Egy szaporítótelep - ahogy én látom

2011. július 15. - panettone

 Őszintén bevallom, én még soha nem jártam "szaporítótelepen", ezért halvány gőzöm sem volt arról, hogy mit takar e furcsa kifejezés. Aztán hallottam a hírt, hogy Hajdú-Bihar megyében egy család segítséget kért egy kutya elhozatalában, mondván "nem tudja tovább tartani". Útnak indultam hát, és nem titkolom, a célom az volt, hogy ha rossz körülményeket találok, akkor Akit csak tudok, viszek. Hát, mit is mondjak? Olyan körülményeket találtam...

 

 A spániel, akit oda akartak nekem adni, szemmel láthatóan fél szemére vak volt. De hab volt a tortán, hogy a szőre egy csomóban állt, sár, ürülék, ételmaradék ragacsa volt az egész kutya. 

 

Utána mutattak egy másik spanit, akit szívesen odaadnak, de tudnom kell róla, hogy szoptatós. Micsoda??? Egy szoptatós kutyát akarnak odaadni? És mi lesz a kicsinyével? "Majd az asszony felneveli" - hangzott a válasz. Nos, hamarosan kiderült, hogy nem egy szoptatós mamakutyus van, hanem kapásból kettő. És nem egy újszülött baba van, hanem kapásból négy. Annyi különbséggel, hogy az egyik picike rokonpárosításból (!!!) származik. Ezért van csak egy abból az alomból.... ugye értitek, miért nem akartam
tudni ezek után, hogy miért csak egy maradt az alomból.
 

 

A körülményeket leírni nagyon nehéz. A picik és az egyik mamakutyus egy "kutyaházban" laktak. A házban azonban még egy lyukas törölköző sem volt - szó szerint a saját mocskukban feküdtek az újszülött kiskutyák. A két mama felváltva szoptatta Őket. A kutyaház egy "kennelben" volt, ahol sem víz, sem étel nem volt. Ami viszont volt (és nem kevés): ürülék! A háziak ugyan állították, hogy ha "itt ki van takarítva, akkor csillog-villog minden". Ott azonban NEM egy napos ürülék volt...

Felháborodásom itt közel sem ért véget, hiszen - ha már ott voltam - kíváncsi voltam a többi "kedvencre" is. A babák melletti kennelben lakott két amerikai spániel, és két pincher kutyus. Sajnos ott sem voltak különbek a körülmények. 

 A felnőtt spánielekről a "gazdi" önszántából lemondott, de az újszülötteket nagyon szerette volna megtartani, mondván "legalább a kicsiket, hiszen annyira kevés a pénzünk...".

Ám nemcsak a spániel volt a "kedvenc", hanem a szetter is. No, nem mintha ők barátságosabb körülmények között éltek volna. 4 szetter kutyus volt bezárva egy kennelbe, valami gazdasági épület elé. Az eső és a meleg ellen valami lerozzant épületbe be tudtak húzódni, de vizet Ő előttük sem találtam.

 

Az viszont tisztán látható volt, hogy az egyik szetter tüzel, vagy tüzelni fog! Természetesen Ő "nőtt a szívükhöz a legjobban", ezért Tőle nem tudtak megválni. Könnyedén megváltak viszont az egyik szukától, aki állításuk szerint meddő, mert hogy "mindig üres maradt". 

 

Ezenkívül volt még két keverék szetter jellegű kutyustesó, akik közül az egyiket hirdették is, hogy ingyen elvihető. Nos, az Ő körülményeik minden eddigit felülmúltak. Egy disznóólhoz hasonló helyen "éltek", és kettőjüknek egy szétszedett, lerozzant heverő volt az otthona, pihenőhelye.


 

Nem csoda, hát, ha mindketten szinte könyörögtek, hogy "vigyél el". 

 

Az itt élők egyszer már kaptak lehetőséget arra, hogy javítsák a kutyák helyzetét, de csupán addig jutottak hogy megöltek pár újszülöttet, és a világra segítettek 4 babát
akik szülei már így is vakok stb., és várhatóan a kicsikre is ez vár, ha felnőnek. Őszintén megvallom, szívem szerint az összes kutyát azonnal elhoztam volna, de a rendőrség nem jött ki, így kénytelen voltam azokat a kutyusokat elhozni, akikről önként lemondtak. Ugye, nem kell mondanom, hogy oltási könyve a negyede állománynak nem volt, és érvényes oltással pedig - ha jól emlékszem - egy kutyus rendelkezett. De hogyan is várhattam volna, hogy oltási könyv legyen a háznál, amikor az egész "kert", és ahol a kutyákat tartották, számomra felfoghatatlan állapotban volt?

 

Megnyugvásomra szolgál, hogy összesen 12 kutyát sikerült onnan kimenekíteni, köszönhetően a Segítő Angyalok Egyesületnek: 5 felnőtt amerikai spánielt, 4 újszülött amerikai spániel babát, 1 fajtatiszta szettert, és a két szetter keverék testvérpárt. Nem mondom, hogy most már hátra dőlhetek a kényelmes fotelomban, mert még mindig ott maradt egy pincher pár, és 3 gyönyörű szetter. De bízom benne, hogy egyszer Ők is megmenekülnek eme borzalmas körülmények közül, és nem kell magam előtt látnom ezeket a könyörgő szemeket:

A felnőtt kutyák immár túlestek az ivartalanításon, többé tehát már senki nem használhatja a testüket. Jelenleg a két szoptatós mamát kivéve minden kimentett kutyus gazdikereső: a három amerikai spániel (Zita, Zilka és Zanzibár),

 

 

 

 

 

 

 

továbbá Romulus és Remus

Mindezek mellett essék szó azokról a kutyákról akik itthon vagyis a Tököli Elel Ágh Állatmenhely egy lekerített részében várták a szabadulókat. A mérlegünk jelenleg 47 gazdikereső spániel, spániel-keverék (és most már szetter-keverék is). Ha e cikk felkeltette érdeklődésedet, látogass el honlapunkra és  ha teheted, kérlek támogasd munkánkat.

Bankszámlaszámunk:  1091 8001 - 0000 0098 - 4487 0000 (Unicredit Bank),

Jogosult neve: Cocker Rocker Egyesület

Nagyon köszönöm a mentvényeink nevében!

Szigeti Zsuzsi

A bejegyzés trackback címe:

https://cockerrocker.blog.hu/api/trackback/id/tr693069995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.