Szavakba önteni nem lehet mindazt, amiért ezt a Kislányt mindannyian a szívünkbe zártuk - ez az a bizonyos kisugárzás, karma, aura. Miközben még Neki kellene tanulnia tőlünk, szégyenszemre mi lessük Őt - irigykedve és hitetlenkedve, próbáljuk megfejteni a titkát. 

A kutyák fiatalka örzője

Aki nyomon követi a munkánkat, tudja, hogy van nekünk egy CsodaLányunk. Nevezhetjük Suttogónak, Angyalkának, de szólíthatjuk simán a nevén: Dorina. Ő az, akit minden kutyánk feltétel nélkül szeret, hiszen tudják, hatalmas szíve és lelke van. Megtalálja a közös hangot még azokkal a Védenceinkkel is, Akiket mi "felnőttek" egyszerűen csak emberevőnek titulálunk. 

Neki még játék és szórakozás a kutyázás, mégis tudja, mit jelent az a szó, hogy FELELŐSSÉG, de azt is, hogy a Kedvenceink bizony munkát is jelentenek. Nem habozik egy percig se, ha sétáltatásról, labdázásról van szó, de ha fésülni kell vagy takarítani, akkor se menekül. 

Talán egyszer szebb lesz majd a világ – nem lesznek éhező, kidobott kutyák

Nem tudjuk, hogy magát a kislányt kell csodálnunk, vagy az előtt kell fejet hajtanunk, ahogyan a Szülők nevelik, egy azonban biztos: ha Dorina ilyen marad, amilyen most, akkor talán jobb lesz majd a világ. És ha minden szülő így nevelné a gyermekét, akkor elmondhatnánk: egyszer látni fogjuk a fényt az alagút végén.

Köszönjük Dorina, hogy a Védenceink mellett vagy, köszönjük a Szüleidnek, hogy ilyen szeretettel és felelősségteljesen mutatják Neked az utat a bölcs mondás irányába: „Egyszer s mindenkorra felelősséggel tartozol azért, amit megszelídítettél!”

Álljon itt néhány sor egyenesen a mi Dorinánk tollából

"Egyszer volt egy fekete-fehér szuka Spancink, de sajnálatos módon meghalt. Kb. egy hónap múlva gondoltuk, hogy a Spánielmentéstől örökbe fogadunk egy Spanit. Egy arany kant fogadtunk örökbe a mentéstől, Mickeyt, akit imádunk.

Azóta is kijárunk a Spánielfarmra, és minél többet járunk ki, annál többet tudunk segíteni. Azzal is segítünk, hogy a Farmról viszünk ki ideiglenesbe kutyát.

Elsőnek Belle-t vittük haza

De kb. egy hónap múlva gazdisodott, sokat sírtunk, de jó tudjuk, hogy helyre került.

Másodjára Hunort, egy fekete kant, Ő volt a kedvencem. Mikor itthon voltam, Vele játszottam és sétáltattam, de Mickeyt is vittem sétálni. Hunor is elment gazdihoz.

Harmadjára Töhötömöt hoztuk ki. Róla nem tudok sokat, mert nem sok időt töltött nálunk, hamar gazdihoz került. Nagyon nehéz ideiglenesezni, mert nagyon megszeretjük Őket és rossz, amikor gazdához mennek, de ezzel Juditnak is segítünk és a kutyáknak is.

A Farmra most is sokat járunk ki, mert nagyon jó ott lenni a sok kutyával, mindegyiket nagyon szeretem. Nagyon szeretek segíteni: vacsit, jutifalatot osztani, kutyát locsolni slaggal, sétáltatni, labdázni, kaksit szedni, ami elég vicces, mert egy csomó kutya van körülöttem.”