Baba napló, B - alom

2012. január 01. - panettone

A BABA-BLOG FOLYAMATOSAN FRISSÜL - KÉRJÜK, AKI MÉG EGYSZER SEM OLVASTA A BABABLOGOT, ALULRÓL KEZDJE AZ OLVASÁST, MERT A TETEJÉRE MINDIG A FRISS, ÚJ BEJEGYZÉSEK KERÜLNEK!

 

 2012 január 12 csütörtök

(Hetedik bejegyzés, ismét gyertyát gyújtottunk ezúttal Benikének)

Egy hetet kell most összefoglalnom, amikor utoljára írtam még két babáért aggódtunk. Péntek reggel Tamás az egyesület doktora jó hírekkel hívott minket Benike jó étvággyal eszik és szűnni látszik a hasmenése, ha így folytatja akkor szombat délelőtt útilaput köt a talpára és irány haza: megerősödni!
Estére megfordult velünk a világ, amikor egy telefonhívással szerte foszlott minden reményünk:

Benike itt hagyott  minket, este hét óra után ugyanúgy mint Babszi összeomlott és mintegy félóra küzdelem után Tamás kezében meghalt. Újra gyertyát gyújtottunk, hát…
Azóta Benci egy csepp, picinyke urnában hazatért. Ilyenkor az ember nem gyászol!
A tehetetlenség, a fájdalom és az elkeseredettség addig hömpölyög a lelkében, míg szétválaszthatatlanná válik és gyilkos dühvé, és bosszúvággyá válik benne! Míg elsimul és mintha a végtelen óceánon, a reménytelenség tutaján ülve, beletörődne a sorsába…minden, tiltakozása ellenére elfogadja a meg másíthatatlan valóságot: újjászülettem, helyettük!

Tudni akarom miért történtek így a dolgok! Miért halt meg egymás után ez a hét pici angyal!


Maradt tehát egy!

 

Gyors egymás utánban teltek vele a napok, gyorsan át kereszteltük! Történt ugyanis hogy a szilveszteri mulatságokban kannak hitt babócáról kiderült, hogy kicsilány! Így lett Bubunk a keresztségeben Jucus és méltó is névrokonához: hiperaktív, akaratos túlfejlett igazságérzete szerint csak is neki és neki lehet igaza és szerencsére pont olyan szívós is! Természetesen semmi nem történhet nélküle, neki mindig mindenről tudnia kell és mindig mindent kommentál is!

 

 

Elérte a 2018 grammot és hivatalosan is túlélőnek nyilvánítottuk így a nemesebbik felét meg is szúrta Tamás Doki bácsi vagyis elkezdte az oltási programját!    

 

Így telnek a napjaink

 

 

Január 05.csütörtök (Hatodik bejegyzés,Drukkoljatok Beninek!)

Beni hírek: teljes a bizonytalanság! hol jobban van, hol rosszabbul.

 

 

Hálótársa lett egy nagy, dundus cica és egy infra lámpa. Napközben pörög, ugat mondja a magáét majd egyik pillanatról a másikra leesik a lábáról ami délelőtt egy görcsos kimerevedésben nyilvánult meg délután pedig levert és szokatlanul csendes lett.

A hasmenése nem múlik, szerencsére nem hányt de aggasztó hogy felváltva víz és nyálkás zselé állagú hasmenéssel kűzd.

 

Kéretik nagyon erősen és szakszerűen drukkolni a fiatalúrnak, nagyon hiányzik már! Nekem és Bubunak egyaránt.

 

 

Bubu köszöni szépen egyre otthonosabban érzi magát nálam egyre több időt tölt el a nagyok társaságában. Boldog lennék, ha Boscotól tanulna némi higgadt eleganciát:

 

 Pittytől ne tanuljon semmit, elég ha lefárasztják egymást, amiben lássuk be jól együtt működnek:

 

 

 

 Persze mire elfárad a lakás minden zegét zugát felderíti a csilláron kívül mindenhol járt...azt talán holnap

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ötödik bejegyzés Spancitó aki a távolból aggódott értünk

Egy kis szösszenet a babázáshoz

És milyen az, mikor kedvenc társalkodónőd "babázik"? Iszonyat, borzasztó, utálod a telefonod, azt sem tudod, kikapcsold, vagy inkább lesd folyamatosan.


