Ma van a szülinapom...

Ha visszatekintek, elmondhatom, hogy sosem akartam két kutyát. Egy kutyust szerettem volna. De ma szülinapom van. Ez a mese kicsit más, kicsit rendhagyó, mint eddig, mert ez a nap egy kicsit rólam szól. Rólunk. 

Kicsivel több mint 8 hónapja megérkezett hozzám egy kislegény, Aki bajban volt. Nagyon nagy bajban. És Spanci nem akarta cserbenhagyni. Tegnap pontosan 8 hónapja beköltözött hozzám rehabilitációra, mert nagyon komoly műtéten esett át, nem csak a járása, hanem az élete függött tőle.

Amin keresztülmentünk, arra nincsenek szavak, aki végigkövette, csak sejtheti, milyen köteléket ad egy kutya és egy ember között, ha egymásra vannak utalva minden percben, minden mozdulatban, mert a kutya szó szerint se mozogni, se pisilni nem tud segítség nélkül. Akik nem éltek át hasonlót, nem tudhatják, milyen egy mozgásképtelen kutya mellett lenni a nap 24 órájában, félóránként forgatni, kétóránként tornáztatni, naponta kétszer fürdetni, pelenkáztatni, levegőre vinni, megtenni mindent, és még annál is többet, hogy egyszer talpra álljon. Nektek, akik segítettetek, megigértem, hogy talpra állítom, ha addig élek is.

Neki pedig megigértem, ha talpra áll, velem maradhat

Hónapokon át küzdöttünk, és Stanley ma már szalad. Nem úgy szalad, ahogy társai, de ő így boldog. Talán boldogabb mint valaha. Mert ő nem kellett senkinek. Elhagyták. Megtalálták. Leadták. Örökbefogadták. Megint ellhagyták. Megtalálták. Hazavitték. De ők is leadták... Pedig a legjobb szívű lélek, akivel valaha is találkoztam. Innen Ő már soha többet nem fog sehova menni. Mert mi együtt vagyunk egy CSALÁD.

Stanley! Ma van a szülinapom, és a Tiéd is...

Mert két kutyás lettem... Mert mától örökre hozzánk tartozol!!!! 

Nézzétek meg ezt a csodálatos videót, és megértitek, hogyan találhatott egymásra ez a két szív: