Örökké hálás leszek a Spánielmentésnek, hogy rátaláltam Dodóra – Zsuzsi és Dodó története

2013. augusztus 15. - panettone

Nagyon szeretem a Spánieleket!

A spánielszerelem kicsi koromban kezdődött. Már kislányként rabul ejtettek a szomorú szemek és a lógó fülek. Majd 17 évesen tapasztalhattam meg a kutyás, gazdis életet. Rexikém 12 évig volt a társam, életem része. Elvesztése után sajnos sok év telt el kutyátlanul, de bárhol spánielbe botlottam, a szívem hevesebben kezdett verni.

A kapcsolatomat a Spánielmentéssel, a világhálónak köszönhetem. Mikor 2010-ben csatlakoztam a Facebookhoz, hamar megtaláltam Juditot és Marcsit, és innentől kezdve követtem a tevékenységüket. Kezdtem eljárni az Egyesület rendezvényeire, kicsit simogatni, szeretgetni a hosszú fülű négylábúakat. 2011 januárjában olvastam egy segítségkérést. Fuvarban kértek segítséget egy Frodó nevű spániel számára, akit orvoshoz, spekt vizsgálatra kellett vinni. Innen indult a kapcsolatom a spánielmentéssel.

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt...

Majd eljött a február, amikor megint elvállaltam egy fuvart - Felsőörsről kellett elhoznom két spanit Judithoz. Az egyik Maryke volt, a másik pedig Dodó, ailas Andy. Dodó azonmód elkezdett dolgozni rajta, hogy a gazdija legyek. A haza vezető úton végig mellettem ült és le nem vette rólam a szemeit. Erre mondják azt, hogy első látásra szerelem volt? De sajnos el kellett búcsúznunk, mert még nem készültem fel az örökbe fogadására, bár szívem szerint el se engedtem volna. Innentől fogva, ha lehetőségem volt, kijártam a mentett spánielek közé segédkezni, de főleg azért, hogy találkozzam Velük – Vele! Rendezvények alatt sokszor vigyáztam a bandára, sokszor pedig mentem a rendezvényre.

dodo1.jpg

Mi már örökbe fogadtuk egymást...

Eltelt két hónap, Judit közölte velem, ha Dodó kell, vigyem, de gyorsan, különben örökbe adja valaki másnak. Így aztán 2011 áprilisában örökbe fogadtuk egymást és a szerelem azóta is töretlen. Az Egyesületnek azóta is próbálok segíteni lehetőségeimhez mérten.

dodo2.jpg

Ez alatt a több mint két év alatt sok kis ártatlan lelket megismertem, megszerettem, fuvaroztam, hirdettem, sétáltattam és voltak sajnos olyanok is, akiket elsirattam. Néhányukat én vihettem gazdihoz, ez semmihez nem fogható, és megható érzés számomra. Hihetetlen boldogság látni, amikor felismerik ezek a kis árvák, hogy most bizony HAZA érkeztek. Kicsit nehezen hagyom ott őket és bizony könny szökik a szemembe, mikor búcsúzóul kapok egy nedves puszit az arcomra, de tudom,hogy ezentúl egy boldog és vidám élet vár rájuk az új családban. Bízom benne, hogy előbb-utóbb minden kis lélek hazaér és én pedig igyekszem továbbra is segíteni az Egyesület munkáját.

dodo3.jpg


És még valami: örökké hálás leszek azért, hogy rátaláltam Dodóra és megoszthatom vele az életemet.

 

Szeretnél Te is hasonló élményben részesülni? Szeretnél Te is értesülni mindennapjainkról?


Hívd a 06/30/998-3947 telefonszámot, vagy csatlakozz hozzánk az Facebook Együtt a Spánielekért csoportjába!

https://www.facebook.com/groups/224353604256320/

A gazdikereső Spánieleket itt találod: www.spanielmentes.hu

Vagy a facebookos közösségi oldalunkon: https://www.facebook.com/spanielmentes

A bejegyzés trackback címe:

https://cockerrocker.blog.hu/api/trackback/id/tr645459841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.