Üres a lakás kutya nélkül...

Ott kezdem, hogy miért is szerettünk volna új kutyust... A családunknak volt egy spániel kutyusa, de sajnos emlő daganatban elhunyt. Nagyon szerettünk volna másik kutyát, mert üres volt a lakás nélküle. Keresgettünk a neten, elsősorban kölyökkutyát szerettünk volna, de aztán rájöttünk, hogy egy kölyökkutyával nem nagyon bírtunk volna. Így hát elkezdtünk nézegetni, és megláttuk Nilst, Akibe elsőre bele is szerettünk. Egyből érdeklődtünk is felőle telefonon, és kiderült, hogy személyesen is meg kell látogatnunk Őt. Pont a Lurdy Házban tartott bemutatkozó napot a Spánielmentés, így fogtuk magunkat, és el is mentünk.

Nem bántuk, hogy nagyon messziről kellett felutaznunk, hogy láthassuk Őt személyesen is...

Nagyon tetszett, élőben még aranyosabb volt, és egyáltalán nem bántuk, hogy olyan sokat kellett utazni miatta! Másnap anyukám telefonált a Spánielmentésnek, és megbeszélték, hogy szeretnénk a kutyust, jól átgondoltuk, stb. Kb. 1-2 hét múlva el is hozták Nilst, kitöltöttük a papírokat, és már hivatalosan is a miénk lett. Azóta teltek-múltak a napok és már teljesen összeszoktunk. Nagyon szereti Őt az egész család! Már meg tanult rendesen sétálni pórázon, mert eddig nagyon rángatott, de sok odafigyeléssel ezt is megoldottuk. Miközben ezt a néhány sort írtam, végig itt feküdt mellettem. Így éljük a boldog hétköznapokat.