Dior naplója - Dior boldog!

2012. január 17. - panettone
... És egyszer csak ki kellett szállnom az autóból, pedig én olyan jót aludtam éppen, összegömbölyödve! Szóval kiszálltam, és bevittek egy házba, ahol volt egy vizsla, azt hiszem, vele már találkoztam korábban. Nagyon örült nekem mindenki, bár én nem igazán értettem, hogy mire ez a nagy felhajtás, hisz úgyis nemsoká indulok vissza. De nem így történt. Elment az autó, én pedig egy ideig csak néztem utánuk a kapuból. Mi történik itt?

Bementünk a házba, de én már nagyon fáradt voltam. Egy kis szaglászás után aludtam volna, de akkor valami nagyon finomat adtak nekem, le kellett ülnöm
ahhoz, hogy megkapjam. Erre elég hamar rájöttem, ezért amikor jött a következő finom falat, ültem is le. Azt is hamar megtanultam, hogy hol a helyem: egy pihe-puha párnán a kanapé és a könyvespolc között.
 

 

Korán lefeküdtünk aludni, már mindenki fáradt volt, én is hamar kidőltem

 
Egész jól aludtam éjszaka, csak egyszer ébredtem fel - ennek nyomát a gazdi hajnali 5-kor vette észre, mikor majdnem hanyatt vágódott a fürdőszobába menet. :) Napközben aztán tanultam megint néhány új dolgot, pl. valamiért nem szabad felágaskodni a konyhaasztalra - nem értem, pedig ott vannak a finom falatok! Emmával is ismerkedtünk egy kicsit. Ő eleinte szintén nem értette, hogy mit is keresek én itt, de aztán a séta során, a mezőn mind a ketten felszabadultunk!
 

Nagyokat rohangáltunk, volt, hogy ő üldözött engem, de olyan is, hogy én üldöztem őt. A mező nagyon érdekes volt egyébként, majd minden fűcsomót le lehetett pisilni! És az a sok szaglásznivaló! Más kutyák most nem voltak kint, de biztosan találkozunk később velük. Sétából hazafelé az autóban nagyon ügyesen utaztam, meg is dicsértek érte, mert szépen ültem.

Utána kint voltunk még kicsit az udvaron. Nándi gazdi és Emma játszottak egy műcsonttal, el akarták venni egymástól. Kíváncsi voltam, mit csinálnak,
oda is mentem hozzájuk. Nándi próbálta nekem odaadni a csontot, de mikor elkaptam volna, mindig elvette, végül csak sikerült megszereznem! Ekkor Emma is ráharapott, és csak húztuk-húztuk... amíg Emma el nem vette tőlem. Azután már nem igazán érdekelt a dolog, inkább mentem szaglászni – Emma mutatott az udvarban egy tuti kis dió-lelőhelyet. :)
 

Kedves Judit!
Köszönöm, hogy eddig gondoskodtál rólam, de biztos lehetsz benne, hogy jó helyre kerültem, és Nándi és Kata nagyon fognak rám vigyázni!
 

Üdvözlettel: Dior, alias Bóni

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cockerrocker.blog.hu/api/trackback/id/tr823571284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.