Ez a blog bejegyzés a tököli látogatásom első napjáról + a Tökölön töltött felelősségteljes, egyedül töltött napomról szól, amelyet Spanci Manci nélkül töltöttem a spanikkal.

Két eseményt foglalnék össze, melyek nagy hatással voltak rám

A Spániel fajtamentéssel egy ismerősöm lapján talált kutyus megosztása során kerültem kapcsolatba. Onnantól kezdve pörögtek az események, hiszen rendszeresen figyeltem Sztereó életének alakulását, mert nagyon megragadott szépsége és története. Közben a spániel naptár megrendelése során leveleztem Szigeti Zsuzsival, és kerültem az „Együtt a spánielekért” csoport facebook oldalára. Itt már folyamatosan követtem minden eseményt, értesültem arról, amikor Sztereó gazdira talált Rácz Barbara segítségével. Eljött az az idő, amikor a beszámolók olvasása során egyre nagyobb vágyat éreztem, hogy kilátogassak Tökölre, a spanikhoz.

Folyton azon jár az agyam, miként, mikor mehetnék a spanikhoz

Januárban meg is történt, a lányommal kimentünk Tökölre- Tamara vezetésével. Soha életünkben nem voltunk még ilyen közelségben ennyi kutyussal. Bár felkészített minket Judit és Tamara a heves fogadtatásra, de mégsem számítottunk ilyen őrületre. Igyekeztünk mindenkinek simit adni, na meg jutifalatot. Kisebb sikerrel elosztottuk úgy, hogy mindenkinek jusson, persze voltak repetázók. Szóval jól sikerült az első találkánk a kutyusokkal. Voltunk kétszer is sétálni és próbáltunk sokat segíteni Papamacinak, mivel vasárnap révén Judit a menhelyen dolgozott.

Utána már csak azon járt az eszem, hogy mikor tudnék ismét kimenni Tökölre. Hetente egyszer ki is jutottam és az egyik négylábúval szinte már az első alkalommal közelebbi kapcsolatba kerültem, ez még inkább ösztönzött arra, hogy kimenjek és megölelhessem.

Közeledett a Lurdy Házban lévő rendezvény időpontja, és egyik kint tartózkodásom ideje alatt megkérdeztem Juditot, hogy ki lesz a kutyikkal, amíg Ő Pesten lesz – a spanis rendezvényen. A válasz némiképp meglepett: senki és izgulni szokott végig, hogy mi várja majd otthon. Semmi gondolkodás nem volt, egyből felajánlottam, hogy én szívesen kint leszek velük egész nap. Azt hiszem Judit örült, és mondta, hogy ez számára megnyugtató lenne és felajánlotta Papamaci segítségét abban, hogy korán reggel kijussak Tökölre.

Onnantól kezdve már nem volt visszaút

Folyamatos kapcsolat Judittal és Papamacival, majd szombaton korán reggel már Sződligetről vonattal, Nyugatiban egy kávé, majd metró és végül Papamaci kocsijával robogtunk Tököl felé Enikő és Saffy társaságában, akik a kutyusok bepakolásánál segédkeztek. Útközben még ásványvíz vásárlása, mert Juditnál vízhiány lett, és azonnal telefonált, amíg a metrón ültem: SZÉNSAVMENTES VÍZ KELLENE!

Egyszer csak ott maradtam egyedül a spanikkal

Aztán megérkeztünk! Nagy fogadtatás, a bepakolás alatt nagy zűrzavar, és amikor el lettem látva minden féle jó tanáccsal, kályha tüzelési útmutatóval, akkor elindult a kocsi.

Egy darabig a négylábúak még hangoskodtak a kerítés mellett, aztán egy idő után körém gyűltek és onnantól kezdve minden lépésemet követték. Semmi aggodalom nem volt bennem. Amíg kint voltunk és takarítgattam, addig körülöttem szaladgáltak, ha volt egy kis affér, akkor ott voltam és elirányítottam mindenkit más felé.

Amikor már fáztunk, akkor bementünk, és pakoltam a tűzre, majd csináltam nekik finom ebédet. Csirke nyak és zöldségek megfőzve még otthon, Judit csodálatos rizsfőzőjével egy nagy adag rizst elkészítettem, húsos zöldséges konzerv kinyitva, ezek összekeverve… imádták.

Bár az etetés nem volt könnyű egyedül, mert amint letettem az első tálat, akkor mindenki azt akarta. Mikor letettem a másik tálat, akkor a többség odarohant, és a többinél ugyan így…. Judit ezt biztos rutinosabban csinálja, de nekem jobb lett volna, ha egyszerre rakunk le 4 tálat, mert akkor nem lett volna ez a rohanás és morgás, de szerencsére sikeresen végződött és minden tál teljesen ki volt nyalva, mindenki épségben megúszta, még egy szem rizs sem maradt a tálakban. Csak 1-2 kutyus hátáról és füléről szedegettem egy óra múlva is a rizsszemeket.

Csodálatos látványban volt részem

Utána még egy kis szaladgálás kint, majd melegedés bent és 3 órakor mindenki elterült a helyecskéjén és mély álomba szenderültek. Csodálatos látvány volt. Én a hálóban voltam, és a két szobát szemmel tartva csak csodáltam őket, milyen édesek. Meg sem merten moccanni nehogy felébredjenek. 4 órakor muszáj volt kimennem a konyhába, a tűzre rakni, mert így is az utolsó pillanatban érkeztem, majdnem kialudt és akkor „csiholhattam volna tüzet” - Spanci Manci szavaival élve. Viszont sikeresen felébredt mindenki!

Egy óra pihi után ismét beindultak az ebek. Megindult a jövés-menés az udvar és a lakás között. 5 – fél 6 körül már kezdtek izgatottá válni, talán már érezték Juditék közeledését. Hamarosan nagy boldogság a kutyusoknál, Judit Anyu megérkezésekor. Az utazó kutyusok kipakolása, na meg a sok ajándék kirámolása közben a hozott jutalomfalatokkal a bent tomboló ebeket próbáltam egy kis nyugalomra bírni, kisebb-nagyobb sikerrel. Egy kis búcsúzkodás a négylábúaktól és persze kedvenc fiúmtól, egy puszi a nózijára, majd fájó szívvel osontunk ki a sok aranyos követőink között, magunk mögött hagyva őket a következő találkozásig. Már nagyon várom!!!

Köszönöm, hogy Velük lehettem!

Köszönöm ezt a lehetőséget, nagy öröm volt számomra, hogy kedvenceimmel tölthettem egy egész napot, és még közelebb kerülhettem hozzájuk. IMÁDTAM VELÜK LENNI!!!

Bízom abban, hogy többen fogtok csatlakozni a legközelebbi Lurdys rendezvény ideje alatt a tököli tartózkodáshoz. Sokkal több lehetőség lenne, ha többen lennénk. Kellemesebb és eseményekben dúsabb napokat biztosíthatnánk közös erővel, mint amit egyedül tudtam nyújtani a „Tököli Rémeknek”. Gondolok itt a sok sétára (ami sajnos elmaradt), játékra és simi osztásra.

Ezen a számon lehet Juditnál jelentkezni 2012. március 10. szombatra: 30/998-3947

Vajda Mariann