A babák ideiglenesével naponta többször beszélünk, őt hívom, ha mérges vagyok, csörgetem, ha valami mókás történik, vagy ha csak egyszerűen beszélgetni szeretnék. És ő is ugyanezt teszi. Mióta babái vannak, remeg a kezem, ha látom a nevét a kijelzőn.
Persze, mikor megérkeztek, alig vártam, hogy hívjon már, meséljen, milyenek, mekkorák, vagy csak halljam a háttérben a "babazajt".


De nem sokáig élvezhettem


A harmadik hívás már arról szólt, Babett 
nem eszik, hívjam a dokit. A negyediknél már hallottam az összetéveszthetetlen "valami nagyon fáj" nyöszörgést. Az ötödik sokkoló volt. A hatodik ugyan megint jó, ahogy a hetedik is. De jött a nyolcadik: Beni nem eszik, hívd az orvost.

Utálom a telefonom, utálom, ha csörög. Annál jobban csak azt utálom, ha eltelik egy óra és nem csörgött, mert akkor most tuti baj van és nem tud hívni. És most utálja az orvosunk is, mert fél óránként valamelyikünk megcsörgeti. Pedig megígérte, azonnal hív, ha baj lenne (és tudjuk, hogy megtenné), de nem bírjuk ki, hogy ne kérdezzünk rá: de ugye
minden rendben?
 

Ha nem hallom a háttérben "sivítani", már kerülget a hányinger, pedig többnyire kiderül, jóllakottan szunyókál.

Nem jó babázni

Még innen távolból sem. Hát akkor még ott lenni Velük, lesni minden apró rezdülésüket, nem aludni nyugodtan, ha csendben vannak, de tépni a hajat, ha mondják a magukét. És nem tudni, mi lesz a vége, mindeközben imádni Őket és élvezni minden pillanatot.


Köszönöm Marcsi, hogy ezt felvállaltad, hogy szívedet, lelkedet
összetörve, fogat összeszorítva küzdesz. Hidd el, nem sokan mernénk
ezt bevállalni.

Spanci Manci

 

Január 04, szerda (Negyedik bejegyzés, drukkoljatok beniért)

Úgy látszik minden napra jut izgulni való! Tegnap reggel a fiúk hajnalban már éhesen és jókedvűen ébredtek, mire a spanisok a géphez ültek fiúk már túl voltak két reggelin és békésen szunyókáltak.

 

 

Aztán ebédkor Beni elvonult és úgy döntött sztrájkolni fog. Na ezt nem! Mérlegre tettem és fogyott úgyhogy Tamás doktor bácsi SOS jött és vitte is magával. Így a fiatal úr másodiik napja tombol a rendelőben, kicsit ciki de úgy gondolom jelen helyzetben ez a legjobb ami történhetett vele.

Így maradt Bubu aki ennek örömére túl nőtt önmagán! Amint mozgást lát azonnal el kezd magyarázni, hogy : hahó itt vagyok! Törődésre vágyom, és enni kérek és mindegy is csak NYISD KI A KARATÉNT!

 

 

És ami ezután jön! Bubu képes úgy rohangálni a nagyok után, hogy futás közben   ha megcsúszik és felborul azt se tudja honnan indult...miért...és hova akart eljutni! De nem adja fel a másodperc tört része alatt újra tervez és neki ront a hozzá legközelebb állóhoz!

 

 

 

Mivel ma esedékes volt a féreghajtás, mindenki össznépileg megkapta a ráeső adag féreghajtót majd kicsivel később egy kiadós ebédet.

 

 

Nagyon várjuk visza Bencust! Hiszen a két kölyök talán képes lesz majd egymást lefárasztani ahelytt hogy Bubu engem tartana udvari bolondnak akinek kötelező a Őbubuságának a popsiját fényezni és szórakoztatni Őt.

 

Psssszt! Ez egy nagyon ritka és fontos pillanat, most növekszik a kisded :-) mikor felébred rögtön kibújik belőle a RÉM!

 

 

 

 

 

 

 

 

 Január 02. hétfő (Harmadik bejegyzés. Az első gyertya Babettért)

Szomorú hírrel kezdem, reggelre itt hagyott minket Pápa! Elment Tököl talán legidősebb kis vendége. Itt hagyott minket szívünkben a fájdalommal, az értetlenséggel és mérhetetlen dühvel!



