Ilyenkor karácsony tájékán gyakran számot vetünk önmagunkkal. Vajon mindent jól csináltunk, mindenben helyesen döntöttünk? Ezt természetesen nem tudhatjuk pontosan, hiszen nem tudjuk, hogy lett volna, ha másképpen cselekszünk, vagy döntünk. Egy azonban biztos. A lelkiismeretével mindenkinek saját magának kell elszámolnia. A Spánielmentés oszlopos tagjainak karácsonyi ajándéka az, hogy tiszta lelkiismerettel állhatnak a Jézuska színe elé, hiszen minden tőlük telhetőt megtettek – sőt, még erejükön felül is – azért, hogy minél több jobb sorsra érdemes kutya meneküljön meg a biztos halál elől.

Neked tiszta a lelkiismereted?

Nézd vissza Te is a hátunk mögött lévő évet, és értékeld. A lábadnál fekvő kutyus semmiben nem szenved hiányt? Nem akartad soha elajándékozni, leadni, lealtatni („megölni”), csak azért, mert rámordult a gyerekre, vagy éppen megkapta a kezedet? Ezek a kérdések számomra jelen pillanatban nagyon fontosak, ugyanis nem túl felemelő dolog karácsony előtt 1 nappal telefont kapni, hogy ugorjak, vagy különben megöli a saját kutyáját… Mert már másodszor harapta meg, és neki teljesen mindegy, hova, csak menjen a kutya onnan azonnal. Ezek, és az ehhez hasonló dolgok még a „legdörzsöltebb” lelket is megtépázzák, nem csoda, hogy az enyémet is. Ugyanis ez van ma Magyarországon. Az emberek felelőtlenül vesznek ajándékba élő, érző lényt, anélkül, hogy tudnák, vajon a megajándékozott örülne-e Neki. Az emberek felelőtlenül fogadnak magukhoz élő, érző lényt, majd amikor megszületik a gyerek, az állatnak mennie kell. Mindegy, hova, csak menjen. Az emberek felelőtlenül vesznek magukhoz kutyát, majd hagyják, hogy önsétáltató legyen, „mindig haza jön” felkiáltással. Ez így van, idáig mindig haza jött, de EGYSZER csak nem fog haza jönni, mert elüti egy autó, vagy széttépi egy másik kóbor kutya. Az emberek felelőtlenül fogadnak magukhoz élő, érző lényt, majd amikor az első nehézséggel szembesülnek (a kutya szőre hullik, megbetegszik, rámorog a gyerekre, szétszed valamit, hisztizik, ha egyedül hagyják a lakásban), gyorsan kidobják, visszaadják, leadják, és még sorolhatnám…

Ha Te a fentiek közül egyik hibába is beleestél, akkor az én szememben nem érdemelsz bocsánatot! Lehet, hogy kemény szavak ezek, de amikor az embernek nap  mint nap bele kell néznie az árva szemekbe, akkor hidd el, nem a megbocsátás jut az eszébe leghamarabb. Mint ahogy akkor sem, amikor a mindössze 4 hónapos kölyökkutya retteg az emberi lénytől. Mit véthetett vajon egy 4 hónapos csöppség? Nincs válasz, tudom…

Tiszta lelkiismerettel, de fájó szívvel visszaemlékezünk

Van az úgy, hogy az ember mindent megtesz, az idő azonban ellene dolgozik, egy-egy betegség, vagy a kor legyőzi minden erőfeszítését. Így volt ez 2013-ban is Bercikénk, Caramellünk, Bubukánk, Csíkosunk, Csöpikénk, Elődünk, Félixünk, Nyanyuskánk, Peppenkénk, Remény Rózsikánk, Bijounk, Körténk, Sámuel Bácsink, Terka Nénink és kicsi Vendelünk esetében is. Ők már fentről figyelnek bennünket, és bízunk abban, hogy boldogan szaladgálnak az örök vadászmezőkön.

Tiszta lelkiismerettel, jó szívvel, boldogan

Nem csak szomorú dolgok történtek ám velünk 2013-ban. Nagyon sokan találták meg általunk az igazi boldogságot, és az idei karácsonyt már családban, szeretetben töltik. Megtekintheted Őket is az alábbi linken:

http://gallery.site.hu/u/Cocker_Rocker/Gazdisok/2013-bangazdaratalaltak/

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy ezt az évet is nyugodt lelkiismerettel zárhatjuk majd le.

Valami azonban mégis más volt

Egyre többen álltatok mellénk, egyre többen álltatok be segíteni nekünk, és egyre többen ismertétek fel, hogy minden apró segítség hatalmas dolog nekünk. Lettek ideiglenes befogadóink, Akik nélkül nem tudnánk ennyi kutyát menteni, lettek fuvarosaink, Akik azonnal kocsiba ültek, ha kellett, és leszállították nekünk a bajban lévő ebet. Csodaszép fényképek készültek mentvényeinkről, Akik néhány szorgos kéz alatt megszépültek, szinte kicserélődtek, ahogy lenyírtátok Róluk a hatalmas ápolatlan szőrgubancokat. És ami a legfontosabb: a Ti segítségetekkel költözhettünk az igazi Spánielfarmra, hiszen a Ti anyagi támogatásotok nélkül nem tudtunk volna építkezni.

Egy szó, az év során sokszor elmarad

Ez a szó nem más, mint a „Köszönjük”. És azért marad el sokszor, mert örökkön örökké szélmalomharcot vívunk, és a terhek alatt bizony mi is összeroppanunk. De soha nem adjuk fel, mert azt nem tehetjük meg. Hiszen újra és újra várnak ránk azok a mentendő kutyák, Akik lehet, hogy e pillanatban is az utcákat róják, Akik éheznek valahol, Akiket bántalmaznak, Akiket minden évben legalább kétszer elletnek a „gazdáik”, mert jó pénzkereseti lehetőséget látnak abban, hogy a kölyköket eladják. És Akik lehet, hogy jelen pillanatban is egy gyepmesteri telep rácsai mögött várják a Karácsonyt. De tudjuk, hogy Ti bíztok bennünk, hisztek abban, amit csinálunk – ezért is megyünk tovább az úton.

Köszönjük, hogy vagytok nekünk! És muszáj tudnotok: Nélkületek mindez a csoda, melynek nap, mint nap részesei vagyunk, nem jöhetne létre. 

Köszönjük, hogy kitartotok mellettünk! Köszönjük, hogy ugrotok, összefogtok, segítetek, ha a szükség úgy hozza! Köszönjük, hogy elviselitek, tűritek azt, hogy néha napján nehéz a szívünk! És végül, de nem utolsó sorban: köszönjük, hogy velünk sírtok és velünk nevettek - ha a szükség úgy hozza!

 Áldott, Boldog, Szép karácsonyt kívánunk mindannyiotoknak ezzel a videóval!

 SpanciManci, Panettone, Zsuzsi