Fűszer és Kacsa - avagy hogyan estem szerelembe egy "fotó" alatt? - Erika

2012. május 07. - panettone

Imádatom a spánielek iránt már gyerekkoromban elkezdődött...

 

Volt két barátnőm, mindkettőnek volt egy-egy angol cocker spánielje. Dini a fekete fiú és Zserbó az arany lány... Elhatároztam, hogy egyszer nekem is lesz egy spanim. Erre még elég sokáig kellett várnom, mert idő közben megszületett a lányom is, aki már a 8. szülinapja előtt azzal nyaggatott folyton, hogy szeretne egy kutyát. Mivel a szüleimnek ekkor már volt két házőrzőjük, igen-igen gondolkodóba estem, majd arra jutottam, hogy alaposan utána járok, mi is a helyzet hazánkban a spánielek körül. Túrtam a netet, szakkönyveket és cikkeket olvastam a fajtáról, közben láttam több alkalommal egy spánielt a környékünkön sétálni. Korábban még nem láttam ilyen színűt, ezért célirányosan fekete-fehér kontúros spanikat nézegettem.

Eltelt így több mint 1 év, mire ráakadtam egy vidéki tenyésztőre, akinek volt ilyen színben eladó kiskutyája. Így a lányom a 9. szülinapjára és nekem a legnagyobb örömömre a családunk tagja lett Panna. Mikor elköltöztem szüleimtől Panna sajnos nem jöhetett velem, mert a páromnak akkor volt egy kutyája, Pepe, aki egyetlen kutyát sem tűrt meg maga mellett, még séta közben sem. Azóta Panna édesapámat tartja fitten. Az elmúlt évben rengeteg rossz "élmény" történt a családban, ennek kiheverésére kikapcsolódási lehetőséget kerestem magamnak!

Azonnal tudtam, hogy jó helyen vagyok

Pontosan megmondani már nem tudom, hogy ki osztotta meg a Facebookon, de megláttam a Spánielmentés felhívását: önkénteseket keresnek a Spániel karácsonyra. Szinte azonnal jelentkeztem Szigeti Zsuzsinál, aki nagyon kedves válaszlevelet írt nekem. Azonnal tudtam, hogy jó helyen vagyok...

Pár nappal a rendezvény előtt ért az a meglepetés, hogy el kéne szállásolni egy kutyit péntek éjszakára. Gondoltam, itt a nagy lehetőség... végre kutyázhatok ismét! Zsuzsi megnyugtatott, hogy csak olyan kutyát ad nekem, aki "cicabarát". Így is lett, megérkezett (péntek 22.00-kor) Zsálya. Kicsit megszeppent drágaság volt, megfürdettem, megetettem. Nagyon rendesen viselkedett, csak messziről nézte a macskáimat, másnap a rendezvényen is jó kislány volt. Nagyon megszerettem, majd szombat este nehéz szívvel átadtam a következő szállásadójának, Várszegi Eszternek (aki azóta már örökbe is fogadta Zsályát). Már hazafelé az autóban éreztem, hogy ez az, amit nekem találtak ki, mert nagyon jól éreztem magam. Nem voltak napi gondok, befizetetlen számlák, csak a kutyák.

DSC02455

Eszterrel tartottuk a kapcsolatot folyamatosan, Zsálya először Eperjesi Jankához költözött Gyöngyösre, majd onnan Tóth Krisztihez Nagyútra, ahová karácsony után Eszterrel és anyukájával, Sinka Évával el is mentünk, hogy meglátogassuk Őt. Éva ekkor találkozott először Guccival, akit néhány nap múlva örökbe is fogadott. Hihetetlen élmény volt ez számomra, találkoztam két olyan emberrel, Jankával és Krisztivel, akik elhivatottságukkal lehengereltek.

A reményt nem adtam fel!

Teltek a hetek, hónapok, tartottuk a kapcsolatot egymással, megalapítottuk a "Zsálya klubot", hiszen mindannyian voltunk pótmamái hosszabb vagy rövidebb ideig... Már csak 1 hét volt az idei év első rendezvényéig a Lurdy Házban. Ekkor Jankától megtudtam, hogy lesz egy újabb mentvénye... Egy fekete-fehér kontúros fiú spániel, aki pontosan olyan, mint az én Pannám... Fájt a szívem nagyon, de a válaszom az ideiglenes befogadásra szomorú elutasítás volt... Az igaz, hogy a reményt nem adtam fel!


Mikor Janka képet küldött Donaldról, azonnal szerelmes lettem, kértem, hogy tesztelje macskára, mert fontos lenne! A teszt eredménye legnagyobb meglepetésemre "közömbös macskára" lett. Azonnal tudtam, eljött az én időm... Jankával megbeszéltük, hogy felhozza a Lurdy-ba és ott átvehetem, én leszek az ideiglenes befogadója. Hazajöttünk... Félve léptem be a lakás ajtaján, kezemben a pórázzal, annak a végén a kutyával, mert nem tudtam, hogy a párom mit szól hozzá. Szóhoz sem jutott. Annyit mondott csak: Addig marad, míg nem lesz gazdája! Persze azonnal helyeseltem...

Teltek a hetek, túlestünk Donalddal az ivartalanítás aggodalmain és a varratszedésen is, a dr. bácsi azt mondta, minden rendben van vele és nagyon jó fej kutya. Napról napra változott a jelleme, szó szerint kinyílt nálunk, imádja a lányomat is az első perctől. Már nem az a megszeppent kutya volt, akit a Lurdy Házból hazahoztam. Az eltelt három és fél hét alatt a párom szintén nagyon megszerette Donaldot... És férfias büszkeséggel elárulta Neki: Azért tudd, hogy szeretlek!

Alig vártam, hogy másnap dolgozni menjek és azonnal felhívtam Juditot. Közöltem Vele, hogy Donald marad, ÖRÖKRE... Judit pedig csak ennyit mondott: Mikor elvitted ideiglenesbe, már akkor tudtam, hogy így lesz!

Ezúton szeretném megköszönni SpanciMancinak a bizalmat és a tanácsait, Szigeti Zsuzsinak a támogatást, Eperjesi Jankának Donaldot, ezt a csiszolatlan gyémántot, Tóth Krisztinek a tanácsait, a jó beszélgetéseket és a barátságát, Várszegi Eszternek, hogy Zsálya pótmamája lehettem és Sinka Évának, hogy láthattam hogyan esett szerelembe Guccival.
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cockerrocker.blog.hu/api/trackback/id/tr554494468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.