 

A nap csendesen indult, kicsit szomorkodtam, de bíztam benne: nálunk rendben lesz minden. BenciJenci és BubusMumu nyöszörgésére keltem, követelték a reggelit KicsSzívem PiciLány nem igazán, ahogy a fiúk randalírozni kezdtek mindig elvonult. Sajnos nem sikerült megetetni, így reggel
korán hívtuk doki bácsit aki a délelőtti rendelés végére ígérte is magát.  Nagyon vártuk. . . közben gyakran itattam, és ígértem neki zöldfüves udvart tavaszra, és elszaladtam finomságokért a sarki
kisközértbe hátha délután már próbálkozhatunk valami falatkákkal!


Hazug ígéretek voltak!

 

 

 

 


Babett három negyed tizenegy körül kezdett picit nyöszörögni, mivel nem érezte jól magát a fiúk között, így Pittyel feküdt a nagykosárban, felvettem itattam, picit pihent és mire újra itatni akartam már nem nyelt, és mire a telefonba belesírtam, hogy az előbb még ivott, addigra már nem is vert a csepp icipici szíve, addigra már nem vett levegőt, addigra már nem fájt neki semmi, vagyis nem tudom...
Nekem viszont ott megállt az idő egy pillanatra, még törölközőbe csavarva szorítottam, és próbáltam felfogni, még próbáltam dörzsölgetni, még próbáltam volna csak tíz percet kiimádkozni...de nem
segített volna!
 


 

 

 

 

Akinek tudni kellett róla, annak szóltam és egyszerre négyen sírtunk négy helyen, és egyszerre négyen vígasztaltuk egymást...aztán került egy dobozka...és meggyúlt egy mécses és elátkoztam még magát a Teremtőt is. Szó volt róla nem egyszer, hogy a babák nem voltak hat hetesek, amikor lefoglalták őket. A fiúkat a doki ma mondta hat hetesnek, akkor a KicsiLányt úgy három-három és fél hetesen adhatták el....talán azért, mert karácsonyra már  oda kerülhetett volna a fa alá
valahol . . . 

Bár megpróbáltam, nem tudok elköszönni tőle... talán majd egyszer

Itt maradt hát kettő, égedelem rossz fiú, akikre vár szerdán egy féreghajtás, és most egy finom vacsora. Szerencsére nekik jó az étvágyuk, versenyeznek a tálka mellett.



 

 

 

 

 

 

 

 

Benike kicsit még bealvósban nyomja, de Bubus a kutyapelusba csavarja magát, ha nagyon belejön a játékba, és ha rászólok, mintha ott se lenne, rágcsálja a szájához legközelebbi játékot. Talán, ahogy telik az idő , ez már nem sovány vigasz lesz, hanem igazi öröm, most még fura érzéseket vált ki belőlem. Szerdáig hasmenés mentesnek kell lenniük, és akkor kihajtjuk ami parazita maradhatott a
bélésükben, és utána aggódhattok majd azon, kit mennyire viselnek meg az oltások. Én már előre tudom milyen lesz, ugyanis jó cavi szokás, hogy az asztalon feszítenek és jajj de jó kiskutyák, aztán ha földet ér a kis lábuk, visítanak mint a szopós malac, és jajj de nagyon tudnak panaszkodni...szóval el kell majd itt egy kutya-pszichologus aznap.

 

Január 01. Vasárnap (Második bejegyzés)

Folyamatosan frissülő posztot tervezek, hiszen sokan szerettek volna kapni a kamionról lefoglalt babákból. Így működik az ideiglenesezés, ha babócáid vannak.

 

2011 december utolsó napján megérkezett a félve várt szállítmány. Titkon a háttérben Márti már készítette a kis pakkjukat, Spanci már megrendelte a tápjukat, elkészült a sebtiben felállított karantén és a családom is leparkoltatott nálam egy kisebb kórháznak elég fertőtlenítőszert.

Zsuzsi már napok óta félte és várta a percet, hogy az adományaitokból összemazsolázott pokrócokra betehesse a boxba a cseppségeket.

 

Már előtte nap megtudtuk a Picúrkák négyen maradtak, néhányuk gazdihoz költözött sajnos egy arany angol babóca és egy cavika sok más kölyökkel együtt elpusztult, boncolási eredményük folyamatban van.

