Kutya márpedig nem lesz! - hajtogattam a lányaimnak évekig. Közben persze eszembe jutott, hogy amikor én 12 éves voltam, mennyit könyörögtem anyámnak egy kutyáért, konkrétan spánielért. A Kutya című újságban bekereteztem az összes hirdetést, emlékszem, még 5.000 Ft-ért árulták a kölyköket (ez 30 éve volt...), még fel is hívtam egy-két tenyésztőt, jó volt belemártózni az illúzióba. Aztán 15 évre rá úgy hozta a sors, hogy lett egy német dogom, akit imádtam, és amikor meghalt, úgy gondoltam, más kutyafajta nem is érhet a nyomába.

Az érzés, hogy milyen kutyásnak lenni, belém égett

Bénikét a gondviselés angyala hozta közénk. Én hiszek a jelekben, abban, hogy üzennek nekünk odafentről az angyalok, a jó szellemek. A legdrágább kutya a környékünkön Foltika, egy csodás kis spániel lányka, aki miatt mindig lefutottunk az emeletről, ha megláttuk, hogy lent sétál. Olyan szempillái vannak, hogy csuda! Augusztus végén valamelyik üzlet parkolójában ültünk, amikor mellénk állt egy autó. Olyan sármos spániel fiúcska kukkolt minket belőle percekig, hogy konkrétan fellángolt a spániel-vonzalmam, a 12 éves kori... Rá két napra egészen véletlenül, netezés közben valahogy a Spánielmentés oldalára keveredtem, és elkezdtem céltalanul nézegetni a kutyákat. Megdöbbentem, mennyi szép kutyának nincs gazdája és Béni volt az, akibe fülig beleszerettem első pillantásra.

Bénike a lakásunk éke, a szívünk csücske lett

Másnap felhívtam SpanciMancit, kérdeztem hol van a kutya helyileg, és szombatra már meg is volt a programunk, irány Dunaharaszti! A lányok nem értették mi van, mi történt az anyjukkal, hisz eddig kutyaembargó volt, most meg??? Béni azóta nálunk van, a lakás éke, a szívünk csücske, végtelenül kedves lénye bűvkörében élünk. Kis mackó, aki jellegzetesen kacsázó-riszáló baktatásával mindig mosolyt csal az arcunkra, akit lehet gyomrozni, felvonszolni az ágyra, mert ahhoz kissé pocakos, hogy csak úgy magától fellibbenjen közénk... Egyetlen hátránya van csak: gyakran elkések a munkából, mert kihagyhatatlanok a reggeli ébredés utáni fergeteges gyomrozások, amit nagyon nehezen tudok csak abbahagyni.

Sok kérdésem van, de igazából nem is fontos tudni rá a választ...

Ma reggel habzsolva ivott, ha ezt teszi, gyakran visszajön, ami bemegy. A szőnyeg közepére hányt. Hoztam a felmosó cuccot, sikáltam a szőnyeget szó nélkül. Ott ült mellettem és nézte. Egyszer csak azt éreztem, hogy a ráteszi a mancsát a karomra. Ránéztem, mintha csak bocsánatot akart volna kérni. Bénike mély, mélységesen mély, már-már emberi... Sokat morfondírozunk azon, vajon mi lehetett a neve ? Vajon milyen lehetett kicsinek? Vannak-e kölykei valahol a világban? Vajon miért került az utcára? Kérdések, amiket homály fed, amikre sosem kapunk választ. Nem is fontos tudni mindezt. Van egy kutyánk, aki ad, tanít. Megmutatja, amit eddig nem láttunk, figyeltünk: milyen a rét szombat reggel a kora őszi napsütésben, amikor még a birkák kint legelnek. Milyen hajnali 4-kor az ég a csillagokkal: gyönyörű... Milyen idegen emberekkel kapcsolatba kerülni, mosolyogni, kedvesen elbeszélgetni - csak miatta. Bénit a gondviselés hozta közénk - hogy a gondját viseljük, ápoljuk, szeressük. Hogy a gondunkat viselje, feledtesse.