Bemutatkoznak mi Angyalaink: Rita és Tamara

2011. december 05. - panettone

 

Elmondhatjuk magunkról, nemcsak a kutyáinknak, nekünk is vannak Angyalkáink. Angyalkáink, akik erőt adnak ahhoz, hogy csináljuk, csináljuk, és soha NE adjuk fel. Angyalkáink, akik megkönnyítik mindennapjainkat, akik egy kis mosolyt visznek az életünkbe akkor is, ha bokor alján vérző, beteg, altatásra váró, vagy éppen kidobott kutya sorsáról kell azonnal döntenünk, és legszívesebben sírnánk már a gondolattól is. Angyalaink most leírják Nektek, hogyan telik egy átlagos napjuk Tökölön:

Általában 8:40-kor indulunk Tökölre, busszal a csepeli Szent Imre tértől. Pontosan 1 óra az út, tehát 9:40-re érünk Tököl Alkotmány térre. Innen még egy fél óra séta vezet a szántóföldön át az Elek-Ágh Állatmenhely felé.

Érkezéskor kb. 40 kutya ugrál az ember nyakába, ki-ki az ember alkarját, kézfejét, térdkalácsát rágcsálva, persze nem házőrzés céjából, csak az öröm mámorától.
Körülbelül 10 perc kell ahhoz, hogy megnyugodjanak.

Mi általában az udvar rendberakásával szoktuk kezdeni az ottlétet, ami a legtöbb esetben a kutyakaki és a szétrágott szivacsdarabok összegereblyézését jelenti.

Ezután Spanci elmondja, hogy aznapra mik azok a sürgős tennivalók, amiben segítségre van szüksége. Ilyen például a spánielek kozmetikázása, nyírása, mancs rendberakás, fültisztítás, csepegtetés, szemmosás, esetleg valami extra kajaosztás - legutóbb joghurt volt, de azzal szerencsére kiszolgálták magukat a spanik.
 


Miután a legfontosabb dolgokkal végeztünk, akkor jöhet a fésülgetés, simogatás, sétáltatás és persze mindennemű kényeztetés, ill. azok a dolgok amiket mi látunk szükségesnek megcsinálni.
 
Késő délután-estefelé fájó szívvel, üres kézzel (kutya nélkül) szomorúan távozunk, miközben megbeszéljük hányat kell még aludni, hogy újra jöhessünk.

Tököl és Budapest között általában minden óra 40-kor jár a busz, így egészkor kell elindulni, hogy biztosan odaérjünk, ami nem mindig sikerül a kedvenceinktől való hosszúra nyúlt búcsúzkodás miatt.

Ki korán kel, spanikat lel


Mivel mostanság hamar sötétedik, aki busszal szeretne kijárni a spanikhoz, annak érdemes korán kimennie és sötétedés előtt indulnia visszafelé, mert elég félelmetes tud lenni a sötét, ködös szántóföld, hiába van csak délután 5 óra.

A buszjegy ára: - teljes árú, pesti bérlet nélkül 920Ft
- Teljes árú, bérlettel 730Ft
- Diák, bérlet nélkül 460Ft
- Diák, bérlettel 370Ft

Az árak oda-vissza jegyre értendők.

És végül, hogy miért érdemes kimenni, avagy, hogy mi miért járunk ki
 

Nos természetesen azok az "ártatlan", vagy annak tűnő szempárok csábítanak minket elsősorban. Az öröm a tekintetükben, amikor megérkezünk és a szomorúság, amikor elmegyünk. 




De ami még fontos számunkra: ez az egyetlen hely, ahol igazán ki tudunk kapcsolódni, ahol nem a saját problémáinkon gondolkodunk, hanem csak őket tartjuk szem előtt és semmi más nem számít. Sem a jövőheti vizsga, sem a sárga csekk, sem a tanár vagy a főnök piszkálódása.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azért járunk ki, hogy Spancinak segítsünk jobbá tenni a kutyák helyzetét és, hogy szebbé tegyük a napjukat, úgy, hogy közben észre sem vesszük, hogy ez ránk is milyen jó hatással van.

Az ember rehabilitálhatja a saját lelkét és közben nem kell sok pénzt kiadnia vagy nem pazarolja az idejét valami értelmetlen dologra, SŐT, hasznosan töltheti el!!!



Amikor az ember fáradtan battyog otthona felé, felméri a történteket és büszkén elmondhatja magáról: IGEN, aznap tettem valamit a világért, hogy az jobb legyen! 
 


Szóval ezek azok a dolgok azok, amiért mi kijárunk Tökölre hóban-fagyban, szárazságban-nyárban, és szívből reméljük, hogy ezzel a kis beszámolóval sikerül másnak is meghoznunk a kedvét egy kis spánieles kalandhoz.

Rita és Tamara

 

Köszönet a világ két legszerényebb Angyalának, akik dacolva az idővel...a távolsággal...a hétköznapok egyhangúságát minden héten csütörtökön megtörik Tökölön. Nem csoda, hogy a kis mentvényeink számolják a napokat mikor elbúcsúznak Tőlük. Ők Rita és Tamara akik nélkül a képtárunk egy káosz lenne, akik nélkül a kutyáinkról nem születne jó fotó. És ők azok akik a többiekkel együtt a rendezvényeken is jönnek, és mesélnek a látogatóknak, illetve fogják az ebek pórázát.

Köszönjük a beszámolót és mindent amit eddig tettetek a kis gazdikeresőinkért.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cockerrocker.blog.hu/api/trackback/id/tr213439764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.