Reggelre négy cavira készültünk, de a gondozók délelőtt már érezték egyikük nem élné túl az utat hozzánk...sajnos igazuk lett a Nevenincs Kis Ismeretlen angyalka nem kísérhette el a többieket.

R.I.P.

N.K.I. és a többi kis Átutazó! Kinek-kinek: 4-5-6 hét jutott ebből a mocsok fertőből, aminek mi a legcivilizáltabbjai vagyunk.

 

És ahogyan a Fajtamentők buliznak....2011 December 31 Megérkezett a B-alom

Igazi kis hölgy egy blenheim szukácska

Babett Kabbala by Wuscher Márti

Indulási súlya: 1268 gramm

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Első nap még vidám, érdeklődő babácska hajnalra produkált egy fura görcs rohamot az eszméletét nem veszítette el, de egy percre a hátsó lábait a földhöz szegezte valami, ami annyira megijesztette, hogy próbált volna rohanni aminek következtében a fejét mindenbe beleverte és visított, visított hogy, zengett a ház tőle.

Mivel etetni nem sikerült őket így telefonos segítségkérés és megnyugtatás után mézes víz és calopet ment bele ami megy ma is 2-3 óránként. Felvetődik a kérdés ez meddig adható illetve ilyen helyzetben meddig normális. Kicsi lány az infra lámpa alatt jókat szunyókál, ha kézbe veszem néz a boci szemeivel és felváltva sóhajt és nyújtózkodik. Per pillanat érte aggódom  (még, de nem tervezem sokáig ezt tenni, mert mindennek rendben kell lenni, itt van Pitty az élő példa)

Jajj Istenem hova kerültem tekintetű blenheim kisfiú

Benni Kabbala by Szigeti Zsuzsi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ő az, akit a legjobban megviselt az utazás és a változás. Megszeppenve várta mi történik vele, mindent kihányt még a gyógyszert is. Jelenleg várakozó állásponton van, vár és ha látja hogy a kis trikolor csinál valamit akkor, ha épp ébren van utána csinálja. Így sikerült ma önállóan enni pár falatot.

 

És a Pokol fajzat, aki a mérce a többiekhez...

Bubus Kabbala by Spanci Manci

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán, talán ő tényleg van 8 hetes, ami reményt ad arra hogy néhány nap, hét elteltével a blenik is ilyen érdklődőek, virgoncok lesznek. Neki is kell némi segítség ahhoz, hogy elkezdjen falatozni, de a játékokat megtalálja magától, sőt a többieket is hívná játszani.

Így telt az első napunk, délután felmértük a helyzetet. Méricskéltünk, fürdettünk, chipet ellenőriztünk amiben PapaMaci, Zsuzsi, Cimó és Julcsi volt a segítségemre, akik innen indították a szilveszteri túrájukat.

Aztán éjszaka Babett visítása és aggódás és telefonos segítség és megnyugatás kérés után hajnal háromkor újra etetés. 5:55-kor újra és ez így a nap folyamán. Minden etetés előtt reménykedem Babett kedvet kap és enni kezd, de erre még várni kell egy picit. Aztán árgus szemekkel figyelem kinek, milyen végtermék távozik és ennek megfelelően jöhetnek a csoda és patika szerek.

Bizonytalanság, reménykedés, düh, elkeseredettség, öröm és aggódás váltakozik az emberben...

 

2012 január 01 képekben (Első bejegyzés, megérkeztek)

Bubus jól érzi magát mint valószínűleg rangidős, felfedezte a karantén minden négyzetcentiméterét és ha tehetné ezt tenné a lakással is. Benni figyelgeti, ha ébren van akkor ő is járkál, de hamar vissza alszik. Babett változatlanul gyenge, kicsit el esett. Csak calopet pasztát tudok belenyomni és vizet, kiderült neki volt a csúnya hasmenése, így erre vízben feloldott gyógyszert és a többiekkel együtt probiotikumokat kapnak.

Kaptunk kölcsön egy infra lámpát , nagyon jól esik nekik a plusz meleg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Babett

 

Benni

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...és Bubus a Mumus

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Így várják most az éjféli misét

 

Holnap kicsit meredekebb napjuk lesz, találkozni fognak Tamás Doki bácsival és értekezünk a hogyan továbbról. Szép álmokat mindenkinek! 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cockerrocker.blog.hu/api/trackback/id/tr723511806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.