolgot. Aztán elkezdett fájni mindene. Csillapíthatatlanul. Majd az agyvizében találtak bacikat, a gerincén meg érdekes dolgokat. Végül eltűnt a vére hetekre. A bónusz a lába volt, amely ripityára tört és össze is forrt úgy, ahogy most van, némileg 2 cm-rel rövidebben. Volt még némi kis szemszárazsága, brutális fülgyulladása és egyebek. Normális ember ilyenkor mondta volna azt, hogy fel kellene adni. De nem tudom miért, valahogy úgy éreztem, nem lehet. Megmagyarázhatatlan és teljesen ésszerűtlen, de valahol mélyen tudtam, hogy Buborék nem adja fel és kitart.
Még akkor sem adta fel, amikor már mindenki más igen. Meggyőzött engem is, orvosokat is, hogy igenis ő küzdeni akar. Küzdött a lehetetlennel. És sikerült! Na persze nem egyedül. Éppen ezért itt szeretnék köszönetet mondani Spancinak, hogy hitt bennünk és nagyon-nagyon sokszor erején felül támogatta ezt a kis „elkényeztetett csajszit”. Köszönöm az orvosainak a mérhetetlen kitartást, türelmet és a rengeteg segítséget. És természetesen köszönöm mindenkinek, aki akárcsak egy bíztató szóval erőt adott, vagy akár 1 forinttal is hozzájárult Buborék gyógyulásához és ezzel megadta neki az esélyt egy jobb életre. Buborék cserébe megmutatta, hogy néha a lehetetlent is le lehet küzdeni és sokunknak ez erőt adott.
És most jöjjön a jelen: 
Mint aztat írtam, Buborka gazdát keres... Olyan családot, ahol Ő lehet a család szeme fénye, ahol vigyáznak rá, szeretik és megadnak neki mindent. Legfőképpen labdát. Jó sokat t. Így aztán örökbefogadásának első és legfontosabb kritériuma, hogy a leendő gazdijelölt beszerezze a kezdő labdakészletet, melyben természetesen szerepel teniszlabda, kis labda, nagy labda, pöttyös labda és a többi… Második kritérium, a fotel, de legalábbis egy pihe-puha ágyikó. Harmadik, a legalább egy pár kéz, amely pocakot simogat. Buborék, mint majdnem minden spániel imád vadászni, a napon pihengetni és csak úgy a kertben szaglászni, így negyedik feltételként, legszívesebben kertes házba költözne. Sajnos az egyik lábikója rövidebb marad egész életére, és a gerince bár meggyógyult, de két csigolyája összeforrt eggyé, így a sok lépcsőzést kerülnie kell. Emiatt emeletes lakásba semmiképpen sem ajánljuk.
Végül a kerti tó már nem feltétel, de mivel megtanult úszni (merthogy Spanci megölt volna, ha több hónap után belefullasztom a vízbe) és szereti hűsíteni a sejhaját, így vízimádó gazdik előnyben. 
Mindezért cserébe Buborék leendő gazdija megkapja a világ egyik legkedvesebb (mini)spániel lánykáját. Egy barátságos, simulékony, alkalmazkodó társat. Aki szobatiszta, nem rombol, nem bántja a virágokat, tud sétálni, visszahívható, kutya és macska kompatibilis, játékos. Könnyen táplálható (ha-ha), szürke marhát terel és a macska szájából házhoz szállítja az egeret. Azaz már majdnem tökéletes. Pontosan ezért keressük neki a majdnem TÖKÉLETES ÁLOMGAZDIT!!!
Ha úgy érzed eléggé elszánt vagy és szeretnéd Buborékot örökbe fogadni, mert pont egy ilyen kedves társra vágysz, akkor hívj minket az alábbi telefonszámon:
30/998-3947 
